Padlót fogott irodalom?

TÜNDE BLOMQVIST: KÉT SZÉK KÖZÖTT

Svédországban a Svéd Központi Statisztikai Hivatal 2016-os felmérése szerint összesen 16.700 Magyarországon született svéd állampolgár él, de ez a szám nem tartalmazza az Erdélyből, Vajdaságból, Felvidékről származókat. A bevándorlók nagy része a második világháború és 1956 után érkezett, illetve később sokan Romániából, Jugoszláviából, Csehszlovákiából – meg a gazdasági vándorlás hatására Magyarországról.

Az elvándorlás mint élmény mintegy 60-70 svédországi magyar írót/költőt ihletett meg 1945 óta – tudjuk meg Tünde Blomqvist a Két szék között című doktori értekezéséből. A disszertáció védése 2017 szeptember 16-án volt az Uppsalai Egyetem Modern Nyelvek karán.

Tünde Blomqvist 1977-ben született Szatmárnémetiben, majd a kolozsvári egyetem magyar–német szakán végezte egyetemi tanulmányait. Közvetlen ezután 2001, nyarán Svédországba, Uppsalába költözött. 2011-ben kezdte doktori tanulmányit az uppsalai egyetem finnugor szakán a Modern nyelvek karán.

A Mellan två stolar. Författarskap i Sverige med ungerskspråkig bakgrund (1945–2015) „Két szék között. Magyar nyelvi háttérrel rendelkező szépírók Svédországban (1945-2015) című doktori értekezés svéd nyelven íródott, célja azon magyar nyelvi háttérrel rendelkező szerzők feltérképezése és szépirodalmi munkásságának irodalomszociológiai elemzése, akik 1945 után költöztek Svédországba, de legkésőbb 2015-tel bezárólag, könyv formájában publikáltak. Irodalomszociológiai szemszögből megközelítve a kutatás középpontjában a publikálási lehetőségek és csatornák, a nyelvválasztás, a témák és a szerzők irodalmi közegben betöltött pozíciója állnak.

A mintegy 230 oldal terjedelmű munka olyan területet vizsgál, amit sem Svédországban, sem Magyarországon nem térképeztek még fel, ezért úttörő, útmutató, és egyúttal olyan irodalomszociológiai kérdéseket vet fel, amelyeket tágabban és szorosabban is érdemes tovább gondolni. A disszertáció magyar nyelvű változata is hamarosan hozzáférhető lesz értesüléseink szerint.

Transzkulturális és transznacionális megközelítésben a svédországi magyar irodalom olyan műveket foglal magában, amelyeknek szerzői magyar származásúak, ám Svédországba történt bevándorlásuk után nem feltétlenül csak magyarul, hanem más nyelven (is) alkottak. Vannak írók, akik csak egy nyelven írtak, de olyanok is, akik svédül és magyarul is publikáltak.

Blomqvist hatvanhat szerzőt tárgyal a vizsgált időszakban a következő négy csoportba osztva őket a migrálás ideje alapján:

• akik a második világháborút követő évtizedben (1945 és 1955 között),
• az 1956-os magyar forradalom kapcsán (1956-58),
• a kommunizmus idején (1959-1989 között),
• és akik a rendszerváltás után (1990-2015) költöztek Svédországba.

A négy csoportból egy-két reprezentáns alakot részletesebben vizsgál. Az első csoportból a mezőkoszonyi (ma Koszony, Ukrajna) származású Klein György munkásságát emeli ki.  A zsidó származású Klein Budapesten nőtt fel, 1948-ban telepedett le Stockholmban, és biológusként dolgozott haláláig, 2016-ig. Memoárjaival és esszéköteteivel vált irodalmilag is jelentőssé. A csoportba tartozó összesen tizenkét szerző közül tizenegyen svédül írtak, főként a zsidóüldözésről és a holokausztról. Ez a téma viszonylag keresett volt a svéd könyvpiacon, több jelentős svéd kiadó közölte a visszaemlékezéseket.

A második csoport Magyarországon is elismert szerzője, a „kétlaki Thinsz Géza, északi szófuvaros” szintén budapesti származású, az 56-os forradalom után hagyta el Magyarországot. Költő és műfordító. Tudatosan alkalmazza a kétnyelvűség adta játékteret írásaiban. Az ő tolmácsolásában ismerte meg a magyar közönség többek között Thomas Tranströmer verseit. Márky Ildikó 1940-ben született Budapesten, és csak tizenhat éves volt, amikor az édesanyjával Svédországba emigrált. Gyermekonkológus, prózaíró. Férjével, Gunnar D. Hansonnal Esterházy Péter több regényét fordította svédre. A huszonnégy íróból álló második csoport az irodalmi szövegek nyelvét és műfaját tekintve az elsőnél jóval heterogénebb. Az önéletrajzi írásokon kívül verseket, regényeket, novellákat és esszéket is publikáltak.

A harmadik csoportban az 1959 és 1989 között emigráltak kaptak helyet, Domonkos István és Lipcsey Emőke munkásságával az előtérben. Domonkos a jugoszláviai Ókér szülöttje. Ő az első olyan magyar író, aki a Svédországba való költözés előtt is publikált már szépirodalmat, illetve azt követően is jelentek meg művei Magyarországon, illetve a Vajdaságban. Viszont az emigrálást követően csak egyetlen versciklust írt, tulajdonképpen csak válogatáskötetei jelennek meg időnként. Az ő nevéhez fűződik a mára már legendássá vált Új Symposion 1965-ös megalapítása. Svédországba 1979-ben költözött. Hat könyve jelent meg ezután, de csak egy íródott 1979 után. Nemzedékének meghatározó költeménye a Kormányeltörésben. Ezt a versét tizenkét nyelvre lefordítva adták ki 2015-ben antológia formájában, a svéd verziót a fordítói körökben jól ismert Daniel Gustafsson Pech készítette. A csoport másik kiemelkedő írója a budapesti születésű Lipcsey Emőke. Diplomáját magyar-történelem szakon szerezte, majd zenei tanulmányokat folytatott. 1984 óta Svédországban, Göteborgban él. Itt és Franciaországban folytatta számítógép-nyelvészeti, zenei és irodalmi tanulmányait. Műveit (Sziklarajzok, Ördöghinta, Kés, villa, SMS, Taurus blogja és A vadnyúl bukfencet vet) Magyarországon jelenteti meg.

Blomqvist a negyedik csoportba azokat a szerzőket sorolja, akik 1989, a rendszerváltás után költöztek Svédországba. A hangsúly itt a publikációs lehetőségek és az irodalmi alkotások műfaji, tematikai és nyelvi sajátosságain van.  A csoport nyolc írójának többsége erdélyi magyar. Amíg az első csoport tagjai főként svédül, a negyedik szerzői főként magyarul publikálnak, és műfajilag a vers dominál, bár találunk példát önéletrajzra, novellára, drámára, regényre, valamint biográfiára is. A doktori disszertáció Tar Károly munkásságát tárgyalja részletesen. Tar a másik olyan író Domonkos István mellett, aki Svédországba költözése előtt is jelentetett meg könyveket. 1935-ben született Kolozsvárott, magát erdélyi magyar íróként, költőként, újságíróként, közíróként és szerkesztőként tartja számon. 1998-tól a Lundi Lap alapítószerkesztője, a Lundi Lap Társaság alapítója, 1999-ben a kolozsvári Krónika tudósítója, a Magyar Liget, a dél-svédországi magyarok családi lapja és az Ághegy című skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapfolyam alapítója és szerkesztője, az Ághegy-Liget Baráti Társaság tiszteletbeli elnöke. Irodalomszervező munkássága figyelemre méltó. 1995 óta él Svédországban. A további hét szerző közül a nagyváradi Sall László nemcsak saját műveivel, hanem fordítói és irodalomszervezői munkájával emelkedik ki.

Tünde Blomqvist alapos munkája irodalomszociológiai szempontok szerint vizsgálja a svédországi magyar származású, magyar és/vagy svéd nyelven alkotó szépírók munkásságát, így nem tér ki a művek esztétikai értékére. A dolgozat rámutat azokra a sajátosságokra, amelyek a migráns irodalomra vonatkozhatnak, mint például a publikálási lehetőségek korlátozottsága, kétlakiság, kétnyelvűség, identitáskeveredés. A címben két székről van szó, azt sugallva, hogy talán ez a migránspozíció azt eredményezheti, hogy a szerzők két szék között a pad alá eshetnek. És valóban, a svéd irodalomba való integrálódás nem igazán sikerült a legtöbbjüknek, illetve a magyar irodalom sodrából is kiestek, kiesnek, talán Thinsz Gézát és Domonkos István leszámítva. De úgy is értelmezhetjük, hogy a két szék kettős lehetőséget ad a vizsgált szépírók számára. De erősen kétséges, hogyan lehet egy fenékkel két lovat megülni. A doktori disszertáció 2015-ig megjelent könyveket vesz górcső alá, nem kizárva a lehetőséget, hogy olyan életmű jöjjön létre, amely akár a svéd, akár a magyar, akár mindkét irodalomban jelentőssé válhat. Ebben az én meglátásom szerint a fordítók szerepe is igen fontossá válik. A potenciált leginkább az esztétikailag magas színvonalú alkotásokban véljük meglátni.

Padlót fogott-e a svédországi magyar irodalom? Erre nem lehet egyértelműen igent mondani, hiszen például Thinsz vagy Domonkos nélkül nem tárgyalhatjuk az egyetemes magyar irodalmat. Ahogy még azt sem tudhatjuk, hogy a jelenleg is aktív szerzők milyen meglepetésekkel szolgálhatnak a jövőben.

Tünde Blomqvist Két szék között című svéd nyelvű munkája olyan kérdéseket feszeget, amelyek további tudományos írásokat inspirál mind a svéd, mind a magyar irodalomtudományi körökben. A dolgozat magyar változata a remények szerint hamarosan elkészül betöltve a svédországi magyar irodalom kutatásának eme hiányát.

Szeles Judit

Acta Universitatis Upsaliensis

Studia Uralica Upsaliensia, ISSN 1101-7430 ; 40

Uppsala, 2017.

226 p.