Dezső Márton versei

Szárazpróba

Otthon már két napja esik,

a pályaudvarra megyek,

a vonatok teteje száraz,

egyikre se váltok jegyet.

Otthon már két napja esik,

két nap lassúság, álom,

státusz nélküli foglyok

gubbasztanak az ágon.

Jómadár-tollam csak kölcsön,

száradásmítoszom saját,

otthon már két napja eső

veri a muskátlik szagát.

Otthon már két napja esik,

esernyős alakok, szentek,

kocsmából, miséről haza,

mennek, megállnak, mennek.

Otthonról felhívnak este,

harmadnap az eső elállt,

és mintha megáztam volna,

felteszek főni egy teát.

Feltételes entrópia

Nálunk minden a legnagyobb rendben,

a rend nálunk a lehető legnagyobb,

elvannak és köztük én elvagyok,

a legnagyobb rendben van nálunk minden.

Mondhatni elvagyunk, a legnagyobb

lehető rend az nálunk van, szembe

mentünk csak mentünk, illetve mentem

a menhetőt, már ülök és megvagyok.

Jól szolgálom az egészségemet,

mikor visszaszúr tudom: még vagyok,

mikor nem, az örömöm még nagyobb,

de módjával, az emésztésre megy.

Úgy értem teljesen, mármint kész vagyok,

teljesen a legnagyobb rend szerint,

szemben mentem, mostanra rendszerint

ülök, a rend nálunk készen még nagyobb.

Slambuc

Ha zárnak entellektüel,

Elvétve lócsavar;

Kölcsönbe sajtot sajtol-e?,

Elázol, el hamar.

Avagy sirályom e helyről

Nincsen lábadra jel;

Álljon, vagy elljen most bele,

Ki véres halmodell.

Ez a föl, tejen kandi sor,

A másik éle hord;

Sec-perchez mindened mehet,

Jegyezd meg és a Hold.

Itt üzletek sokért adós,

Ámbátor van, aki;

Itt hölgyek ősze paripál:

Futamnak alaki.

Panaszzsák! Vidd el kormozás:

Még egypár szó igaz;

Behunyt az agy, meg gondjaink

Sorában part szakad.

És bandzsi vakszerencse költ

Koszló gitárruhán;

Berogyna már, de önzene

Is ebben igazán.

Réteg alája, hagyj hibát!

Osztályállam, ki lát?;

Egy ezreléknyi megvetés:

Kísértet porkoláb.

Az egyre megy, hogy annyi íz

Inába’ volt azért?

De elvben hagyni tűrtek el;

Maradj meg hordalék.

Az egyre megy, hogy térerő,

cécog bent szamarat;

Iázva holtra fosztanak,

Egy álomnyúl a matt.

Évődni kell, évődni jog

Légyottkor, azután;

Zugszó, királysáv a lemez,

Százezres kajatám.

Agyő nyifog, agyőnyi hely,

Tapaszfejű a váll,

Ahol keletkezés köröng,

Az ország vére áll.

Blazírt volt, bezzeg hűljön el,

Védegyletes mögül,

Szemekben villa-óli lak

Evégre rögtönül.

Készítsd be entellektüel

A májat jó hamar;

Közérthető haverkupád

Habjával felnyakal.

Avagy sirályom e helyről

Nincsen lábadra jel;

Álljon, vagy elljen most bele,

Ki véres halmodell.

(Megjelent a Tiszatáj 2016/7–8. számában)