Ventilláló beszélgetések

3. NAP – 2013. 08. 29.

A harmadik nap legfontosabb beszélgetése a kortárs képzőművészet helyzetéről, a művészek aktivizmusáról és művészetpolitikáról, a résztvevők Bencsik Barnabás (AICA), KissPál Szabolcs (NEMMA, Szabad Művészek, Összefogás a kortárs művészetért), Süvecz Emese (tranzit.hu akciónap projekt) voltak, Gács Anna moderált. Abból indultak ki, hogy a jelenlegi helyzetben a művészekre szinte rá van kényszerítve az aktivizmus. Ez a káros, preskriptív centralizáció nem most kezdődött, Bencsik Barnabás fontos előjelnek tekintette Orbán Viktor kötcsei beszédét, illetve felemlegette az értelmiség felelősségét abban, hogy ide jutottunk (2002-2007). Először nem értették, hogy kerülhet az MMA az Alaptörvénybe, a részletek lassan rajzolódtak ki. Az első sokk 2012 novemberében érte a művészeket (a Műcsarnok az MMA-hoz kerül), de már szeptemberben is voltak jelek (Orbán Viktor mondja a gyászbeszédet Makovecz Imre temetésén), Bencsik szerint itt indult be a folyamat. Ami már lógott a levegőben (filozófusper, Új Színház stb.) összeállt és hatályossá vált. KissPál Szabolcs azt mondta, egy év volt, mire letisztult a koncepció, ekkor már túl volt azon a fázison, ahol hozzászólni lehetett. Ezek után a protest marad csak, a Szabad Művészek csoportja is emiatt jött létre. Bencsik Barnabás szerint az elitcsere természetesnek tűnt – mint az aczéli kultúrpolitika hagyománya. Nem ritka a művészeti intézmények vezetőinek természetszerű kötődése a párthoz, nincsenek független intézményvezetési módok, az alárendelt viszony önként vállalt. Süvecz Emese szerint az intézmény szakmaiságát minősíti ez. A tranzit.hu akciónapokról is szó volt, amelyeken megpróbálják megvalósítani, hogy a beszélgetések ventillálóak helyett operatívak legyenek. A cél nemcsak a tudás, hanem a szervezeti kultúra létrehozása is. Süvecz Emese azt mondja, nem rekonstrukciós, hanem transzformációs politikában kellene gondolkodni. Később említi, hogy nem kezdeményeznek párbeszédet a felső vezetőkkel, a politika szereplőivel, ami azért kérdésessé teszi az operativitást. KissPál Szabolcs hozzáteszi, hogy a Szabad Művészek csoport nem ennyire progresszív, elsődleges céljuk, hogy a Magyar Művészeti Akadémia kikerüljön az Alaptörvényből. Gács Anna felveti, hogy ezzel a sok botránnyal a világban nem érdekesek lettünk, hanem inkább bizalomvesztés tapasztalható. Bencsik Barnabás azt mondja, hogy ez az egzotikum pozíció nehézzé teszi a helyzet kifelé való kommunikálását, például az ügyek fordítását is, hiszen az apróságok, amelyek számunkra Magyarországon nyilvánvalóak, nehezen érzékeltethetők külföldiek számára. Egy kívülálló a következő jelenségeket látja: nacionalizmus, antiszemitizmus, homofóbia, túlhajszolt klerikalizmus stb., de ezek finom részleteit nem, éppen ezért kulcsot kell adni az értelmezésnek, amit nehéz megtalálni. György Péter hozzászólásában felhívta a figyelmet arra, hogy az MMA mögött nincs művészet, nincs kitöltve a kulturális tér, és ahhoz, hogy az aczéli kultúrpolitikához vissza lehessen térni, lezárt határok és elvett útlevelek kellenek. Gács Anna reakciójában elmondta, hogy az aktuális helyzetet nem a kommunizmushoz kellene hasonlítani, hanem a demokráciához, mivel az alkotást, a művészet minőségét az intézményrendszer meghatározza. Bencsik Barnabás kiemelte, hogy ha a közpénzeket elveszik, akkor gyakorlatilag nincs más pénz a művészetben. Hozzátette, hogy szerinte húszéves kor alatt nem érdekli a fiatalokat a kultúra. A sarkos kijelentés vitát indított, Gaborják Ádám pl. a Hallgatói Hálózatot emlegette és többen többféle megmozdulást, ami nyilvánvalóan cáfolja a mondatot ám önmagában is problémás a kérdés, hiszen nehézkes számonkérni a fiatalok aktivitásának mértékét, mert az előző generáció felel azért, hogy a fiatalság a kultúrához hozzájuthasson. Nagyon egyszerű példa, hogy ha a tizenéves nem értesül róla, hogy létezik a Ludwig Múzeum, akkor nem fog oda járni. Ha az iskolában nem lát 12 éven keresztül kortárs irodalmat, nem valószínű, hogy olvasni fogja stb. A későbbiekben érdemes lenne ezt a vitát folytatni.

A harmadik nap másik nagyon várt programja A patkány évéről szóló beszélgetés, melynek résztvevői Turi Márton, Nemes Z. Márió, Szabó István Zoltán és Sepsi László voltak. Nemes Z. Márió szerint A patkány évével kezdődően új prózai hang van kibontakozóban, amely egyelőre az irodalomárok és a sc-fi rajongók számára is furcsa lehet. Emellett nemcsak a „magas irodalom”-mal foglalkozók részéről figyelhető meg idegenkedés a sci-fi és hasonló underground műfajok felé, hanem ez fordítva is igaz, pl. egy sci-fi blogon olvasta egy Dan Simmons-kritika kapcsán, hogy a kortárs magyar irodalomnak nincsen fantáziája. Sepsi László felvázolja, hogy a regény nyitánya egy harminc éves újextrémizmus felújítása, amely művelői között egy tizenöt éve halott műfaj, a cyberpunk jellegzetes motívuma. Nemes Z. Márió hozzáteszi, hogy aki ismeri, annak inkább retro a szöveg. Sepsi László szerint az első 40 oldalon Bartók Imre kíváncsivá tesz, a második rész ennek dekonstrukciója. Turi Márton a recepció kapcsán felemlegeti, hogy a Könyvesblogon elhűltek a regényen, de pl. Ellist, aki „durvább dolgokat is ír”, ugyanitt dicsérik. Abban megegyeztek, hogy nem zsánerregény, Nemes Z. szerint az is, meg nem is, Szabó István Zoltán zsánerparódiát mond. Sepsi szerint a paródiát cáfolja, hogy megszeretteti velünk a szerző a filozófusokat. A regény zsigerileg hat, felveti, hogy lehet pornóként is olvasni. Nemes Z. Márió kiemeli, hogy a regény egyszerre hat testre és szellemre, a szubverzív testiség a meghatározó. A trash felől közelítve értelmezhető, hiszen látszik a mechanikája, ki-be léphetek a regényvilágba, egyszer fikció, másszor konstrukció. A trash bevonása által nehéz eldönteni, hogy egy-egy mondat, párbeszéd direkt rossz, elidegenítő vagy tényleg félrenyúlás? Szabó István Zoltán felteszi a kérdést, hogy azért jó a könyv, mert szar? Itt szól közbe a közönség soraiból Lengyel Imre Zsolt, aki a Műútba írt kritikát a kötetről, hogy parnasszista a megközelítés, miszerint az olvasó a hibás, ha nem tetszik neki – számbavéve a nyilvánvaló dramaturgiai bakikat. A beszélgetéshez hozzáfűzi kérdését is, hogy jó lenne-e, ha jövő decemberben jelenne meg az első kritika a regényről, amíg mindenki utánaolvas annak a Magyarországon nem jelenlévő tendenciának, amiről lemaradt. A patkány éve kritikai diskurzusa valószínűleg tartogat még érdekes vitákat.

Sörös Bori

[nggallery id=213]