Lehetséges és szükséges a tehetséggondozás…

INTERJÚ JÓNÁS ZOLTÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 

Jónás Zoltán előadóművész, kultúraszervező, az erdélyi, felvidéki és észak-magyarországi egyetemeket összefogó Kortárs Hangon irodalmi pályázatának és műhelyének alapító főszervezője beszél a tehetséggondozásban szerzett tapasztalatairól.  

– Mióta működik a Kortárs Hangon műhely, milyen előzmények vezettek a létrehozásához? Milyen céllal, küldetéstudattal hozták létre?

– 2003-ban kerültem az Eszterházy Károly – akkor még – főiskolára, mint kulturális programigazgató. Már a tény maga eleve sokat jelentett, hiszen első diplomámat itt szereztem. Első perctől minden témában közvetlen kapcsolatokra törekedtem a hallgatókkal. Ebből következően a tollforgatók is megkerestek írásaikkal. Így született az ötlet 2005-ben, a József Attila centenárium évében, hogy írjunk ki pályázatot a Miskolci Egyetemmel közösen hallgatóinknak. Először tehát nem a Műhely volt, hanem a pályázat. Eger, Miskolc, Nyíregyházi Egyetemek után 2011-ben nyitottunk a határon túli egyetemek felé, majd 2015-ben, az egyre színvonalasabb pályamunkák hívták életre a Kortárs Hangon Kreatív Írásművészeti Műhelyt. A Műhely két alkalommal működik egy évben. Az első áprilisban, a pályázat költészetnapi válogatott kötetéhez, díjátadó Gálához kötődően 4 napos időtartamban, a második pedig augusztus végén egy hetes időtartamban. Célunk az volt – s mind a mai napig változatlan – a legjobbaknak (10-15 főnek) a díjazottak köréből adjunk szakmai képzést és segítsük lapkapcsolatokkal őket a publikálás útján.

– Több egyetem is támogatja a munkájukat. Ez mennyire segít az objektív és szubjektív feltételek megvalósulásában?

– Az év első Műhelyét minden alkalommal a Gálát rendező egyetem támogatja helyszín, szállás, étkezés biztosításával. Ez jelenti Eger, Miskolc, Komárom, Nagyvárad Egyetemeit és a Kolozsvári Babes-Bolyait. A Műhelymunka tartalmi része kicsit elszakad az Egyetemektől, ezt egy „triumvirátus” végzi; Kollár Árpád a szakmai vezetője, Magolcsay Nagy Gábor a másik tevékeny szakember – a szakmai feladatok kettőjük között oszlanak meg, a Műhely működtetője az objektív föltételek biztosítója, projekt menedzsere pedig jómagam (Jónás Zoltán) vagyok.

– Oktatóként hány ember vett részt a teljes oktatási folyamatban? Milyen szerepet töltöttek be? Kiválasztásuk milyen szempontrendszer alapján történt?

– Oktatóként a munka döntő részét a két fiatal költő végzi, naponta kiadják a feladatokat és segítik a megoldásokat, ellenőrzik a szakmai munkát. Minden alkalommal meghívunk egy-egy fiatal költőt vagy itthonról, vagy abból a régióból, ahol a Műhely zajlik, akikkel szakmai beszélgetések, feladatok, írásgyakorlatok kerülnek terítékre. Ugyanígy szervezünk találkozást irodalmi-, művészeti lapok szerkesztőivel a projektünket lapdíjjal támogatószerkesztőségek köréből.

– Milyen formában valósult meg a képzés folyamata?

– A képzés már öt éve két alkalommal évente jön létre, hallgatói többnyire két-háromszor tudnak részt venni, szinte évente megújul a résztvevők köre. Az adott évi első alkalommal 4 napos, a második pedig egyhetes. Az egyéni és csoportos foglalkozások aránya általában fele-fele arányban oszlik meg. Az egyéni feladatokat természetesen közösen is kiértékelik, de a csoportmunka során is közvetlen kapcsolatok alapján dolgoznak. Nagyon kevés az időnk a Műhelyre, ezért döntően gyakorlati feladatokkal dolgozunk, az elmélethez többnyire hasznos tanácsokat, olvasnivalókat, útmutatókat kapnak.

– Ad-e valamilyen akreditációt a kurzus a végzett hallgatóknak?

– Miután képzésünk nem iskolarendszerű folyamatokra épül, nem foglalkozunk akkreditációval.

– A hallgatók kiválasztásánál milyen szempontok érvényesültek? Milyen irodalmi előélettel, tapasztalattal rendelkeztek a résztvevők?

– A Műhely résztvevőinek kiválasztása a Kortárs Hangon pályázathoz kötődik – általában a díjazottak köre adja a résztvevő létszámot. Természetesen, amikor módunkban áll, rajtuk kívül is válogatunk az általunk tehetségesebbeknek tartottak köréből is.

– Mennyire volt jellemző az eddigi tanulócsoportokban a fluktuáció; mi lehetett ennek az oka?

– Miután egyetemisták részére szerveződik Műhelyünk, nagyon nehéz a fluktuációt mérni. Hallgatói mivoltukból következően nem mindig ők határozzák meg a részvételi lehetőséget. Egybeeshet iskolai elfoglaltságukkal, gyakorlati kötelezettségeikkel, vagy éppen egészségügyi okokkal. Ebben az évben is pl. mindkét Műhelyünket meghatározta a járványvészhelyzet. Erdélyből pl. nem fogadhattunk és nem mehettünk. Ezért az első – áprilisi – Műhelyünk teljes egészében elektronikus felületen zajlott, de a két szakmai vezetőnk kitűnően váltott és élővé tudta tenni ezen a felületen is a műhelymunkát! A hallgatók igen pozitívan értékelték munkájukat. A második műhelyünk pedig már vegyes volt; voltak személyes résztvevő Felvidékről és Magyarországról, s hozzájuk kapcsolódtak elektronikus felületen az Erdélyiek. Nagyon remekül működött ez a kettősség.

– Hogy értékeli a program sikerét a végzett hallgatók részéről? Van-e valamiféle nyomon követés a pályájuk alakulása folyamán, esetleg tartósabb együttműködések valósultak-e meg?

– Többnyire megmarad a kapcsolat egy ideig, keresnek szakmai kérdésekkel, eldicsekednek, ha valahol megjelentek, köteteseink száma is gyarapszik, velük is tartjuk a kapcsolatot. Kötet kiadási terveikhez kérnek javaslatot, alkalmanként meghívjuk eredményhirdetésre, vagy a műhelybe őket. Most tervezzük második alkalommal, hogy az aktuális költészetnapi kötetben kapnak egy fejezetet az új kötetesek.

– Hogy látja, lehetséges-e, illetve szükséges-e hatékonyabb tehetségazonosítás – gondozási rendszer kiépítése? Mit gondol, ez kinek (kiknek) lenne a feladata, s milyen konkrét dolgoknak kellene ehhez megvalósulni?

– Tapasztalataink szerint lehetséges és szükséges a tehetséggondozás! Ennek hatékonysága két oldalon múlik Maga az alany képes-e rá, akarja-e – a képző érti-e, alkalmas-e rá, megtalálja-e a megfelelő módszert. Az én gondolatom szerint nem egyenes következménye, hogy aki részt vesz ilyen kurzuson, az író, költő lesz. De az valószínű, hogy önkifejezése magasabb szintre kerül, s ennek megjelenése társadalmi szinten befolyásolhatja az adott ország értékét, megítélését.

Nem hiszem, hogy meg tudnám ítélni, konkrétan kinek a feladata. De hogy a társadalmi közgondolkodásban a tehetséggondozásnak komolyabb súllyal kellene latba esni, abban biztos vagyok. Nem az azonnali megtérülés, hasznosíthatóság szempontjából, hanem egyáltalán a közmegnyilvánulásunk színvonalának magasabb szintje érdekében.

Pánczél András

Kép forrása: Hevesi Hírportál