Aranyban mérik a pénzt

EMPIRE

Nem tudom, mennyire fontos a kérdés, azonban nehéz elkerülni, mert a sorozatban hallható számokat hallgatja az ember, nem tudja magát függetleníteni. A sorozat pedig most maga a kasszasiker, ámulnak a szakértők, és örülnek a gyártók, hiszen az amerikai FOX csatorna új szériájának, az Empire-nek köszönhetően dől a pénz. Miközben nem is ez a legérdekesebb, hanem a jelenség, hogy ilyen még nem volt Amerikában, vagyis hogy egy sorozatnak epizódról epizódra csak nőjön a nézőszáma. Jön az újabb rész, és hopp, a számok megint félmillióval több nézőt mutatnak. Akit nem győzött meg az egész, bosszankodik a bajsza alatt, és folyton azon lamentál, mire föl ez a hatalmas siker.

Utóbbira azért nem olyan nehéz választ találni, nincs benne semmi ördöngösség, egyszerűen jó érzékkel kölcsönöztek a készítők, és különösebben nem is titkolják. Mert az Empire igazi Dallas-utánérzés, ahol megy az ármány és a szerelem. A forgatókönyvírók tudják, mitől döglik a légy, miért fog leülni a tizenéves is a képernyő elé, és azt nézni, amit a kilencvenes években már bőven ellőttek. Az aranytojást tojó tyúk neve: zene, a hiphop.

A célközönség, és legfőképpen a fiatalok, pedig azt nézik a tévében, ami a metrón is a fülükben szól. Nyilván mindenki jól jár. Azon felesleges is keseregni, hogy a sorozat zenei része pontosan olyan semmitmondó, mint maga a cselekmény, a líraibb számokat váltják a pörgősebbek, még véletlenül sem érheti szó a ház elejét. Abban a tekintetben sem, hogy az első évadban elhangzó számokból az utolsó rész után rögtön kiadták a zenei válogatást, pontosabban 18 dalt egy lemezre tömörítve.

A magam részéről tényleg próbáltam úgy állni a lemezhez, hogy ennél érdekesebb dolgot nem is igazán fogok hallgatni mostanság, és végre megfejtem a sorozat titkát, mialatt a hangok elkápráztatnak. Ezzel szemben az a helyzet, hogy az egész válogatás nehezen adja magát, ami valószínűleg a hiphop rajongóinál nincs így, de az ember nem úgy születik, hogy mosolyra fakasztja minden perc, amikor aranyláncokkal a kezükön énekelnek a kétségkívül ügyes emberek. Hogy a lemez első része mennyire nem ügyes, azt jól mutatja a kényszeres vergődés, hogy az előadók most akarják túlkiabálni a világot, de a legjobb esetben is csak a szomszédig jutnak el. Végig az az érzésem, hogy ezek a számok valók a rádióba, ilyenekkel lehet felébreszteni a péntek éjszaka közönségét, a What is Love és a Keep it Movin’ erre tökéletes.

Aztán a tizedik szám környékén megtörténik a fordulat, a zongorakísérettel induló Walk Out On Me kellően borongós, de közben dinamikus is, füstös kocsmák hangulatát idézi. Témában nincs semmi újdonság, ahogy zeneileg sem, ám a Remember The Music hallgatása alatt csak ámulunk, mennyire elnyújtva éneklik az első szót. Végül a New York Raining zárja a válogatást, ami megint felerősíti a sztereotípiákat, hogy a hiphop ilyen ordibálós, lassan beszélős valami, nincs ebben semmi több. Mindenesetre az állás fifti-fifti, nem jutottunk előrébb.

Gera Márton 

Original Soundtrack from Season 1 of Empire

Columbia Records

2015