10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Titkos bulik
2017.03.20 - Plüss Műhely

GÚFÓ ÉS A GOMBÁK
GÚFÓ A FÁK ÜNNEPÉN

Gúfó egy bagolyfióka, aki izgalmas kalandokba keveredik éjszakánként, amíg a szülei vadásznak. Először a gombák titkos bulijára sikerül bejutnia, majd a fák ünnepén is részt vesz. Gúfó mindkét kötetben (Gúfó és a gombák, Gúfó a fák ünnepén) egy közösség részévé válik, így a környezetén keresztül ismerheti meg magát a különböző szituációkban. Lanczkor Gábor szövegeihez Takács Mari készítette az illusztrációkat, amelyek kitágítják a lehetséges értelmezéseket, játékba hozzák az olvasó valóságát, és a képek ikonikus narrációja hozzátesz egy humoros narratívát a szövegekhez.

A kötetek középpontjában a világ felfedezése és megismerése áll, ahogy a bagolyfióka rádöbben az „én” mint „jó” és a külvilág mint „fenyegető” kettősségére. A világ megismerésének alapja az én és az idegen szétválasztása. Nem a világot értjük meg, hanem magunkat, azt értjük meg, hogyan hat ránk a világ. Minden megértéshez szükségünk van valamilyen idegen tapasztalatra. Ezt a tapasztalatot Gúfő először úgy szerzi a Gúfó és a gombák kötetben, hogy leesik a bükkfáról, ami az otthona, miközben a repülést próbálgatja. A földből pedig gombák bukkannak elő a szeme láttára, követni kezdi őket, mert egyértelműen valami titkos helyre igyekeznek, és a bagolyfióka nagyon kíváncsi arra, hogy mire készülnek. A gombák titkos földalatti bulijára tartva találkozik Gúfó az egér Bélával, aki – mint, kiderül – egy zenekar dobosa.

Gúfó találkozása az egérrel azért is érdekes, mert a szülei épp egérre vadásznak reggelire, viszont ennek a találkozásnak az eredményeként a „táplálékból” barát lesz. Vagyis az objektum szubjektummá válik, ami teljesen ellentétes működése a természetnek. Az egér hazudni próbál neki, ezért a bagolyfióka megfenyegeti és megzsarolja őt, már fiókaként ez az ösztönös reakciója. Ezzel az antropomorfizáció egy árnyaltabb működését is láthatjuk, mégpedig hogy kell a (tulajdon)név az akarat érvényesítéséhez és a hatalom gyakorlásához, mert így válunk megkülönböztethetővé, egyéni individuális lényekké, akik ellenőrizhetők, akiktől a parancs teljesítése számon kérhető. A beszéd mint cselekvés alapvető eleme Gúfó attitűdjének, és magának az attitűdnek a létezésében teljesedik ki az antropomorfizáció.

Az antropomorf világ kitágul a rajzok által, az olvasó valóságának referenciái legalább olyan nyomatékosak a rajzokon, mint a szövegben. (Például a hold képi megjelenítésére ráíródnak informatív, magyarázó szövegek különböző izzókról és villanykörtékről.) Az olvasó valósága a szövegben is megjelenik az ábrázolt tárgyiasságok rendjében (pl. gyufaszálnyi dobverők), és még inkább a jellemekben. Takács Mari rajzai montázs és akril festék együttes használatával készültek (előzménye a Piroska és a nagy mágus kötet volt), amelyek nem tárgyakat, hanem az érzékelés feltételeit mutatják meg. Hangsúlyosak az arányok, a méretek, például, hogy Gúfóhoz képest milyen kicsivé válik Béla, amikor rákiabál. Változnak ezek az arányok, Gúfó a könyv elején mindenkinél kisebb, a végére pedig vizuálisan is naggyá válik. Vagyis képileg is megjelenik az a változás, ami a világ megismerésével végbemegy benne.

Sajátos természetfelfogás és hierarchia jelenik meg a szövegekben, ennek egyik legszembeötlőbb eleme, hogy az állatok szolgálják ki a növényeket. Az első kötetben úgy, hogy egy zenekar (egy béka, egy denevér, egy egér és egy keresztespók) szórakoztatja a gombákat. A rajzokon a környezetet soha nem egészében, hanem mindig valamiként látjuk. A természet működésének, fenyegető vadságának és szépségének kavalkádjával és kifordításával sikerül a ténylegesen elérhető természetet megmutatni. A természet mint létrehozó és mint létrehozott egyszerre jelenik meg. Például a gombák mintaanyagokból, terítőkből, újságokból, a lombkorona bolygórendszerből, a talaj szövetmintából áll, az utánzott természet fogalommá lett tárggyá válik.

Az első kötet végén Gúfót annyira vonzza a hold, hogy kirepül a gombák földalatti bulijáról, „mintha megint a tojása héján tört volna keresztül”. Hangsúlyossá válik, hogy a repülés képességének elsajátítása egy „második megszületéssel” egyenlő, hiszen ennek a képességnek a hiányában a madarak elpusztulnak, ez pedig felidézi az olvasóban saját valóságát, a könyvön kívüli természet működését.

Az alvás mindkét kötetnek keretet ad, a második történet (Gúfó a fák ünnepén) szintén úgy indul, hogy Gúfónak aludnia kéne, és ez most sem sikerül. Gúfó a második kötetben el sem hagyja a bükkfát, vagyis az otthonát. Felmerül a kérdés, mennyire határoz meg minket az otthonunk? Mennyire vagyunk kiszolgáltatva neki? A fa válaszol Gúfó gondolataira, ugyanis a bagolyfióka amiatt aggódik, hogy a szülei hogyan találják meg, amikor visszatérnek a vadászatból, és ez a párbeszéd tovább erősíti az első kötetben is megjelent viszony- és hierarchiarendszert, vagyis hogy a növények az állatok felett állnak. Az otthon elhagyásának a kockázatát felváltja az otthonmaradás kockázata.

Gúfó arra ébred, hogy a bükkfa elindult, mégpedig a fák ünnepére, ahol ugyan a fákon kívül senki nem lehet jelen, de mivel nem tud vele mit csinálni a bükk, így arra kéri a bagolyfiókát, hogy húzódjon meg jó mélyen az odúban, és maradjon észrevétlen. A bagolyfióka ismét rádöbben a fenyegető külvilág és a biztonságos „én” kettősségére, míg a fák ünnepe szintén a növények dominanciájáról tanúskodik a szöveg valóságában. Az újjászületés motívuma ebben a kötetben a fáknál jelenik meg, amely már egy nagyobb konstrukciót sejtet az eddig ábrázolt hierarchia tekintetében is. A lombhullatás és kirügyezés aktusát, a természet körforgásának nagyságát, az ősz és tél toposzát Lanczkor Gábor verssorokkal nyomatékosítja. A líraiság az első kötetre is jellemző, ahol a hold toposza köré épül a történet, ami magában líraivá teszi a szöveget, ráadásul Gúfó „beszélgetése” a holddal, aki nem válaszol soha, egy aposztrofé, ami szintén költészetet teremt.

Gúfóval mindig akkor történnek a legizgalmasabb dolgok, amikor a szülei vadásznak. A történetek úgy indulnak, hogy Gúfónak aludnia kellene, de ez mindkét esetben meghiúsul, így az álommal szemben még hangsúlyosabbá válik a valóság. Hangsúlyos a narrációnak az az ellentmondása is, hogy bár a szövegek alapja az, hogy Gufó hogyan fedezi fel a világot, ő eközben már mindent ismer, bármivel vagy bárkivel is találkozzon (például Gúfó mindennek tudja a nevét), és ez a bagolyfióka naivitását is megkérdőjelezi. Ezzel szemben a narrátor néha úgy tesz, mintha nem lenne mindentudó, hogy fokozza a feszültséget, így a tudás és nem-tudás kettőssége összemosódik. Ez az összemosódás talán inkább zavaros mint termékeny, de képes felkínálni érvényes értelmezési lehetőségeket. Például, hogy a világ első ránézésre a maga tág értelemben vett „elemeivel” nem a világ maga. Gúfó tudja, mi a gomba, és eleve, hogy a gombát gombának hívják, tudja, hogy a hold a hold, de azt nem tudja, hogy a gombák földalatti bulit szerveznek az állatok részvételével. Tudja, hogy a lant a lant (sőt játszani is tud rajta), de azt nem tudja, hogy a fák is titkos összejöveteleket szerveznek. Vagyis ismeri a környezetét, tudja, hogy mi micsoda, de azt nem, hogy hogyan működik a valójában. És így a felületes észlelésnek, a nem problémává tett megértésnek, a naiv horizont-összeolvadásnak az elkerülését is tematizálják a kötetek.

Lanckor Gábor és Takács Mari közös világa egyszerre idegen és ismerős az olvasónak, a kettő feszültsége pedig lehetővé teszi, hogy a bagolyfióka kalandjain keresztül mi is megértsünk valamit magunkból és a mi valóságunkból. Így a kötetek nemcsak az ajánlott, négyéves korosztálynak lehetnek érdekesek, hanem bármilyen korosztályba tartozó olvasó örömét lelheti bennük.

Németh Gábor Dávid

 

gufo_es_a_gombak_borito_WEBLanczkor Gábor – Takács Mari: Gúfó és a gombák

Csimota, 2016

49 oldal, 1990 Ft

 

 

 

 

 

gufo_a_fak_unnepen_boritoLanczkor Gábor – Takács Mari: Gúfó a fák ünnepén

Csimota, 2016

49 oldal, 1990 Ft

 

 

 

 


Címke: , , , , , , ,
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő