Szegedi mozaik

KÖNYVHETI NAPLÓ, SZEGED, JÚNIUS 10., HÉTFŐ

A 84. Ünnepi Könyvhét hétfői napjának egyik vezérmotívuma a változatos műfajokban megjelenő szegedi történetek „vonulása” volt.

Csapody Miklós újabb, Bálint Sándorról szóló kötetét a szerzővel beszélgetve Zombori István mutatta be a Somogyi Könyvtárban. A Csapody korábbi Bálint Sándorról szóló monografikus invenciójú könyvének adatait kiegészítő munka a szegedi szellemi életet karakteresen formáló kutató magyar tudományos életben elfoglalt helyének újrafogalmazását tűzte ki célul. A szerző törekvése „hőse” szellemi és személyes alkatának kibontása volt egy olyan portré keretei között, amelyet ez esetben egy részterület, egy a dokumentumokból markánsan kibontakozó szál, a Bálint Sándort megfigyelő állambiztonság adatgyűjtési gyakorlatának tapasztalatából nyerhető adathalmaz szintetizálásának szándéka ural. A beszélgetőpartnerek felvetései ennek megfelelően a tudós szakmai és emberi karakterének felvázolásával a tudományos életben elfoglalt helyének reális értékelésére irányultak, így az elhallgatás és a heroizálás, a kultuszképzés szándékától is igyekeztek megfelelő távolságot tartani.

A monográfus-beszélgetőtárs állásfoglalása szerint Bálint Sándor a magyar tudományos élet valódi hatást gyakorló szereplője, akinek alakjában „az írástudók szellemi életet képző ereje” testesült meg, iskolateremtő, akinek az akadémiai tudományosság legmagasabb szintjének elismerése járt volna. A magyar néprajztudomány „legnagyobb egyszemélyes életművét” létrehozó Bálint alkotói karakterét az est résztvevői a módszerességben vélték megragadhatónak, személyes sorsában az „erkölcsi nagyságot”, az egyszerű és világos morális kereteket nyújtó, „egész életén át meghatározó istenhitet” tartották fontos tényezőnek.

Csapody új könyve a dokumentumokat rendszerezve a Bálint Sándor szegedi egyetemi karrierjét hátráltató elemek, a részben jól dokumentált, részben feltárhatatlan „emberi bosszúvágyak” nyomában jár. Ebben a reprezentációban a besúgói hálózat működéséről szóló ismert toposzokat mondja újra, de a folyamatosan frissülő adatokat is segítségül hívja, a személyes történetek közt a lehallgatások megszervezésének, a lehallgató készülékek beszerelésének, a hálózati személyek kérdezési technikáinak és irányítottságának jól ismert konstrukciói szerepelnek.

A kötet beszélgetésben is kiemelt hangsúlyai, újként prezentálható adatai közt a Bálint Sándor ellen irányuló fokozott állambiztonsági megfigyelés és a perbe fogás Szegedről, valószínűleg egyetemi körökből indulása szerepelt elsősorban figyelmet érdemlő, korábbi feltételezéseket és legendákat újrarajzoló vonalként. A dialógusban többször visszatértek és nagy figyelmet kaptak a Bálint Sándor ellen formálódó „koncepció” fázisai, a közösség elleni izgatás vádjának alakulása, mindez a főhős politikai és eszmei karakterének alapelemeitől elválaszthatatlan módon került szóba. A könyvbemutató másik szálát a szakmai karrier csomópontjai képezték. Zombori egyik felvetésében Bálint kényszerű nyugdíjazása valójában a tudományos pálya eredményeit szintetizáló munkák megírásának motorja volt, a politikai támadások így paradox módon a kutatást segítő tényezőként állnak az életrajzban. A kapcsolati háló összetett személyes motivációi, köztük az este során nagy figyelmet kapó történet, Ortutay Gyula megosztó, bonyolult karakterének és Bálint Sándorhoz fűződő szenzibilis viszonyának elemei csak kiragadott történetei lehetnek a komplex biográfia megrajzolását célzó kutatásoknak. Csapody könyve alapvonalaiban és következtetéseiben nem, egyes adatközlő részleteiben viszont valószínűleg szolgál fontos és a kutatáshoz nélkülözhetetlen újdonságokkal a téma iránt elkötelezett professzionális és az érdeklődő olvasóknak is.

A „szegedi történetek” sora az időjárás miatt a Dugonics tér színpadáról a Milleniumi Kávézóba kényszerülő beszélgetésben folytatódott, ahol Boldog Zoltán első kötetét (Kihez beszél ez a faszi?) Bene Zoltán mutatta be. Az Irodalmi Jelen munkatársának könyve részben szegedi helyeken játszódó tárcagyűjtemény, amely az elsősorban internetes, de papíralapú verziójában is felbukkanó folyóiratban közölt írásokból válogat. A párbeszéd „bemelegítő” kérdései és válaszai elsősorban a tárca műfaj megszólalási lehetőségei, történeti kérdései, főbb témái és megszületésének körülményei körül forogtak. A világot tárcatémaként látó író alakja a magyar irodalomnak otthonos és sokoldalúan körüljárt figurája, szerepével és „kínjaival” Boldog szépirodalmi bemutatkozásában is szembesülhettünk.

Az este folyamán szó esett a mai könyvkiadás visszatérő dilemmájáról: a könnyen és gyorsan elérhető internetes verzió mellett indokolt-e és ha igen, milyen prezentálásban a papíralapú verzió? A szerző tapasztalatai összecsengtek az e témában a könyvhéten már megszólalók következtetéseivel, melyek szerint a könyvformátum az eredeti online megjelenés mellett is jó eséllyel életképes lehet. Az így is közreadott történetek szerkesztettségük, kompozíciós megoldásaik miatt új kontextust kapó konstrukcióként értelmezhetőek, így az ilyen előzményekkel bíró kiadványok is ígérnek az érdeklődésre számot tartó szellemi kalandot. Arról nem is beszélve, hogy a kötetbe rendezett válogatásban az aktuális, alkalom- és Boldog esetében sokszor programszerű megszólalás érezhető gyengeségei az utómunkával ki is küszöbölhetők.

A kötetbemutató témái a várható legfontosabb felvetések voltak: Mennyire szabad témaválasztásában a tárcaíró? Miért fontos és milyen poétikai tétekkel használható a szerzői álnév? A szóban forgó válogatás írója a konvenciókhoz illően több álnevet használ, amelyek egymástól retorikai formáikban, mondandójukban, stílusjegyeikben is eltérő hangokat rejtenek. A gyűjtemény elbeszélőit a benne alaposan körbejárt földrajzi terepek, a szerző szülőhelye Kunágota és jelenlegi legfőbb élettere Szeged megírhatóságának kérdései is foglalkoztatják, így alkotói feladatként e dialógusban is nagy hangsúlyt kapott a helyek eltűnésének, átformálódásának „kötelező” tárcatémája.

A Boldog publicisztikáit olvasók tudhatják, szerzőjük nagy energiákat mozgósítva igyekszik a műfaj hagyományaiba illő, számára kedves regiszterben jelen lenni, annak strukturális kereteit elsajátítva és prezentálva eredetit, szellemeset mondani. Bár ez a törekvés érzésem szerint sokszor éppen az erőlködés miatt nem sikerül. A műfaj nagy fegyelmet követel, a valóban eredetit mondás, az érdekesség keresésének kényszerével az elődök is szembesültek, így valószínűleg Boldog Zoltán itt közölt publicisztikái sem az utolsó és remélhetőleg nem a legjobb jelentkezései e beszédmódban. Az este zárásaként azonban szerencsére a valóban egyik legjobb, nosztalgikusságában és líraiságában is mértéktartó írást (Nincs több magány) olvasta fel szerzője.

Kovács Krisztina 

[nggallery id=167]

Csapody Miklós kötetének bemutatója

[nggallery id=168]

 Boldog Zoltán kötetének bemutatója