ANTAL ANIKÓ ZSUZSANNA

Torontói anzix

 
két ünnep között

Torontó belvárosa felett
a füstös szorongás fennakad a
villamossínek és elektromos vezetékek
ezüstös hálóján
ma van valami a levegőben
több mint köd vagy szemerkélő pára
a várost utcánként nyeli el a felhő
egy ámbrás cethal röntgenképe az ég
halcsontjai tükröződnek
a toronyházak üvegszemén

a Main Street-nél hideg neonfények
keverednek a karácsonyi égősor ál melegével
apró csillagutánzatok

mellettük kartonpapírból áll a betlehemi jászol
nem messze tőle sakkoznak meggyötört arccal
koszos kabátban isten bolondjai
rágyújtanak
isznak egy felest
vállukat nyomják egyszervolt álmaik

messze az út még
ebben a ködben
a csillagokig

LAJTOS NÓRA

hajlék

 
van, hogy a 15. sort
már nem lehet megírni,
ahogyan a haikuban sem
a 18. szótagot. a stációk
is csak 14-ből állnak,
a világháború is 14-től
18-ig tartott. a kromatikus
skála viszont 12 hangból
áll, akárcsak a tanítványok.
de van, hogy mégiscsak
meg lehet írni a 15. sort,
a halál sorát, amelyben
a hajléktalan emberek
egymás húgyszagos
porkócába takaródznak,
s az István út 75-ben
egy kandelábernek dőlt
fagyhalottat visz el a policáj.