Murányi Zita: terpesz

léptek ollója vágja centikre a

kilométereket csak a

cseresznyeszárak állnak terpeszben

miután a gyümölcsöket leszemezed

suttogásról váltanak beszédre

a markodban megelevenedő hímzések

a mag is piros ahogy a nyár csurog

az ujjaidon a tenyered is beszínezed

amikor a vér alvad meg

az édesnek is nyilallását érzed

mindketten ugyanazokat az ízeket

a másik száj éhes szája vár kötésre

mint egy fölnyitott seb.

(Megjelent a Tiszatáj 2015/7. számában)