Határvonalak

A testi határok meghúzásának képességét már kora kisgyermekkorban el kell kezdeni kialakítani, azaz meg kell tanítani, ki, mikor, mit és hogyan érintheti meg őket a testükön. Fontos, hogy tudjanak szólni minden egyes kellemetlen érzés, határátlépés során. A testrészek nevének mielőbbi megtanítása azért is szükséges, mert a gyerek így pontosan fel tudja vázolni azt, ami vele történt. Paulik Móni új gyerekkönyve, a Csimota Kiadónál megjelent Szabad a NEM segít abban, hogy a gyerekkel meg tudjuk beszélni a nem megfelelő érintések jelentését, megelőzve a szexuális visszaéléseket. A szerzőtől nem idegen a bántalmazás téma, hiszen – Vincze Zsuzsival közösen írt – a Lili és a bátorság című gyerekkönyve 2017-ben éppen azért született meg, hogy a kisgyerek és szülő között nehezen kommunikálható szexuális zaklatás megbeszélhető legyen. Az abúzus mint kényes téma a közoktatásban még mindig csekély mértékben jelenik meg, éppen ezért jelentős, hogy az elmúlt években néhány problémacentrikus, gyerekirodalmi mű (pl. Paulik Móniék mellett Tasi Katalin A homoklakója) erősen és kellő érzékenységgel foglalkozik vele.

A Szabad a NEM különböző szituációkon keresztül ad magyarázatot arra, miért kell tiszteletben tartanunk mások határait, ezzel együtt kialakítani, illetve kommunikálni saját határainkat is. Érthetővé teszi, miért kell kopogtatnunk, ha más ember szférájába szeretnénk belépni. Paulik Móni egy aranyos mesén keresztül mutatja be, hogy nemet mondani természetes, ha úgy érezzük, nem kellemes egy bizonyos érintés. A fülszövegben a következőt olvashatjuk: „Manna, a kutyám imádja, ha én simogatom, de észrevettem, hogy van, akinek nem engedi. De vajon hogyan tud egy kutya nemet mondani, és vajon mi mikor mondhatunk nemet? Ha nincs kedvünk barátkozni, egy simogatást vagy egy puszit bármikor visszautasíthatunk? Attól még szófogadó valaki, ha néha NEM-et mond?” A könyv arra is megtanítja a gyereket, hogy ne érezze rosszul magát, ha a közeledés elutasítása miatt a másik megsértődik. Ezt a frusztrációt a szülőkkel való mesebeli párbeszéd oldja fel: „– Hát persze, hogy szabad NEM-et mondanod! – Sőt, néha kell is! […] Attól még szófogadó valaki, mert néha NEM-et mond. Például neked sem kell mindenkivel barátkoznod. Egy simogatást vagy egy puszit bármikor visszautasíthatsz, ha zavar!”

Az önmagunkért való kiállás kapcsán a mesében háromféle nézőpontot ismerünk meg: a főszereplő kutyusáét, a főszereplőét, valamint Zsófiét, az unokatestvérét. A labrador elbújik, amikor Zsófi megérkezik, és semmilyen csalogatási kísérletre nem hajlandó előbújni az ágy alól. Jó megoldás, hogy a főszereplő a célzott korosztállyal egyidős, és a mese azért is tudja tökéletesen megszólítani az óvodásokat, mert szerzője ismeri a célcsoport mindennapjait, hétköznapi szituációit, amiket be is épít könyvébe. Kiváló példa a buszon való utazás, amikor egy néni a gyerek akarata ellenére szeretné, hogy az az ölébe üljön, vagy adjon neki puszit a felajánlott cukorkáért cserébe. A nem szó megfelelő alkalmazására ugyancsak sikeres példa, amikor a gyerek az óvodában udvariasan elutasítja az óvónő segítségét, mert egyedül is képes elmenni a mosdóba. És ezért dicséretben részesül! Fontos a megerősítése annak, hogy jól teszi a gyerek, ha kiáll magáért. Zsófi sem szereti, ha csak úgy megölelik, éppen ezért az ő nézőpontját értelmezve egy kicsit visszásnak érezzük, hogy ő Mannát akarata ellenére  akarta megszeretgetni.

Szegedi Katalin Lenka és Palkó című mesekönyvei a Csimota Kiadó Tolerancia-sorozatában jelentek meg anno, a művek főszereplői visszahúzódó, magányos személyiségek, akiket kiközösítettek társaik, így Lenka az alkotásban, míg Palkó az olvasásban leli örömét. A közöttük kötődő barátság pedig egy új kezdetet jelent mindkettejük számára. Paulik Móni könyvének érzékeny, mégis autonóm vizuális interpretátoraként Szegedi a saját gyerekkönyveinek világát, rajzolási stíluást viszi tovább a Szabad a NEM-ben. Vonalai élesek, a színek pasztelszerűek, de hangsúlyos a piros mint tiltószín használata: még a kötet borítójának szennylapjai is pirosak, így figyelemfelkeltőbbek és erőteljesebben keretezik a művet. A rajzok közt metareflexív módon megjelenik maga a kötet is a gyerek ágyán. A könyv a könyvben utal arra, hogy bármely kisgyerek polcán jelen lehetne a Szabad a NEM. A mű képi világában hangsúlyos és kifejező a kislányt jelképező plüssnyuszi és a kisfiút szimbolizáló plüssmaci, melyek gesztusaikkal mindig a gyerekek hangulatát utánozzák. A kutyák ügyesebbek című fejezet illusztrációinál a buszon lévő idegen néni ábrázolása azonban sztereotip: zavaró, hogy pont egy molett néni viselkedése lesz kellemetlen a kisgyermek számára. Ezt ellensúlyozandó jegyezném meg, hogy a kötet a NANE – Nők a Nőkért Együtt Egyesület keretében készült.

Paulik Móni 2017-es könyve intenzív módon foglalkozik a gyerekbántalmazással, konkrétan a szexuális abúzussal, és kiváló irodalmi, irodalomterápiás segédeszközként szolgálhat szakember, pszichológus felügyelete mellett. „Azok a titkok, amiktől fáj a hasad, nem jó titkok.” – olvashatjuk az édesanya mondatát, ami megrázó és megdöbbentő egyszerűségével csúcspontként szolgál a kislány frusztrációjának kieresztésében. A Szabad a NEM a Lili és a bátorságtól jóval könnyedebb mű, mely finomabban is tárgyalja a határok kialakításának fontosságát, lehetőségeit és kommunikációs módjait, eleve szélesebb olvasóközönségnek készült. Minden szülőnek, óvónőnek, tanítónőnek fontos lenne a gyerekekkel közösen elolvasni.

Kissné Máriás Anita

(Az SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék Könyvtártudomány mesterképzéses hallgatói 2022. őszén a Tudományos próza szemináriumuk keretében a Csimota Kiadó egy-egy frissen megjelent kiadványáról írtak recenziót.)

Csimota Könyvkiadó
Budapest, 2022
35 oldal, 3490 Ft 
Illusztrálta: Szegedi Katalin