Tiszatájonline | 2021. július 30.

Somorjai Réka versei

A gyanakvás életképtelen csecsemőket szül.
Három generációra vetített válópereket.
Bírhatatlan ügyvédi sikerdíjat.

Csak én játszom, hogy tudok valamit.
Párom, aki mellett reggelente ébredek,
kiutat keres a rendszeres maszturbációban.
A múltat nem ismeri el, és nem tanítja.
Kimondhatatlan jól van, ami van.
[…]

 

Amper Műhely

2017 őszén vettem át a JAK Líraműhely vezetését. A jelenleg a budapesti Négyszoba Galériában otthont kapó kezdeményezés célja a pályakezdő alkotók segítése olyan nyitott alkalmak megteremtésével, amelyek során közösen gondolkodhatunk versekről, szövegekről. Az elmúlt közel három év alatt több mint 100 fiatal vett részt a líraműhelyen, és közben kialakult egy visszatérő kör, egy bázis, tele tehetséges költőkkel. Olyanokkal, akiket érdemes olvasni és megismerni, még időben. 2019-től Amper Műhely néven folytatjuk működésünket, ennek apropóján most örömmel ajánlom a régóta aktív műhelytagok írásait.

Deres Kornélia

Érintkezés

A gyanakvás életképtelen csecsemőket szül.

Három generációra vetített válópereket.

Bírhatatlan ügyvédi sikerdíjat.

Párom, aki mellett reggelente ébredek,

kiutat keres a rendszeres maszturbációban.

A múltat nem ismeri el, és nem tanítja.

Minek fárasszam hát magánügyekkel?

Kimondhatatlan jól van, ami van.

Hiába a nagyon sok felület,

érintkezéseink degradáltak.

Az a kis pisis csókolja őt reggel,

aki most is ellenőrzi maga alatt az ágyat.

Félszázadnyi neurózis bizsereg bennem,

annyian vannak felmenőim között.

Beburkolózom ebbe az ideges placentába.

Levetkőztetem egy tulipán sziromleveleit,

hogy közelebb férkőzzek a halhatatlansághoz,

amihez anyám is egykor, amikor világra hozott.

Nemtelenül óhajtanám azt az állapotot,

tisztán és ismeretlenül, hogy elbírjak vele.

Nincs időm.

A gyanakvás életképtelen csecsemőket szül.

Az út, Toscánáig, titok marad.

 

 

 

A rendszerességről

A gyanakvás életképtelen csecsemőket szül.

Három generációra vetített válópereket.

Bírhatatlan ügyvédi sikerdíjat.

Csak én játszom, hogy tudok valamit.

Párom, aki mellett reggelente ébredek,

kiutat keres a rendszeres maszturbációban.

A múltat nem ismeri el, és nem tanítja.

Kimondhatatlan jól van, ami van.

 

Levetkőztetem egy tulipán sziromleveleit,

hogy közelebb férkőzzek a halhatatlansághoz,

amihez anyám is egykor, amikor világra hozott.

Nemtelenül óhajtanám azt az állapotot,

tisztán és ismeretlenül, hogy elbírjak vele.

Megspórolom az ügyvédi sikerdíjat neki is,

ezért páromhoz, amikor virrad, közelebb hajolok.

Elbitorlom Isten szerepét.

A kontroll hiányában hiszem kudarcaimat.

(Megjelent a Tiszatáj 2020. októberi számában)