Szita Szilvia: Tekereg

Szabálytalan hurkot ír le

a hullámzó, szürke betonút.

A völgyben szántanak.

Kifordul a földből a göröngy,

mellettem a Kutya liheg,

máskülönben csend van.

A patakparti sárban zsurló.

Az út szélén mentabokor,

kihajított, rozsdás fürdőkád.

Az emelkedő kitakar egy szeletet

a tájból, mikor felérek, újra látszik:

a helyén van minden.

Kevés a fa.

Olykor megmozdul a szél,

fordulnak az arányok —

(Megjelent a Tiszatáj 2017/10. számában)