Wittgenstein munka után
Wittgenstein művészetértő családban nőtt fel, felnőttként azonban a magaskultúra élvezetét népszerű szórakozással egészítette ki: moziba járt, musicaleket hallgatott, detektívtörténeteket olvasott, fényképezett. Pusztán a szabadidejét töltötte ezzel? […]
KONFERENCIA A BUDAPESTI OSZTRÁK KULTURÁLIS FÓRUMBAN
Wittgenstein művészetértő családban nőtt fel, felnőttként azonban a magaskultúra élvezetét népszerű szórakozással egészítette ki: moziba járt, musicaleket hallgatott, detektívtörténeteket olvasott, fényképezett. Pusztán a szabadidejét töltötte ezzel? Vagy netán lecsapódott mindez filozófiai munkásságában is? Milyen egyáltalában a viszony Wittgenstein, a filozófus és Wittgenstein, az ember között? Megvalósult-e esetében élet és mű egysége, ahogyan ezt több értelmezője is állítja? Ilyen és hasonló kérdésekkel foglalkozott az az interdiszciplináris osztrák–magyar konferencia, amelyre 2012 februárjában került sor a Magyar Wittgenstein Társaság és a Bécsi Egyetem Filozófiai Intézete „Tracing Wittgenstein” csoportja közös szervezésében a budapesti Osztrák Kulturális Fórumban. Ennek a konferenciának az előadásai közül válogattunk ki néhányat, amely témája és stílusa folytán a Tiszatáj olvasóinak elnyerheti az érdeklődését. Az eredetileg németül íródott tanulmányoknak a magyarra fordítása – csakúgy, mint a konferencia megrendezése – az Osztrák Kulturális Fórum nagyvonalú támogatásának köszönhető.
Néhány szót a szerzőkről. Az összeállítás nyitótanulmányát Nicole Immler írta, végzettsége szerint történész, évekig a cambridge-i Wittgenstein Archívum munkatársa. Itt közölt írása a Das Familiengedächtnis der Wittgensteins című 2011-ben megjelent könyvének fonalát veszi fel újra. Ursula Prokop bécsi művészettörténész. A Margaret Stonborough-Wittgenstein: Bauherrin, Intellektuelle, Mäzenin című könyvét 2010-ben jelölték a „Prix du livre europeen”-re. A képelmélettel, kommunikációfilozófiával, valamint az elme és a tudat problémáival foglalkozó Lehmann Miklós – a Magyar Wittgenstein Társaság évek óta fáradhatatlan titkára – első, fotóriporteri diplomájához való témát választott: Wittgenstein fényképészeti ténykedését és ennek filozófiai implikációit. Herbert Hrachovec a Bécsi Egyetem Filozófiai Intézetének professzora, az említett konferencia osztrák társszervezője: itt közölt írásában film- és médiaelméleti kutatásait használja fel Wittgenstein-interpretációjához. Jómagam – az egy éve alakult MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont munkatársaként – a filozófia, film- és mozitörténet határmezsgyéjén interdiszciplináris kirándulást teszek a moziba járó Wittgensteinről beszélve.
A „Wittgenstein munka után” konferencia honlapján nemcsak többet is meg lehet tudni a szerzőkről, hanem témába vágó írásaikból is olvasható néhány: http://www.tofk.elte.hu/ tarstud/lw/kunst/index.html.
Neumer Katalin
Az előadások anyagát – melyek a Tiszatáj 2013/3. számában jelentek meg – folyamatosan közöljük.
Fotó: Ben Richards, Wittgenstein barátjának felvétele, Swansea, 1947 nyara (http://en.wikipedia.org)
