Acsai Roland
HEGEDŰS GYÖNGYI ROVATA
Acsai Roland miniatúra készítő. Egy olyan apró képbe, amit csak úgy lehet megfesteni, hogy a szív-dobbanástól se mozduljon be a keze, belefesti az egész eget és a földet […]
|
Acsai Roland miniatúra készítő. Egy olyan apró képbe, amit csak úgy lehet megfesteni, hogy a szívdobbanástól se mozduljon be a keze, belefesti az egész eget és a földet. Úgy képzelem, lelassul a szívverése, hogy két dobbanás között megfesse az eget, majd újabb két dobbanás között a földet. Hét dobbanás a kép. Mennyi idő telt el? Épp amennyi kell a teremtéshez. A miniatúra nem kicsinyítés, hanem teljesség. És már más a hitem a fákról. Egyetlen falevél belélegzi ezt a világot. |
Visszadobjuk tekintetünk sós vizébe.”
(Lomtalanítás)
| Hegedűs Gyöngyi: Mikor is kezdtem fotózni? Talán a madarakkal kezdődött. Úgy éreztem egyre közelebb jönnek hozzám. El kellett hajolnom röptük elől. Talán azt üzenték, mint Capa: „nem mentél elég közel” Nem lehet érintésbiztos távolságból nézni. Nem lehet a bennfentes kívülállót játszani. A harmadik dimenzió belém mélyedt. A mélység. Belőlem lesz. A mélység hús és vér. Miért csak a mélységnek van élessége? A vágást mindig ez az él végzi el bennem. Sosem utólagos. Már fotóztam, amikor egyik nap észrevettem, hogy minden fényforrás körül egy félbetört glóriát látok. A hirtelen jött szemészeti vizsgálat megállapította, hogy a legfelső sort sem tudom elolvasni a visus táblán a jobb szememmel. Végül kiderült, egy szaruhártya betegségem van, keratoconusnak nevezik. A szaruhártyán mintha tüskék keletkeznének, a fény már azelőtt pozdorjává törik, mielőtt a lencséhez ér. Nem tudják, mikor indul be a másik szememen, de 95%-ban kétoldali. A jobb szememmel látom az embereket, mint valami járkáló fákat. A jobb szememmel áttetszővé válik minden eddigi olvasat. Mondják, az angyal láthatatlan, mert egy mögöttes világot láttat. Láttatni a szemünk előtt levő világot, mint mögöttes világot, transzparens létezés. Íme az angyal. Íme a fotográfia. |
