Medbh McGuckian versei
A még észlelhető különbségre gondolok
nyár és tél között: fiatal lány,
megmentésre szoruló hősnő fél-
álomban, még hall valamit, de őt
meglátni már nehéz, mint a teret
a madarak között, mikor visszafordulni
az ég felé csak egy újabb üres érzésért lehet.
[…]
Szálloda
(Hotel)
A még észlelhető különbségre gondolok
nyár és tél között: fiatal lány,
megmentésre szoruló hősnő fél-
álomban, még hall valamit, de őt
meglátni már nehéz, mint a teret
a madarak között, mikor visszafordulni
az ég felé csak egy újabb üres érzésért lehet.
Rá egy olyan nevet hagynék,
amelynek mind a száz jelentése
titok, és a maga útján olyan szilárdan
jár, akár az előző hét ezüstös kövei,
a mozaik, ami most szállodát épít
az ő hangjában, hogy használni lehessen,
mikor a mesét kegyetlenül, újra elbeszélik.
Hagynám, tanulja el a halk, okos
égtől és az esőtől, ha elered hirtelen,
hogy az igen, önmagában, lehet csendjel
még abból a túlontúl hívogató szájból is.
Sorok hálaadásra
(Lines for Thanksgiving)
Két szint, láthatatlan lépcsőházuk
izomgörcsben hajlik meg,
és egy öreg fal, szokatlanul magas,
könnyű halma, akár a fészkeknek való anyag.
Rekeszek légmentes zárulását érezni;
egymástól minden kecsesen távol,
mint kálvária hegyétől a jászol,
vagy mint az álmomban született nő,
aki a bennem élő idegentől fogant: megelégszik
bármilyen utcával, ha az egy szent nevét viseli.
A hold, ami most színültig teli, mint még soha,
ujjaim közül kicsúszva az ég rétegeibe
sorra beleszánt, és selymet kavar fel,
mintha anyja borzolná meg egy fiú haját.
Vég nélkül ismétli kettős utazását
és ugyanazt az üzenetet, mintha még mindig
lehetetlen lenne a beszéd
egyik várostól a másikig.
Az egész éjjel kitartó tűz
egy tartalék gázégőé, láng-
nyelvei egyenlőtlenek,
mint a sugarak egy szentségtartón.
Ha most győzelmet arattam,
akkor afelett, ami sosem
voltam, magam, a tengerparton.
Pintér Leila fordításai