Fellinger Károly gyermekversei

KIISMERHETETLEN

Elcsentem egy szuper focista képét

a barátomtól, ami nekem

hiányzott a sorozatból,

és képzeljétek, amikor hazaértem,

anyu pont egy ilyennel lepett meg.

Leszakítottam egy almát

a szomszéd fájáról,

rettentően savanyú volt,

mire este a szomszéd néni

hozott belőle egy egész tállal.

Minél idősebb vagyok,

annál kiismerhetetlenebb

számomra ez a világ.

Már rossznak se lennem sincs értelme.

SÁRKÁNYOK

Apuval csináltunk

egy papírsárkányt, de

ehol e,

nem fú a szél, még csak

levél se rezzen.

Lélegzetét visszafojtva,

tűkön ülve

várakozik most a szél.

Legjobb barátját,

a hétfejű sárkányt várja.

De én is nagyon figyelek!

Mert, ha megjön a hétfejű sárkány,

apu és én azonnal

a hátára pattanunk,

jól megkapaszkodunk.

Én fogom a papírsárkány zsinegét,

felszállunk a két sárkánnyal,

megkerüljük a földet

és a csillagokat.

A szél meg bámulhat utánunk

onnan lentről.

A KUTYA ÉS A BOLHÁJA

A kutya ugatásával

elkergeti a rókát

a tyúkól környékéről.

Megszólal a bolhája,

láthatod, komám,

együtt milyen erősek

és félelmetesek vagyunk,

alig bírtam a bundádba

kapaszkodni, de megérte,

mert jól ráijesztettünk

a róka komára!

BELZEBÚB ÉS A TÜNDÉREK

A tündérek a Kis-Duna

közepén lubickoltak,

amikor megjelent a parton Belzebúb,

az ördögök fejedelme.

– Ide hallgassatok, amelyiktek a

legszebb, jöjjön ki a partra,

tükröt adok neki és egy

kenőcsöt, amivel, ha bekeni

az arcát, még Tündér Ilonánál

is szebb és okosabb lesz.

A tündérek versengeni kezdtek,

hajba kaptak rögtön,

melyikük a legszebb.

A legfürgébb a partra ugrott,

ölbe kapta hamar Belzebúb,

és elvitte a pokolba feleségnek.

Ne kérdezd, mi végre!

BÖGELLŐ

Bőg a tehén Bögellőn,

magyar tarka fajta,

előzékeny a pásztor,

maga előtt hajtja.

Hadd teljen meg a bendő,

napsütötte réten,

átballag a lucernáson,

fújtat melegében.

Harmatcsepp sincs mostanság,

a levél se rebben,

hason alszik, ne horkoljon

a szél a berekben.

VACOGÓ

Dunaújfalun kacsáztam,

morcos volt az ég, megáztam.

Sápadt lettem, tüsszentettem,

vadgerle szállott mellettem.

Félig-meddig voltam Félen,

de mindenre nem emlékszem,

nagyon féltem, nagyon fáztam,

kullogott az éj utánam.

GÓLYASZÁRNYON

A bölcs legény

Pereden,

tudja, mi a

szerelem.

Ha kupából

bort vedel,

nem elégszik

meg eggyel.

Nem kérdés, ha

forr a vér,

pofonból is

kettőt kér.