TURCZI ISTVÁN SZÍMŐN A szavak elcsavarognak, mint a jó vadászkutyák otthonról, ösztönüknek engedelmeskednek, az Istenüknek, a támadás a védekezés legfőbb, elengedhetetlen igazsága, az idő kihull a pléhrosta lyukain, akár az ocsú, jó lesz a vadaknak a tél beköszöntével eleségnek. Az irodalom falja a szavakat, majd kihányja részegen jelentésük, a kúszó szél kivágott forró nyelvét hidegre teszik a turista költők. TABULA RASA (Zalán Tibor futása) A folyót elterelték, de sose száraz teljesen az alja. Ha végigszaladsz rajta hosszában, egy vödörrel, ég a föld a talpad alatt. Pont olyan vagy, mint aki vizet hord a Dunába. SZÖKÉS (Csehy Zoltán és Németh Zoltán kézfogása) A lehetőség és a perspektíva két pánikbeteg, falon átkelő faljáró. Az egyik a fal bal oldaláról, a másik a jobbról, egymással szemben, egy időben, egyszerre indul el, egymásba olvadva. Ami az egyesüléskor létrejön, annak már nincs neme, csakis igaza. JENEI GYULÁVAL ÖSSZEFUTVA Az ellentétek a bizonyíték rá, hogy két párhuzamos a végtelenben, akaratától függetlenül, mindig találkozik, akár a szerelmesek. A feltámadás egészen más, hiszen a beteljesülés után senki nem ismer majd senkire, férj a nejére, s ragozhatnám a végtelenségig, ha nem a kiválasztottakról lenne szó, akik maguk döntenek a sorsukról, s tudják, az örök élet poharának nincsen alja, s vajon miért is lenne. HOSSZABB A PÉNTEK, MINT A SZOMBAT (Péntek Imrének, szeretettel) Az örökkévaló erőteljes, új falakról álmodik, és azokat meg szabad mászni, még hogyha a Teremtő egészen másképp gondolja, akkor is. Sok apró, válogatott esőcseppből áll össze a nagy tócsa, ha meglátod alján a fészkelődő napot, húzd ki, mint a dugót a teli fürdőkádból. TAMÁSTALANSÁG (Jónás Tamásnak és Filip Tamásnak) A báránybőrbe bújt farkas mese, lefedi a vérszomjas igazságot. A farkasbőrbe bújt bárány nem mese, leleplezi az akarnok felejtés. A szerencsének ajánlom az Istent, mert nem hiszek a szerencsében soha, ha mégis lenne és nyernék a lottón, Istenre bíznám, hogy ő ossza széjjel.
