Ayhan Gökhan lapszemléje

NOVEMBER

November békében elmúlt, s meghozta az újabb irodalmi lapok újabb izgalmas szövegeiből a magáét. Óvatosan az év végi irodalmányainkkal, tűsarkas-december csikorog az ajtóban, gyorsan, fűtsünk be a november lapjaival, jó anyagok, jól égnek!

Első nekifutásra a hajdan borzas törökök lakta, előszeretettel rombolgatta-pusztítgatta Pécs lapja, a Jelenkor érdemel említést. Bizalomgerjesztő sárga ajtaján, elmosódó barnás színben tündöklő cégére alatt, mint a kisbárány, lépjen be az olvasó, s botoljon elsőként Tábor Ádám Asszonyváros című versébe. E kötettel ritkán jelentkező költő verseivel kellemes a találkozás, művelt és művietlenül jó versei öröm és bánat, antikvitás és humanizmus. És kivételesen nem azért írtam ezeket a szavakat egymás mellé, mert szépen hangzanak együtt.

Beljebb lapozva Vaszilij Bogdanov (Bogdán László) erdélyi magyar költő különleges kreált életmű-részletei olvashatóak, lábjegyzettel, talált életrajzzal, ahogyan azt kell. „De ha illúzió – okvetlenkedett hasonmásom –, akkor mi / a valóság?” „Az illúzió sikerületlen részlete!” – legyintett / vendéglátónk és megmentőnk, nem túl lelkesen.” Bogdán több évtizede tartó költészete hallatlanul kevés figyelmet kap, kevesebbet, mint amennyit valójában megérdemelne. Illő és üdvös, hogy járjunk utána, a több oldalon át közölt versei figyelemfelhívóan remek versek. Kovács András Ferenc egy oldalon van jelen, több napra adva elgondolkodnivalót. Kőrizs Imre versei kicsit okoskodóak, kicsit darabosak és kicsit nem jó versek.

 „Leibniz ebből a szempontból tehát tévedett,
mert a kérdés nem az,
hogy a valami helyett miért nem a semmi van,
hanem hogy ha már van valami, miért nincs minden.”

Zárja az Ezen a héten sem volt ötös a lottón című versét. Nincs tévedés, a három oldalnyi verseknél tényleg nem volt ötös. Tovább!

Ebből a számból ajánlom mindenki kedvére Tőzsér Árpád örökbecsű naplójegyzeteit 2005-ből. Tőzsér naplójegyzetei évek óta jelennek meg határon inneni és túli lapokban, több naplókötet a Kalligram Kiadó gondozásában, s a jól értesültség (értsd: világról, Poklokról, Mennyekről, irodalomról) mellett az ironikus, könnyed legyintésű humor hozza közel az olvasóhoz a szövegeket, hozzám is és hidd el, hozzád, a szerzőt, a (szlovákiai) magyar irodalom egyik kulcsfontosságú alakját. A többi írást rád bízom, mindenki keresse meg ügyesen és érzékkel a lapban a saját szövegét!

Irány az online irodalmi tórendszer, A Vörös Postakocsi online-nál vetettem ki a horgom, s első kapásra kirántottam Nyerges Gábor Ádám versét, a Nem lesz veled címűt. Szép szomorú vers, szépen-szomorún, vissza-visszatérve olvassuk. Szerelemben elbukottaknak kötelező. Ismeretlen, fiatal szerző is van itt, Kovács Kristóf (született ’93-ban), három verséből a Sem című megnyerően jó, nagyotmondást megjárt kamasz-lihegés helyett igazi vers, én vagy háromszor elolvastam, annyira.

„Egy jó ideje már csak nézelődöm,
semmiért, senkiért. Tárgyakat, fűszálat, minden ötödik
sörös-dobozt. Ülök és így nem bánt. Nem mozdul.
Homályos kellékek, beletörődött leletek,
kik a végét várják, mint én, ha van ilyen egyáltalán.
És nem sajnálnak. Nem tudom én mi lennék egyébként, ha lehetnék.
Régi öngyújtó, egy sorozat délután fél 2-kor, kitépett lap egy üres füzetből. Ráírni, hogy
honvágy.
Ilyesmire gondolok. Belül legalább nem lenne semmi,
kívülről akkor meg úgyis mindegy.”

Részlet, a többit az oldalon!

Zahorján Ivett cikke a street art világába avat be, közöl értekező tanulmányt, elolvasása szívvel és szívesen ajánlott. Krúdy úr kocsijáról több érdemi dolog nem potyogott le, irány Erdély, hovatovább a Látó!

A november tizenkilencedikén hetvenedik évét betöltött Király László két versével kezdődik a lap, s milyen jó, hogy azokkal kezdődik!

„Megrázó és kitörölhetetlen, mint mikor
vad égzengésben szeretkezünk.
Sehol még takaró őszök,
balzsam telek,
mindig csak el menő lábnyomok a hóban,
illó helyszínek, ahová
még egyszer nem vezet út.”

Csider István Zoltán újságíró, költő (néha sikerül neki, mint például most, s a sorrend fordított), versei a lapnak megadják a súlyt, jólesően lehúznak a mélybe, a levegő elfogy, a vers, a vers, a vers megmarad, s az a lényeg, akár ennél a néhány ütős sornál:

„a temetőben csak három utca van,
a másik kettő nevére nem emlékszem,
így nem tudom az anyám pontos lakcímét.
csak az odautat, meg hogy melyik fa alatt. 

mindent elfelejtek, telefonszámokat,
évfordulókat, határidőket, téged.”

Kötetet a szerzőnek, én várom, szerintem sokan vagyunk ebben a szép kötetvárásban. Szöllősi Mátyás regényrészlettel jelentkezik, Lászlóffy Csaba néhány verssel. Király Lászlót Demény Péter köszönti, méghozzá egy kis verselemzéssel, még jobban igazolva, alátámasztva Király természetesen vitathatatlan költői nagyságát.

A decemberről – sejthetően sok izgalmat tartogat, például Tandori Dezső születésnapja is éppen decemberre esik, – bővebben január elején. Addig is szépet és irodalmat a fenyőfa alá és a kabátzsebbe!

 Ayhan Gökhan