Édes, drága honfitársam! Olvastam én főbb Mívedet! Szemüveggel is, hogy lássam, miként vonzod jó Hívedet. Őszinteség szavam nyitja: Faust-utánzatnak véltem. Komoly lelkem így iktatja Remeklésed, hogy megéltem. Drága Jánosok Jánosa! Köszönettel veszem Sorod! Miként drámám hű vánkosa Keres s talál becses’b Sorsot. Átírám sok mondatodat, kérve-kérlek, ne vedd zokon! Filológusként lantodat Húronként ím’ áthangolom. Minden sorban kádenciát nem találhat az Olvasó, Hívva hívtam szent Gráciát: oldozzál föl, olvadó szó! Mint oroszlán a barlangba visszabújva, úgy szemléltem, bízva kétes világunkba’ soha meg ne szégyenüljem. Adott az Úr perc-ihletet, szó-göröngynek síma utat, metrumod is hőn lüktetett; javítottam írásodat: félve-kellve helyességét, kibélelve minden csöndjét; szivárvány-szív színességét, nyelvezetét, szikra-rímjét. Igaz, sokhol tévesztettem, Nem ismervén úgy a nyelvet; bátorságom elvesztettem, odahagytam minden elvet. Dehogy hagyád oda elved! Ne beszélj ily’ zöldségeket! Ádám, Éva, Lucifered szintézist mily’t teremtenek! Örültem, hogy itt voltál, s hogy chat-ablakod megnyitottad. Küzdj és nekem bízva bízzál, Ne csüggedj a holnap miatt! Köszönöm és hálás vagyok, amiért megszólítottál, találkozunk Odaát egy kritikai kiadásnál.
