Szekeres Sándor Gábor: A professzor
Rosszul ütöttem be a netbankomba a jelszavam, a rendszer letiltott, felhívtam az ügyintézőt, mondtam neki, hogy Perényi Ede vagyok, mondtam neki, hogy Horváth Margit az anyám neve, mondtam neki, hogy a Lepkeszárny kilencben lakom, de ő azt kérte, hogy adjam meg az ügyfélkódomat. Számokat kért, érti, számokat! […]
– Jó napot, Perényi Ede vagyok.
– Üdvözlöm, foglaljon helyet.
– Perényi… Ede.
– Igen, az előbb már említette. Foglaljon helyet.
A férfi leült a székre. Idegesen tekingetett minden irányba. Keresett valamit.
– Minden rendben? – kérdezte az asztal mögött ülő kövérkés úr.
– Iiiigen, miiinden rendben van. Én csak…
A kövérkés úr kíváncsian várta, hogy Perényi Ede mit fog mondani, de nem mondott semmit.
– Maga csak? – kérdezett vissza.
– Én csak elfelejtettem a Telebankom PIN kódját – nyögte ki Perényi Ede.
– A Telebankja PIN kódját? – ismételte meg kérdés formájában a kövérkés úr.
– Rosszul ütöttem be a netbankomba a jelszavam – kezdte a magyarázkodást Perényi Ede –, a rendszer letiltott, felhívtam az ügyintézőt, mondtam neki, hogy Perényi Ede vagyok, mondtam neki, hogy Horváth Margit az anyám neve, mondtam neki, hogy a Lepkeszárny kilencben lakom, de ő azt kérte, hogy adjam meg az ügyfélkódomat. Számokat kért, érti, számokat! Meg kellett adnom, pedig mondtam, hogy milyen dolog az, hogy csak a számok alapján tudják, hogy én Perényi Ede vagyok. Meg azt is mondtam, hogy a számok ne erre valók. Ő meg azt mondta, hogy náluk erre valók. Aztán amikor megadtam a számokat, azt mondta, most már látja, hogy én Perényi Ede vagyok. Mondtam neki, hogy persze, hogy az vagyok. Aztán mit kért, na mit kért?
– Mit kért? – kérdezte a kövérkés férfi.
– A Telebankos PIN kódomat. Négy számot kért, és én nem tudtam ezt a négy számot. Nem tudtam a négy számot! A fene egye meg, nem tudtam a négy számot! Rohadék számok!
Felszisszent és gyorsan a szájához kapta a kezét.
– Jaj! – kiáltott fel Perényi Ede. – Nem úgy gondoltam. Nem úgy gondoltam. Jaj istenem, nem akartam ilyet mondani!
A kövérkés úr az asztal alá nyúlt, kitapogatta az asztallapjára felszerelt gombot, majd háromszor röviden megnyomta.
– Baj van – mondta Perényi Ede. – Baj van, mert azt mondtam, hogy rohadék számok. Mindjárt jön a számcirkusz.
A kövérkés férfi feszülten figyelte az egyre idegesebb Perényi Edét.
– A hármasok már itt vannak, itt ni. A falon másznak hármasával egymásba kapaszkodva. Az ötösök a plafonon lógnak és egyik trapézról a másikra ugrálnak. Hallja? Azt kiáltják ugrás közben, hogy ollé, hopp, ollé, hopp. A kettesek meg röhögnek. Azzal szórakoznak, hogy a nyolcasok karikáin bújnak át. Néhánynak még a szája is habzik. Atya úristen! Nem akarom! A kilencesek mindent felfalnak, ami az útjukba kerül. Látja? Ott a sarokban. Megeszik a sarkot! Megeszik! Ránk fog szakadni a szoba sarok nélkül! El kell futnunk! Jöjjön! El kell futnunk!
– Nyugodjon meg – mondta a kövérkés úr, és próbálta az asztalon keresztül megfogni Perényi Ede hadonászó kezeit.
– Aktiválni akarom a jelszavam, de ehhez kell a Telebankom PIN kódja! Elfelejtettem, érti? Mert én csak egy ügyfélkód vagyok a rendszerben, csak egy szám vagyok, akinek csak úgy tudják a nevét, ha tudják a számát. Négy számot kértek, de nem tudtam, most meg itt a számcirkusz és a kilencesek fel fognak falni, a kettesek meg kiröhögnek, ahogy a kilencesek felfalnak. Érti, amit mondok, érti?
A kövérkés úr átugrott az asztalon.
– Jöjjenek már, a francba! – kiáltotta, miközben megpróbálta lefogni az őrjöngő Perényi Edét.
Két nagydarab fehér ruhás férfi rontott be az ajtón, az egyik kezében injekciós tű volt.
– Felfalnak a kilencesek! Ne engedjék, kérem! Gyorsan, gyorsan, a Telebank PIN kódját! Adják ide, hogy tudjam! Perényi Ede vagyok! Felfalnak! Felfalnak és röhögnek, azok meg ugrálnak, hogy ollé, hopp. Perényi! Ede!
A fehér ruhások az injekciós tűt beledöfték Perényi Ede combjába, és belepumpálták a fecskendőben lévő nyugtatót. Az anyag gyorsan hatott, Perényi Ede izmai elernyedtek, visszahanyatlott a székre. A fehér ruhások leszíjazták.
– Per… Per-é-nyi. Pro-fe-sszor Per-é-nyi. A szá… A szá-mok miatt. Röhög… Rö-hög-nek. Za… Za-bál-nak.
– Erősebben húzd meg, mielőtt újra kezdi – mondta a kövérkés úr az egyik fehér ruhásnak.
– Négy… szá-mot. Kell ne-kem! Négy szám.
– Tényleg igaz, hogy Nobel-díjra jelölték? – kérdezte az egyik fehér ruhás.
– A kilencesek… Lógnak… Ollé, hopp… Za-bál-nak.
– Igen. Azt mondták róla, hogy igazi számzsonglőr – válaszolta a kövérkés úr. – De végül nem ő kapta meg, hanem egy német matematikus.
– A számcirkusz… A számcirkusz…
