12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.17.
| Háború utáni és kortárs művekből rendez aukciót a Virág Judit Galéria >>>
11.15.
| Nepp Józsefet ünnepli 2019-ben az Országos Rajzfilmünnep >>>
11.13.
| SZTE – Indul az AudMax Esték előadássorozat >>>
11.12.
| Tompa Andrea nyitja meg a 16. Verzió Filmfesztivált >>>
11.12
| Lásd élesebben! – Jön a 16. Verzió Filmfesztivál >>>
11.11.
| Szabó Kimmel Tamás zenés előadása a függőségekről Szegeden >>>
11.08.
| Japán meseillusztrációk a Deák17 Galériában >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>
10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Novembertől útjára indul a JATE Sikersztorik második évada, ahol közismert személyekkel és izgalmas témákkal találkozhat a szegedi közönség. November 19-én, 20 órától a Pro Jure Egyesület és a JATE Sikersztorik közös szervezésében Puzsér Róbert és Ragány Zoltán, az SZTE ÁJTK oktatója vitázik a jogászság kulturális megítéléséről…

>>>

November 13-án 18 órakor kezdődik a szegedi bölcsészkar és a Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány közös programsorozata, az AudMax Esték. Első alkalommal Prof. Dr. Racsmány Mihály pszichológus tart előadást…

>>>

Federico Sollazzo: Technika és modernitás
2017.01.18 - tiszatáj

Akár tudatában vagyunk, akár nem, létezik egyfajta modernitás, mely töretlenül halad előre és szüntelen átalakulása révén képes beépülni valamennyiünk életébe. Elfogadásához, részleges vagy teljes elutasításához, esetleges új irányba tereléséhez első lépésként egy teljes képet kell kialakítanunk róla. Ha megvizsgáljuk, milyen helyet foglal el az ember a világban, olyan forgatókönyv tárul elénk, amelyet alapjaiban határoz meg a technika. Az ember már nem a saját történelmének főszereplőjeként jelenik meg, hanem egy másik történet mellékszereplőjeként. Ez a másik történet pedig a technika története.

Ha a fejlett technológia életünkre gyakorolt hatásait kívánjuk tanulmányozni, a technika témáját három irányból közelíthetjük meg: ontológiai, antropológiai valamint történelmi-társadalmi perspektívából. Hétköznapi szavakkal ez azt jelenti, hogy felvázoljuk, mi is valójában a technika lényege, milyen a technika és az ember kapcsolata és milyen módon befolyásolja életünket a fejlett technológia.

A technika lényegének megértéséhez mindenekelőtt azoktól a meglehetősen reduktív szemléletű, antropológiai vagy történelmi-társadalmi alapú vélelmektől kell elhatárolódnunk, amelyek a technikát csupán emberi tevékenységként vagy specifikus célok elérésének eszközeként határozzák meg. A technika ilyen perspektívából nézve nem több egyfajta tudományos mentalitásnál, mely mérhető, kiszámítható, manipulálható tárgyakká redukál embert és dolgokat egyaránt. Megközelíthetnénk másképpen is a technikát, ha a művészetekhez hasonlóan értelmeznénk. Ezen a ponton kell megjegyeznünk, hogy a technikai eszközöket gyakran tartják semleges tárgyaknak. Valójában azonban korántsem tekinthetők semlegesnek, mivel a racionalitásnak egy sajátos formáját hordozzák és adják át: az instrumentális racionalitást. Éppen ezért Martin Heidegger nyomdokain haladva azt kellene átgondolnunk, milyen kapcsolatot szeretnénk és milyet vagyunk képesek kialakítani ezzel az instrumentális racionalitással, milyen álláspontot szeretnénk képviselni vele szemben.

A modern filozófiai antropológia szerint az ember egy „technikával bíró állat”. Első megközelítésre ez annyit jelent, hogy képes átalakítani az őt körülvevő világot. Erre azonban az állatok is képesek, elég arra gondolnunk, hogyan alakítják környezetüket a gátakat építő hódok. Az ember környezetformáló tevékenysége abban tér el, hogy a környezet, amelyet létrehoz, mesterséges. Gyakorlati szinten ez annyit jelent, hogy egyaránt képes manipulálni szerves és szervetlen anyagokat. Elméleti szinten azt jelenti, hogy kizárólag az ember képes olyan folyamatokat elindítani az anyagban, amelyek korábban nem jöttek létre és az ember jelenléte nélkül nem következnének be;ellentétben azokkal a természetes folyamatokkal, amelyek bizonyos növények vagy állatok jelenléte nélkül is lezajlanának. Felmerül a kérdés, mit hozott létre az ember a fejlődésnek e nagyon egyedi jellemzője által. A válasz egyértelmű: értékek rendszerét, termelési és ismeretrendszereket, amelyeket a tudomány, a technológia és az ipar irányít, beleértve a napjainkban elterjedt online és virtuális vállalatokat is. Arnold Gehlen gondolataiból merítve arra a megállapításra juthatunk, hogy a technika által okozott diszkomfort érzés meghaladása érdekében nem a technika visszaszorítására vagy elutasítására kell törekednünk. A megoldás sokkal inkább abban rejlik, hogy más módon fejlesszük az azt antropológiai jellegzetességet, amit technikának nevezünk.

A technika társadalmi következményeinek elemzéséhez először is egy terminológiával kapcsolatos értelmezésre, pontosításra van szükség. A korábbi évszázadokra jellemző mechanikus technikák és a harmadik évezredre jellemző automatikus technológiák közti minőségi különbség érzékeltetése érdekében az előbbire a technika, az utóbbira a technológia kifejezést használhatjuk. Értelemszerűen számunkra a fejlett, automatikus technológiák társadalomra gyakorolt hatása bír jelentőséggel. Ennek kapcsán rendkívül hasznosak az ún. Kulturkrise témájában írt különféle elemzések, különösképpen azok, amelyek a tömegkultúrát, a kulturális és a szórakoztatóipart, valamint a nyilvános diskurzus spektakularizációját mutatják be. Ebben a tekintetben egyértelműen meghatározó a technológia szerepe, mivel a fent említett dinamikák a technológia révén valósulnak meg. Mindezen problémák felvetése nem arra ösztönöz, hogy elutasítsuk mindazt, amit technológia a társadalom fejlődéséhez nyújthat. Sokkal inkább azt világítja meg, hogy a technológia céljainak új irányt kellene szabnunk. Ebből az következik, hogy a technológia és társadalom kapcsolatának problémájával nem elméleti, hanem gyakorlati síkon kell szembenézni. A technológia felhasználásának olyan új útjait kell keresni, amelyek egyensúlyba hozhatják a tömegdimanikákat, például a tömegmédiát, azok minőségi színvonalának szükségességével. E cél megvalósítása érdekében egy olyan megoldást lehetne mérlegelni, amely egy szűkebb kör számára tenné elérhetővé a technológiára vonatkozó kritikai diskurzusokat. Feladata nem a társadalmi elemzés lenne, hanem annak tanulmányozása, hogyan lehetne szélesebb rétegeket bevonni e diskurzusokba anélkül, hogy azok hiteltelenné válnának – mindez már komplexebb társadalmi, politikai és kulturális elemzést feltételez, amelyben leginkább Herbert Marcuse elméleteire támaszkodhatunk.

Kovács Mária fordítása


Címke: , , , , ,
2019.11.09 - tiszatáj

KISS JUDIT ÁGNES: A HALÁL MILONGÁT TÁNCOL
Tizenöt éves koromban, konfirmációi előkészítőn a lelkészünk azt a kérdést tette fel nekünk, mihez kezdenénk, ha megtudnánk, hogy 24 óra van már csak hátra az életünkből, és jön a világvége. A többség nagy része szendén megadta a pc választ: kibékülnék a haragosaimmal, elmondanám a szeretteimnek, mennyire fontosak nekem, rendbe tenném a dolgaimat, imádkoznék Istenhez stb. Egy lány volt csak közöttünk, aki ki merte mondani a frankót, én bizony kipróbálnám a kábítószert és a szexet, mert nem akarok úgy meghalni, hogy egyikben sem volt részem… – ISTÓK ANNA KRITIKÁJA

>>>
2019.11.07 - tiszatáj

A XXIX. PLEIN AIR NEMZETKÖZI ALKOTÓTELEP KIÁLLÍTÁSA ELÉ
Tudjuk, hogy egy művésztelepet elindítani és működtetni nem egyszerű dolog. Munka van vele. Sokba kerül. Akkor mégis miért szeretne Csongrád városa művésztelepet magának – Európa és Magyarország sok más településével együtt? Talán azért, mert csupán a művészet képes időtállóan és hitelesen dokumentálni egy időszakot, egy kort. Hogy a művészet maradéktalanul tiszta, romlatlan és igazmondó lenne? Szó sincs róla. De még mindig ez a legjobb megoldás. Ahogyan a demokrácia… – GYARMATI GABRIELLA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.06 - tiszatáj

MAJOROS SÁNDOR: AZ ELLENSÉG FÖLDJE
A második világháború mindmáig képes regények és elbeszélések témájául szolgálni. Érdekes irodalomtörténeti pillanat, ahogyan literatúránk éppen most fedezi fel a nagy világégés utóéletét, azokat az eseményeket, amelyeket korábban önnön ingerküszöbe alá száműzött a közgondolkodás, mivel egyértelműen cáfolták volna azokat a mítoszokat, amelyek a második világháború tragédiáját degradálták a politikai öndefiníció eszközévé… – HAKLIK NORBERT KRITIKÁJA

>>>
2019.11.03 - tiszatáj

INTERJÚ A HOMO LUDENS PROJECT ALKOTÓIVAL
A Homo Ludens Project kompániájáról nehéz úgy beszélni, hogy ne személyes emlékek, tapasztalatok sora rohamozzon meg. Több elsőjénél ott voltam, és egészen felemelő látni, merre haladnak. Ahogy ott ülök a megbeszélt helyünkön Benkő Imolára és Szilágyi Szabolcsra várva, az jut eszembe, hogy ők is olyan emberek, akikkel ott tudom felvenni a beszélgetés fonalát, ahol leejtettük. Két folyton mozgó figura, akik folyamatosan feszegetik a határaikat, ezzel bevállalva olyan élethelyzeteket akár szakmai téren, akár civil életükben, amelyekre lehet, hogy ők sem számítottak eddig… – TÓTH EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.11.02 - tiszatáj

VIRÁG ZOLTÁN: PRÓBÁRA TETT EMLÉKEZET
Virág Zoltán irodalomtörténész új könyve utólagos szerkesztői tevékenység eredménye, amelyben az élőbeszéd és a rögzítettség kettősségével szembesül az olvasó, aki még írott formában is átéli a „jó beszélgetés” lüktetését. A beszélgetőkönyv kapcsán kiemelhető az a „szellemi-szemléleti” feszültség, amelyet Balassa Péter Nádas Párbeszédéről állapított meg, noha Virág Zoltán kötetében erősebben kirajzolódik a válaszadó szubjektuma… – HÓZSA ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2019.11.01 - tiszatáj

GONDOLATOK NÁDAS ALEXANDRA KIÁLLÍTÁSÁRÓL
Nádas Alexandra a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett 2000-ben, és ugyanebben az évben jelentkezett országos kiállításokon első kőnyomataival és mezzotintóival. Az épített környezet motívumait feldolgozó Korlátok és keresztek sorozatában is a belső terek ábrázolásának problémáját elemezte. A 2001 és 2003 közötti nyomataiban és vegyes technikával készült táblaképeiben a téri problémákat különböző árnyalatú és faktúrájú téglalapok és íves formák egymásba hatásaként dolgozta fel, amely technikai megoldás már előrevetítette a tíz évvel későbbi munkáinak egyes vizuális gondolatait… – NAGY IMRE ÍRÁSA

>>>
2019.11.01 - tiszatáj

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>
2019.10.30 - tiszatáj

TÓBIÁS KRISZTIÁN: A WILKINSON PENGE 
Ha a borítóterv direktsége és túlzásai kapcsán lehetnek is fenntartásaink, Tóbiás Krisztián negyedik kötete mind a külső formajegyeket, mind a tartalmat tekintve eleget tesz a címének: a vékonynak tűnő, acélszürke kötet versanyaga szenvelgés nélkül vág bele a felsejlő délvidéki emlékezet húsába, élesen boncolgatja az idő természetét, mi több, annyi eredendő titokzatosságot vegyít magába, amennyit egy kétszer ilyen vastag kötet is megirigyelne… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő