Új Appendix (40/52)

1991-et írunk. Van az ÖregGéza, meg a KisGéza. KisGéza magas, vékony, szemüveges, állandóan bagózik és imád vicceket mesélni (bár kétlem, hogy ezt ő így mondaná!). Szerencsére ő tartja a hittant. Menő kungfus filmjei vannak, hittan után tele a szobája, együtt nézzük Bruce Lee-t és Chuck Norrist. (A tévé fölött meg Jézus minket a keresztről!) Közeleg a karácsony, lassan elő kell venni a hártyavékony papírra gépelt betlehemes műsor szövegkönyvét. A nagyok kapják Mária, József és a három királyok szerepét, természetesen kellenek pásztorok is. (Pásztorok, akik sietve indulnak majd Betlehembe, és ha időben odaérnek, tehetik majd szépen a tiszteletet.) A jelmez miatt nem kell aggódnunk, legyen valami pásztoros tökfedő, és kell egy bot is. (A kucsma Emődről, a pásztorbot Bózsváról, a csengő Kósa Sanyitól, a pulcsi a nővéremtől, a mellény pedig apu régi bőrkabátjából van.) A nagy templomban mutatjuk be az előadást, a szerep könnyű, csak követni kell a többieket, idő is akad kinézni a közönségre. A végén bizonytalan taps, a szülők nem igazán tudják szabad-e a templomban. Másnap kint Köveshegyen, az öregek otthonában, is előadjuk, ők már mernek tapsolni, aztán mise, a rövidebbik fajtából (kevesebb a prédikáció, kevesebb a rizsa!). Utána még vissza kell vinni a kellékeket a parókiára, akkor hallom, hogy az ÖregGéza odaszól a KisGézának: „A misepénzt ossza szét a gyerekek között!” Óriási csalódás, mélységesen fel vagyok háborodva, hogy úgy beszél arról a pénzről, mintha a sajátja lenne! (Néhány év múlva KisGézát áthelyezik egy isten háta mögötti (sic!) kis faluba, az egyik utolsó hittanóra előtt, amíg várjuk a többieket vicceket mesélünk egymásnak. Akkor kérdezi a KisGéza, hogy azt ismerjük-e, amikor a fiú virág oda hajol a lány virághoz, „Szeretsz?”, kérdezi tőle, „Szeretlek!”, jön a válasz, „Akkor jöhet a méhecske!”)

További Új Appendix történetek Neszlár Sándortól: https://tiszatajonline.hu/?tag=uj-appendix