Williams S. Burroughs (1914–1997)
Amerikai író, Ginsberg és Kerouac mellett a beat generáció meghatározó alakja. Gazdag családja révén anyagilag független, így csak az írásnak és kicsapongó életvitelének szenteli magát. Az 1940-es évektől kezdve ópiátfüggő, ezt mutatja be Narkós című könyvében, de a Meztelen ebédben legismertebb/leghírhedtebb kötetében is feltűnik a téma. Írásai helyenként filozofikusak, a hatalom és egyén viszonyait taglalják, a drogok mellett a homoszexualitás (Queer), és az okkult tanok is sokat szerepelnek. 1951-ben egy részeg buli alatt fejbelövi feleségét, fia, aki szintén író, 1981-ben fiatalon májzsugorban hal meg. Burroughs nagy hatással volt a pop, valamint a meleg kultúrára, de az irodalom nyelvét is megújította. Sokakkal dolgozott együtt, köztük a Nirvana énekesével, Kurt Cobainnal. A Papnak hívták című novellája közös lemezükön is megjelent 1993-ban. 83 éves korában otthonában szívrohamban hunyt el.
„Küzdjetek a tuberkulózis ellen, emberek!” Szenteste egy öreg drogos, karácsonyi bélyegeket árul a North Clark Streeten, úgy hívják „Pap”. „Küzdjetek a tuberkulózis ellen, emberek!”
Emberek siettek tova, szürke árnyak vetültek a távoli falra. Későre járt, nem volt pénze anyagot szerezni. Befordult egy mellékutcába, a tó szele késként hasított belé. Taxi állt meg egy utcai lámpa alatt. Kiszállt egy fiú, bőrönddel a kezében. Vékony gyerek, iskolai egyenruhában. Ismerős az arca, mondta magának a pap, miközben az ajtóból figyelt.
„Emlékeztet valamire réges-régről.” A fiú kigombolta kabátját, és a nadrágzsebébe nyúlt, hogy a taxit kifizesse. Az autó elhajtott, és befordult a sarkon. A fiú bement az épületbe. „Hmm, igen, talán.” A bőrönd ott volt az ajtóban.
A fiú sehol. Valószínűleg a kulcsokért ment, gyorsan kell cselekedni. Felkapta a bőröndöt és elindult a sarok felé. Megcsinálta. Lepillantott a kofferre, ami egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha a fiúé lenne, vagy egyáltalán, bármilyen fiúé. A Pap nem tudott rájönni, mitől tűnik olyan réginek a bőrönd. Öreg, koszos, rossz minőségű bőrből készült, és elég nehéz volt. Jobb lenne megnézni, mi lehet benne. Bement a Lincoln Parkba, talált egy üres helyet, kinyitotta. Két levágott emberi láb, ami egy fiatal, barna bőrű férfihoz tartozott. A fényes fekete lábszőr csillogott az utcai lámpa halvány fényében. A lábakat belepasszírozták, a térdét kellett a hátoldalhoz nyomnia, hogy ki tudja lökni őket. „Mégis, lábak”, mondta, és gyorsan elsétált a bőrönddel.
Kaphat érte néhány dollárt anyagra. A vevő gyanakodva szagolgatta: „Kicsit furcsa szaga van… ez mexikói bőr?” A pap vállat vont. „Nos, valaki nem cserzette ki eléggé.” A vevő hideg utálattal nézte a bőröndöt. „Még az sem biztos, hogy leölték hozzá. Bármi is legyen, itt van három. Ez a legjobb, amit tehetek, elég nehezen megy. De hát karácsony van, és te vagy a Pap.” Három bankjegyet csúsztatott az asztal alatt a Pap piszkos kezébe.
A pap nyomorúságosan, rejtőzködve olvadt bele az utca árnyékába. Háromért nem tud venni egy pakettet, semmit egy ötös alatt. Emlékszem, hogy az öreg Addie, az orvos, azt mondta, addig ne jöjjek vissza, míg ki nem fizetem neki a hármat, amivel tartozom. Nem ad semmit, mert begurult három tetves fillér miatt.
Az orvos nem örült, hogy látja.
„Most meg MIT AKARSZ? MONDTAM neked…” A Pap letett három bankjegyet az asztalra. Az orvos zsebre tette a pénzt, sikoltozni kezdett. “BAJBA kerültem! Itt voltak az EMBEREK! Elveszíthetem az ENGEDÉLYEMET!” A Pap csak ült, öregen és szomorúan a sok évnyi drogozástól, az orvos arcába bámulva. „Nem tudok felírni neked receptet!” Az orvos kirántott egy fiókot, átcsúsztatott egy ampullát az asztalon. „Ennyi van az IRODÁBAN!” Az orvos felállt. „Fogd, és HÚZZ EL!” sikoltotta hisztérikusan.
A Pap arckifejezése nem változott, az orvos csendesebb hangon hozzátette: „Végül is szakember vagyok, nem szabadna, hogy zavarjanak az olyan emberek, mint amilyen te.” „Ez minden, amid van nekem? Egy tetves negyed G? Nem tudnál kölcsön adni egy ötöst?” „Kifelé! Kifelé! Ki fogom hívni a rendőrséget, mondom!” „Rendben doktor, megyek.” Természetesen hideg volt, és messzire kellett mennie, egy ócska utcán álló bérházig, ahol a szobája a legfelső emeleten volt. „Ezek a lépcsők”, köhögött a Pap, felhúzva magát a korláton. Bement a fürdőszobába, sárga fa panelek, a vécé csöpög, kivette a felszerelését a mosdó alól. Barna papírba csomagolva, visszavitte a szobájába, minden cseppet a csepegtetőbe szívott.
Feltűrte az ingujját. Ekkor nyögést hallott a szomszédból, a 18-as szobából. Egy mexikói kölyök lakott ott, a Pap elment már mellette a lépcsőn, látta, hogy a kölyök függő, de nem beszélt vele soha, mert nem akarta, hogy fiatalkorúakkal kapcsolatai legyenek, nem akart sehogy bajba kerülni. A Pap elég bajba került már életében. Újra hallotta a nyögést, szinte érezte, nem lehetett összetéveszteni, hogy ez nyögés, és hogy mit jelenthet. „Lehet, hogy balesete volt, vagy valami. Mindenesetre nem tudom élvezni a szent gyógyszereimet a hang miatt, ami átszűrődik a falon.” Vékony falak. A pap letette a csepegtetőjét, a hűvös folyosó, és bekopogott a 18-as szoba ajtaján. „Quin es? (Ki az)?” „A Pap, kölyök. A szomszédban lakom.” Hallotta, hogy valaki átbiceg a padlón.
A retesz elhúzódott. A fiú ott állt fehérneműben, rövidnadrágban, a fájdalomtól elfeketült szemekkel. Megtántorodott. A pap felsegítette az ágyra. „Mi a baj fiam?” „A lábam señor… görcsöl… és most gyógyszer nélkül vagyok.” A pap látta a görcsöket, mint fa csomói a fiatal sovány lábakban, a sötét fényes fekete lábszőröket. „Három éve megsérültem egy kerékpárversenyen, akkor kezdődtek a görcsök.” És most visszajöttek a görcsei, a drogok kamatos kamataival. Az öreg pap állt, érezte, hogy a fiú felnyög. Lehajtotta a fejét, mintha imádkozna, visszament, elővette a cseppentőjét. „Ez csak egy negyed grammos, gyerek.” „Nincs sokra szükségem.”
A fiú aludt, amikor a pap elhagyta a 18-as szobát. Visszament a szobájába, leült az ágyra. Az ütés úgy érte, hirtelen, mint egy súlyos, csendes havazás. Az elmúlt idők összes sivár kábítószere. Megkapta a szeplőtelen lövést. Mivel maga is pap volt, azt nem kellett hívnia.
Kerényi Tamás fordítása
(A fordítás William S. Burroughs Exterminator! című kötete alapján készült.)
