06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

A hagyományozáshoz közösség kell
2016.11.01 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SEBŐ FERENCCEL

Rövid idő állt rendelkezésemre, hogy beszélhessek vele. Épp hogy véget ért a szegedi Fonó Klub által szervezett előadása az Őszi Kulturális Fesztiválon, fotósok hada rohanta le, negyed órával később pedig már a városi tévében kellett interjút adnia. Ebben a pár percben szerettem volna olyan kérdéseket feltenni neki, melyekre nem feltétlenül kapunk választ Sebő Ferenc nevére keresve az interneten. Karizmatikus és elhivatott, s vele beszélgetni felér egy instant zenetörténet órával.

Mi számít ma népzenének, van-e egyáltalán „nép”?

– A nép szerintem egy régi fogalom, általában az alsóbb néposztályokat illették vele a romantika korában. Mi a régi közösségek zenéit tanulmányozzuk, mert azok hosszú évszázadokon keresztül használatban voltak. Az egyedi megoldások kiesnek ebből, mert nincs rajtuk a közösség kontrollja. A népzenének az adja értékét, hogy sokan használták, hosszú évszázadokon keresztül. A nép helyett inkább azt mondanám, – Kodály által felbátorítva – hogy egykor „közmagyar” műveltség volt, mely nem oszlott társadalmi osztályokra, a királyi udvarban is regöltek például. A mai helyzetet az idézte elő, hogy a történelmi viszontagságok miatt tönkrement a társadalom, bizonyos rétegek kikerültek belőle: az arisztokrácia elmenekült, velük együtt eltűnt a fenntartó részleg, polgárság nem is volt, vagy ha igen, németül beszélt. Hiányos társadalomként éltük meg a 20. századot. Egyedül a parasztok maradtak a helyükön közösségként, márpedig a hagyományozáshoz közösség kell. Ebben áll a parasztság kiemelt szerepe. Bartók ezért tartotta fontosnak elkülöníteni a nótától a népdalt.

 

14915237_557120187809902_843679295210007740_n

 

Ma is nagyon divatos a nóta. Külön nótára szakosodott tv és rádiócsatornák vannak. Ez a népzene „elfajzása”, popularizálódása? Van-e egyáltalán köze a népzenéhez?

– Ha a nóta nem más, mint historikus popzene, akkor van, mert a 19. században találta ki magának a nemzeti mozgalom; szükségük volt egy egységes szórakoztató anyagra, és erre nem volt megfelelő a területenként, egyénenként változó népzene, hisz azt nem lehet közösségileg, mozgalmi dal-szerűen együtt énekelni. Ez a hiány szülte a nótát, ami egyébként sok szálon kapcsolódott a népzenéhez is. Például a siratósok motívumainak egy része benne van az asztali mulatós dallamanyagában romantikus színezettel. Brahms romantikus szeptimekkel, szűkített akkordokkal módosította a népdalt, ettől lett ennyire „negédes.” Bartók azt mondta a régies zenére, hogy objektív. És ezzel a barokk zene-romantikus zene ellentétjére gondolt. A barokk még nem dolgozott jelképekkel és hangulati elemekkel, mint a romantika. Ha zenetörténeti tekintetben nézem a dolgot, akkor a nóta a 19. századra vezethető vissza, tehát miért ne lehetne annak része?

Mi lehet az oka az újonnan a popzenébe beépülő népies elemek divatjának?

Az, hogy már nem tartják annyira „büdös lábúnak” a népzenét. Ez abszolút pozitív dolog, mert egyenrangú lett a többi zenével. A jazz is arról szólt, hogy feldolgozzák a bennszülött dalokat, s variálják annak elemeit. Mindenképp üdvözlendő az is, hogy anyanyelvi forrásokhoz nyúlnak a dalszerzők.

 

14639889_557120104476577_2609540000506754781_n

 

Úgy veszem észre, hogy a kultúrpolitika igyekszik „ildomossá tenni” a képzőművészet számára a népművészeti motívumokat, a magyaros formakincset. Ezt a kortárs művészek nagy része ledobja magáról, nem különösebben lelkesíti őket a gondolat. Mennyire működik hasonló kultúrpolitika a népzenével kapcsolatban?

Szerencsére semennyire. Mi ezt mindenféle politikai szándék nélkül csináljuk, ahogyan a jazzt is játszották annak idején bárhol. A sallangmentesség csak akkor elkerülhető, ha valami nem kötelező. Volt egy időszak a háború után, amikor rendeletileg előírták, hogy a szocialista zene legyen népi gyökerű, ennek elérésére elméleti diktátumokat hoztak létre. Mindez persze nagyon sok rossz zenét szült. Bartóknak nem volt szüksége nagyokosokra, akik megmondják neki, mit csináljon. Szabadon használta a népzenét, mégsem érezte úgy, hogy nála van a bölcsek köve, és csak abban a stílusban lehet zenét szerezni. Bartók zenéjét a Bécsi Iskola fasizmusnak minősítette, mert a fasiszták is visszanyúltak hasonló érzelmi elemekhez. Bartók ezt kikérte magának, hisz ő olyan benső szerkezeti azonosulást csinált a zenével, amely nem nevezhető utánzásnak. Amikor politikai irányzatok beleavatkoznak a művészetbe, akkor rommá verik, megsemmisítik azt. Hiszek a művészet szabadságában, abban a legelemibb szabadságban, hogy a művész maga döntse el, milyen nyelven szólal meg.

Európa más országaihoz képest nálunk milyen presztízse van a népzenének? Mennyire támogatják? Illetve, Európában van-e visszhangja a magyar népzenének? Mennyire épül be például a világzenébe?

Mindenképpen van. A hatvanas években például nagyon éllovasok voltunk, s attól volt jó hírünk, hogy az eredeti adatközlők még megvoltak. Sok svédet kalauzoltam Erdélybe, akik időutazásként élték meg azt, és irigykedtek a lehetőségeinkre. Nagy erősségünk volt továbbá, hogy a tudomány mögénk állt, elláttak minket munícióval, kritikával. Ugyanakkor máshol is voltak ilyen törekvések, Skandináviában például már előttünk ötven évvel, azzal a különbséggel, hogy ők nem gyűjtöttek olyan szakszerűen, mint mi, így gyűjteményeik elég esetlegesek. Az általunk feldolgozott, magyar népzenével kapcsolatos anyag jelen pillanatban világszínvonalú, és bűnnek tartom, hogy ezt a magyar társadalom nem ismeri. A médiának nem bagatell dolgokkal kellene hencegni, hanem hasonló fajsúlyú teljesítmények népszerűsítésével.

 

14925469_557120107809910_3580197188000960387_n

 

A magyar gyűjtésnek van-e jól meghatározható genealógiája, kutatástörténete?

Igen, Kodály, Bartók, Lajta, aztán egyéb gyűjtők egyre jobban kikupálódó, felfelé ívelő genealógiája. Egyre jobb a rálátásunk az európai forrásokra, ezért figyelhető meg minőségi fejlődés a gyűjtés technikáját, feldolgozását illetően. Csak régi stílusú dalból mostanra 180.000 darab van feljegyezve.

A Dobszay-dallamkatalógus elkészült már?

Azt még bütyköljük. Nagy munka. Dobszayék elkészítették az első kötetet, mi most a másodikon dolgozunk. Remélem, lesz bennünk annyi képesség, hogy megcsináljuk. Dobszay annyira elhivatott ember volt, hogy nem állt meg, amíg meg nem csinált valamit. Amit ő egyedül létrehozott, azt mi most hárman próbáljuk meg.

Így is hatalmas munkát végzett el eddig! Amikor készültem az interjúra, kigyűjtöttem, egy word dokumentumban az eddigi munkáit, és hat gépelt oldalt töltött meg a felsorolás.

Egy idő után olyan munkákba temetkeztem bele, amibe ép eszű ember bele sem kezdene. Ilyen volt például a Bartók könyv, amit Kovács Samuval csináltunk. Ezek névtelen, mély homályba feledkező munkák, amivel nem lehet villogni a színpadon. Ezért úgy érzem, aki csak azt látja bennem, hogy szeretek a reflektorfényben állni, igen nagyot téved.

Utolsó kérdésem, hogy miért látni Önt szinte mindig ezzel a havasi gyopárt ábrázoló kitűzővel?

– Édesapám határvadász volt a Gyimesben, ez az ő jelvénye volt. Én pedig viselem.

Váraljai Anna

 

14906959_557119714476616_5438692477885412432_n 14908303_557119704476617_2889817774287081476_n 14732146_557119481143306_7403996975035695583_n
14611092_557119567809964_988169203645611099_n
14908355_557119557809965_1163548273800807731_n 14732149_557119484476639_2126367064981297438_n
14915166_557119477809973_4599762070534393669_n 14906982_557119881143266_6559816677692836463_n 14632866_557120024476585_4023231091874433942_n

Fotó: Rómer János (Őszi Kulturális Fesztivál)

 

Fonó Klub Szeged: Kárpát-medence – Kis Európa (Sebő Ferenc előadása)
2016. október 27. csütörtök, 18 óra – Millenniumi Kávéház
Őszi Kulturális Fesztivál (SZTE)

 


Címke: , , , , ,
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.13 - tiszatáj

BARÁTI GONDOLATOK GÁSPÁRIK ATTILA ÚJ KÖNYVÉNEK KAPCSÁN
Nálunk színigazgatók ritkán írnak könyvet. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának, az amúgy színművészként is ott dolgozó Gáspárik Attilának az idei könyvhétre immár második könyve jelent meg a Pont kiadó gondozásában. A fényképekkel illusztrált karcsú kötet alcíme szerint esszéket, tanulmányokat, párbeszédeket tartalmaz… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

ORAVECZ IMRE KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Létezik egy utazás, Magyarország és Amerika között, amit nem csak térben tesznek meg: generációkat összekötő, családi örökségként is jelen van. A 2018-as Könyvhéten Oravecz Imrével Balogh József beszélgetett… – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő