Kiss Benedek: Kérés Istenhez

Akasztón születtem —

vajon hol végzem?

Kárpitozott, szép,

zöld karosszékben

csücsülök, s konokul

egyre azt kérem

Istentől: jelenjen meg

láng-fehérben,

füst-szakállas arcát

szemmel hadd érjem,

hadd kérdjem sorsomat:

hogyan is végzem?

Akasztón születtem —

nomen est omen?

Rázd fejed, Istenem:

ó, nem, nem, ó nem!

Háború volt éppen —

háború viszen el?

Rázd fejed: nem úgy lesz!

s megnyugszom, Istenem.

Nyaggatott szegénység —

szegényház várna rám?

Vagy girhes ebként

egy kaptató oldalán

dőlök el remegő

lábszárral, térddel?

Rázd fejed, Istenem:

ó, nem, nem, ó nem!

Bűnös vagyok, Uram,

mégis azt kérem:

ágyban… és párnák közt…

s ha lehet: még nem…

Gyarló vagyok, Uram —

ezt add megérnem!

(Megjelent a Tiszatáj 1991. novemberi számában)