„Nem igaz, hogy nem lehet számítani a társadalomra”

A TILOS AZ Á TÁMOGATJA
A JÓZSEF ATTILA KÖRT

Az idei meglepően forrongó április leghidegebb, havas napján a Pagony Kiadó Gellért téri könyvesboltjában a Tilos az Á Könyvek, a Pagony Kiadó ifjúsági kiadója pénzügyi támogatást adott az egyik legfontosabb magyar irodalmi műhelynek, a József Attila Körnek. A sajtótájékoztatón Péczely Dóra, a kiadó főszerkesztője szimbolikusan 500 000 forintot nyújtott át a JAK elnökének, Gaborják Ádámnak. A szervezetet még két generáció képviselte, Kukorelly Endre és Kemény Zsófi.

„Ady Endre még leinni sem tudta volna magát Hatvany támogatása nélkül” – kezdte Péczely Dóra vicces alaphanggal, de komolyra fordítva a szót, azt is hozzáfűzte, hogy a támogatás nyilvánvalóan az irodalomé lett elsősorban, és ezt a fajta támogatást minden művészeti ág igényelné. A JAK, mint létező és lélegző közeg, olyan folyamatosan megújuló szellemi tér, amely a fiatal tehetségeket gondozza, akikről sokan azt hiszik, hogy csak buliznak, miközben – Adyt sem véletlenül idézte fel a kiadó vezetője – a kortárs irodalmi közeget is ők jelentik többek között. Az 1981 óta működő JAK-ból olyan pályák nőttek ki, mint Esterházy Péteré, Nádas Péteré vagy Térey Jánosé, csak hogy pár nevet említsünk. Mostanra kétszáz JAK füzet jelent már meg, amelyek valójában vers-, próza- és tanulmánykötetek.

A mecenatúra intézménye megkerülhetetlenül fontos, de egyelőre kevés kulturális egyesület kap ilyen típusú támogatást. A JAK 2004-ben 2,7 millió forint állami támogatást kapott működési költségeire, ami 2016-ban 750.000 forintra csökkent, a működés ellehetetlenülését vetítve előre. A Pozsonyi Pagony Kft. a fent említett okok miatt 500.000 forinttal támogatja a József Attila Kör munkáját. Emellett személyes kötődések is indokolták a kiadó döntését. Kovács Eszter JAK tag és a JAK füzetek szerkesztője volt, Péczely Dóra JAK tag, illetve a kiadó több szerzője is a József Attila Kör tagja.

Péczely Dóra azt is kiemelte, hogy a felsoroltak mellett egyszerűen segíteni jó, és az irodalom nemcsak azoknak fontos, akik mindennapi szinten részt vesznek benne, vagyis e gesztus hátha meghozza majd mások kedvét is az adományozásra.

Gaborják Ádám a támogatás átvételét megköszönte, és hozzátette, annyit mindenképpen változtatott az elmúlt időszak a szervezet működésén, hogy megmutatta, hogyan kell kötélen táncolni, ami nehéz műfaj, hiszen bármikor le lehet esni róla. Meg kell tanulni azt, hogy ebben a térben hogyan harcoljanak a kultúráért, nem engedve ki kezükből a szövetség egyik alapvető küldetését, a tehetséggondozást és a fiatalok támogatását, amelyek szakmai háttér nélkül nem működhetnek, még komoly állami támogatás ellenére sem.

Ami a JAK-kal történt, apró pontja egy nagyobb halmaznak, amelyben nemzetközileg elismert intézmények, civil szervezetek munkájának ellehetetlenítése folyik, és akikkel a JAK természetesen szolidaritást vállal, tette hozzá a szervezet elnöke.

Kukorelly Endre visszaemlékezett azokra az időkre, amikor húszas éveinek végét járva arra gondolt, milyen jó is lenne belépni az irodalom terébe, és kezdőként inkább reménytelennek érezte, hogy ez valaha is sikerülhet. Amikor felvették, az nagy dolog, nagy érzés volt, a befogadás, az elfogadás érzése, és egyben visszajelzés is az alkotó embernek. Négy írószervezet van, amely nagyjából lefedi a mai magyar kortárs irodalmat, és bár ezek végre köszönőviszonyban vannak egymással (nem úgy, mint 10-15 évvel ezelőtt), de az egész társadalomnak fel kellene fognia, hogy csak valamiféle összekapcsolódás hozhatja ki abból a helyzetből kulturális életünket, amibe egyre inkább belecsúszott. Fontos lenne az is, hogy egy ilyen rendezvényen „megjelenjen a balettkar, és amikor ők vannak ilyen helyzetben, akkor mi is ott legyünk”, célzott arra is Kukorelly, hogy nem elég a művésztársadalom politikai polarizáltsága, de a különféle művészeti ágak között sem alakult ki a kellő szolidaritás. A Nyugodt Szív alapítvány (amely Kukorelly nevéhez kötődő, hajléktalanokat támogató szervezet) szerencsére nemcsak pesszimizmusra ad okot.

A fiatal generáció képviselőjeként Kemény Zsófi vette át a szót, akit édesapja vitt el hét évesen a JAK táborba Szigligetre, és ahova 17 évesen már egyedül ment (ami persze nem teljesen egyedült jelent, hiszen ismert arcokat a táborban), és számára olyan volt ez, mintha hazaérne. Ott találkozott a slam poetryvel, és a folyamatok, amelyek a táborban elindultak, hoztak számára olyan megkereséseket, amelyekből később könyve lett a Tilos az Á és a Libri kiadónál.

Ezután Kemény Zsófi élete első slam poetry költeményét olvasta fel, ami „ennek megfelelően elég bénácska”, hogy őt idézzük, de azért mindenképpen lendületes, pörgős, mondhatni igazán slames.

Végül Grecsó Krisztián – a harmadik meghívott kényszerű távolmaradása miatt – Kortárs című szövegét Péczely Dóra olvasta fel, amely az író első revelációját mutatja meg a kortárs irodalomról.

Kukorelly Endrét szerint az állami apparát számára triviális kellene, hogy legyen a magas kultúra támogatása, de a társadalom felelőssége sem kihagyható mindebből. Nádast idézve idézte, hogy az állam csecsén lógó magyar irodalom képe riasztó, nekünk kell, többek között civil szerepvállalással, és olyan szponzori akciókkal, mint a Pagony kiadóé, kiállni magunkért, egymásért.

Szekeres Niki

Fotó: Kovács Ádám