Debrecen és Budapest után Szegedre is ellátogatott az anyai ágon magyar származású Ilma Rakusa, Svájcban élő költő, író, műfordító, a zürichi egyetem szlavisztika professzora. A magyar származásáról is meleg szavakkal nyilatkozó írónő Rengeteg tenger című könyve hazai megjelenésének apropójából látogatott el a Grand Caféba a kötetet gondozó Magvető Kiadó jóvoltából.
Számos nyelven értő irodalomtudós, magyarokat is szemléző műfordító és nem utolsósorban szimpatikus személyiség – itthon mégsem ismerjük. Ilma Rakusa első magyarul megjelent kötete csak tavaly látott napvilágot a Jelenkornál, Lassabban! címmel és – a Rakusa által gyakran fordított – Nádas Péter utószavával. A szerző többek között Danilo Kiš, Marguerite Duras, Csehov, valamint Kertész Imre és Nádas Péter fordítójaként is ismert.
Az estet moderáló Bombitz Attila, a szegedi Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszék vezetője az írónő mellett Darvasi László József Attila-díjas magyar írót is a találkozó beszélgetőpartnereként köszönthette, akinek munkásságát Ilma Rakusa szintén figyelemmel kíséri.
Az írónő nyelvekhez, nemzetekhez, határokhoz kötődő viszonya valóban egészen sajátos. Magyar anya és szlovén apa gyermekeként született a szlovákiai Rimaszombaton, majd Budapesten, Ljubljanában és Triesztben töltötte gyermekkora első öt évét, míg végül Svájcban telepedett le a család. Ilma Rakusa németül alkot, és ebben a nyelvben mozog igazán otthonosan, ennek ellenére az esten remek magyarsággal beszélt. „Remélem, hogy egy kicsit a magyar irodalomnak is része vagyok azáltal, hogy két könyvem most már magyar életet is élhet” – így a szerző, aki európai írónak vallja magát. Mint mondta, nyelvileg a némethez kötött, de érzelmileg, szellemileg mind a magyar, mind az orosz irodalom közel áll hozzá.
Arra a kérdésre, melyik országot tekinti hazájának, elmondta, nagyanyja és nagyapja még az Osztrák-Magyar Monarchia idején és területén élt, ő is ebben a mára történeti régióban érzi otthon magát, olyan városokban, mint Bécs, Budapest, Trieszt vagy Krakkó. Igazi otthonát mégis a barátaiban, valamint a nyelvben és az irodalomban találta meg – az írásban, mely az ember maga teremtette otthona.
„Nem volt gyerekszobám, de három nyelven is beszéltem” – emlékezett vissza gyerekkorára az írónő, aki a kozmopolita tollával örökíti meg a nyelveket és identitásokat bejárt ént legújabban megjelent kötetében, a Kurdi Imre kiváló fordításában olvasható Rengeteg tengerben (a kötet egyébként Svájcban 2009-ben Mehr Meer címmel látott napvilágot, és elnyerte a Schweizer Buchpreist.)
Arany Mihály
Megjelent a Szegedi Egyetem 2011/10. számában.
