Orcsik Roland: Anyagcsere
mozdulatlan fák között
a gyásznép
tisza-parti
temetés
a Hamut a virágokkal
együtt a vízbe
vigye tovább a folyó
a tűz hagyatékát
pár nappal
korábban
barátomnak
lánya született
[…]
(részlet)
IV.
jonathan williams
kakukkja szól
lüktet a napfény
kattints rá
V.
mozdulatlan fák között
a gyásznép
tisza-parti
temetés
a Hamut a virágokkal
együtt a vízbe
vigye tovább a folyó
a tűz hagyatékát
pár nappal
korábban
barátomnak
lánya született
a halál akár
a születés
hangnemen kívül
játszik
ragadnak rám
jonathan williams
sorai
sűrű közbe-
vágásokkal
egyikből a másikba
suttyan át
lüktet a Könyv
mahler második
szimfóniája
sem ér véget
a feltámadással
mégis fáj
elveszíteni
visszaadni
mit egykor
kizárólag
sajátodnak
hittél
a természet
persze
megy a maga
orra után
mit sem érzékelve
a panaszból
VI.
újvidék városa
sötétlő sóvár
erdő
a duna-parton
slobodan tišma
hegyezi a fülét
čujem početak
kottázza le a naplójába
majd fanfárok kíséretében
bevonul a tavasz
fényrügyezés
oldalakon át
ám hirtelen vált
a kép
az erdő roskadt
királya
tišma
feszülten figyel
hangfogásra készen
csupa fül vagyok
úr a vidék
pusztuló pompájában
VII.
ahogy ken russell
mahlerjében
a kölök gustav
úgy én sem
tudtam a fák
nevét
a laposon
kérges testük
mégsem volt idegen
percről-percre
átmosta tüdőmet
friss leheletük
gyökeret eresztett
bennem
a tisza-parti
anyagcsere
belégzéssel én
kilégzéssel a világ
fogalmazódott újra
Balkanski klub mađarske književnosti
Roland Orčik: Razmena materije
(Odlomak)
IV.
peva kukavica
džonatana vilijamsa
pulsira sunce
klikni na njega
V.
među nepomičnim stablima
samrtna povorka
sahrana
na obali tise
pepeo skupa sa cvećem
u vodu
nek reka nosi dalje
ostavštinu vatre
pre neki
dan
ćerka se rodila
mom drugu
smrt poput
rođenja
igra
van ključa
lepe se na mene
stihovi
džonatana vilijamsa
sa čestim prekidima
iz jedne u drugu
se šunja
pulsira Knjiga
ni malerova druga
simfonija
ne završava se
uskrsnućem
ipak boli
izgubiti
vratiti
što si nekada
isključivo
svojim
smatrao
priroda
naravno
ide za svojim
nosom
ni ne čujući
jadikovku
VI.
grad novi sad
je tamna žudna
šuma
na obali dunava
slobodan tišma
načuljio uši
hallom a kezdetét
zapisuje note u dnevnik
zatim u pratnji fanfara
ulazi proleće
cveta svetlost
na stranicama
odjednom slika
se lomi
ubogi kralj
šume
tišma
napeto sluša
lovi zvuk
sav sam od ušiju
u propadajućoj pompi
urvideka
VII.
kao u ken raselovom
maleru
klinac gustav
tako ni ja nisam
znao imena
drveća
na obali lapoš
njihovo deblo s korom
ipak ne beše strano
iz minuta u minut
ispere mi pluća
njihov svež dah
pustilo je korenje
u meni
razmena materije
na obali tise
uzdisajem ja
izdisajem svet
ispisao se ponovo
U prevodu autora
Forrás: www.zetna.org
