A szív egy bezárt bódé, de kinyitható

A kezdeményezés célja, ahogy a neve is sejteti, a közös könyveink megtalálása, és azok megtárgyalása. Ebben a hónapban Linn Skåber A szívem egy bezárt bódé című könyvéé volt a főszerep, ami egy kamaszokkal folytatott beszélgetésekből összeállított szöveggyűjtemény. „Milyen érzés egyszerre gyereknek és felnőttnek lenni? Különc vagyok-e, ha a felvágottat mustárral eszem? Kell-e negyven évet várnom, hogy szerethessem magam?” – fogalmazódnak meg a kérdések a kötetben. A válaszokat a meghívott olvasók, Bálint Zsófia magyar-dráma szakos tanár, Kovács Bernadett irodalomterapeuta és Mutier Uszáma, a Motiváció Tanodák szakmai vezetője keresték.

Kamaszoknak szól-e a könyv vagy sem? A kérdésre gyorsan közös konszenzus született: Is. Igazából minden korosztályt meg tud szólítani – ragadta meg a szót Uszáma, majd bővebben kifejtette, hogy a kamaszokat azért, mert az ő életük fordulópontjait veszi alapul, a felnőtteket pedig azért, mert egyszer ők is voltak ennyi idősek. Bernadett ezt az álláspontot kiegészítette azzal, hogy ez a kötet segíthet a felnőtteknek megérteni a kamaszok lelkiállapotát vagy útmutatást adhat a szülőknek a saját gyermekük reakcióinak értelmezésében.

De mégis, mi tesz egy hangot igazán kamaszossá, kérdezte Bálint Zsófia a meghívott olvasókat.  A kamaszok szókimondóak, és annak ellenére, hogy nincs mindig kész eszköztáruk az érzéseik kifejezésére, attól még magukban nagyon is megfogalmazzák azokat, válaszolta Uszáma. Ezzel a jelenséggel foglalkozik az írónő is, hiszen sokszor expliciten jelzi, hogy a szereplők gondolatainak nagy része kimondatlan marad. Bernadett azzal folyatta, hogy a szövegek egyszerűbb nyelvezete és a hétköznapi, körülbelül 9000 szóra csonkított szókincs is imitálja a kamaszok nyelvhasználatát. Majd hozzátette, a könyv nem igyekszik átültetni a fiatalok szlengjét, és emellett arra is figyel, hogy kerülje az irodalmias kifejezéseket, helyette az aranyközéputat keresi: lényegében ez lehet a kulcs egy autentikus hanghoz, bólintottak rá mind a hárman.

A következő problémakör a szövegek monologikus voltára koncentrálódott és arra, hogy mit tesz hozzá ez a műfajválasztás az olvasásélményéhez. Uszáma álláspontja az volt, hogy ezek a természetes sodrású szövegek sok fordulatot tartalmaznak, és az értelmezésükhöz vagy az esetleges ’AHA’-érzéshez a monológ műfaja sokat hozzáad. Bálint Zsófia helyeslően bólogatott, viszont felmerült benne a kérdés, hogy az életben valóban ennyire őszintén meg tudnak-e nyilvánulni a gyermekek, ki tudnak-e ténylegesen tárulkozni egy felnőtt fél számára. Uszáma erre reagálva a tanodákban szerzett meglátásairól számolt be: „a kamaszok vágynak arra, hogy meg legyenek hallgatva, ők el szeretnék mondani, hogy mi történik a világukban, viszont ennek a kulcsa a kapcsolat, és szakemberként maga az ember személyisége az, ami segíthet a gyermek számára szabadon megvallani az érzéseit”. Skåber írásaival kapcsolatban lát realitást arra, hogy ezek a monológok autentikus megnyilvánulások. Bernadett ezt a gondolatot egészítette még ki azzal a meglátással, hogy szerinte az írónő élt szerzői korrekcióval: mivel még nem fejlődtek ki ebben a korosztályban azok a kifejezőeszközök, amelyek által képessé válnak kommunikálni az általuk megélt érzésekről, így sok esetben meglehet, hogy a gyermekek mondanivalóját úgy egészítette ki saját tudásával, hogy azok mégis hitelesek maradjanak.

Azon a kérdésen, hogy miért nem tudják megtalálni a kamaszoknak szóló kötetek a maguk közönségét, mindhárom meghívott olvasó elgondolkodott. „Manapság nagyon nehéz eltalálni a kamaszok érdeklődési körét” – állapította meg Zsófia, aki napközis tanárként saját bőrén is ezt tapasztalja.  „Ami biztos – folytatta –, hogy az olvasás szeretetét már kiskortól kezdve bele kell nevelni a gyermekekbe, mert ha eljön a lázadó kamaszkor, akkor már csak dacból sem fog a felnőttre hallgatni. Így hatalmas szerepe van a szülőknek, pedagógusoknak ebben a folyamatban”. A többiek egyetértően összenevettek, Bernadett pedig hozzátette, hogy mindezek mellett a könyvtáros és a kamaszokkal foglalkozó szakemberek szerepe meghatározó a könyvajánlás tekintetében, segítségükkel könnyebben eljuthat Skåber könyve az ifjúsághoz. Ugyanakkor, meghökkenve konstatálták, hogy a 21. század felgyorsult világában nincsenek kihasználva kellőképpen a különböző platformok nyújtotta lehetőségek, és ezek a könyvek ritkán jelennek meg olyan felületen, ami eléri a mai tizenéveseket.

Bálint Zsófia a moderátor szerepébe helyezkedve kérdezte társait, hogy szerintük görbe tükröt tart-e Skåber kötete a felnőtteknek? Bernadett szerint a kötet egyik célja talán, hogy a szülőt szembesítse, milyen kihatással van gyermekére, amikor sokat vár el tőle, főleg, ha az iskolai teljesítményekről van szó. Ezzel kapcsolatban az est meghívott olvasói kihangsúlyozták, hogy a könyv másik üzenete az, hogy nem az érdemjegyek határozzák meg az egyént, hanem az, hogy az életben mindenki megtalálja azt, amiben ő ötös, és a szülőknek, gyermekkel foglalkozóknak is ezt a felfogást kellene megerősíteni a kamaszokban. Uszáma és Bernadett még azon is elgondolkozott, hogy a kötetnek van egy másik üzenete is. Szerintük a monológok intenzíven foglalkoznak a szorongással, identitás kérdésével, testképzavarral, ezáltal egy kapaszkodót nyújt a fiataloknak, jelzik számukra, hogy nincsenek egyedül. Ebből a szempontból is fontosnak tartják, hogy Skåber történetei eljussanak a fiatal olvasók kezébe.

Az est utolsó kérdésére a meghívott olvasók azt is elmondták, hogy szerintük a legsikeresebbnek talán azért mondható A szívem egy bezárt bódé – Kamaszmonológok a másik kettő, hasonló felépítésű kötetet közül (Ma négykézláb akarok járni – Felnőttmonológok és A szél most a legigazabb – Időskori monológok), mert ez a kötet egyetemes problémákat tárgyal. A kamaszkor meghatározza az életünket, így könnyebben bele lehet helyezkedni egy kamasz pozíciójába, jobban lehet azonosulni ezzel a létállapottal, magyarázta Uszáma. Bernadett azt válaszolta, hogy a kamaszokat azért tudja megszólítani ez a könyv, mert olyan aktuális témákat dolgoz fel, amelyeken keresztül szájukba adja az általuk megfogalmazhatatlan gondolatokat. Mindeközben, egészítette ki Bernadett a mondandóját, a felnőtteket azért köti le, mert egyfelől emlékeket idéz fel bennük, másrészt pedig segítséget nyújtanak számukra a humoros, szókimondó szövegek a kamaszkori traumák, szorongások lezárására is. Bernadettnek, mint mesélte, saját személyes tapasztalata is van ezzel kapcsolatban, mert neki is voltak olyan nehézségek az életében, amiket Skåber könyve után tudott csak igazán elengedni.

A beszélgetés után a hallgatóság is lehetőséget kapott, hogy az érintett témákhoz, felvetett kérdésekhez hozzászóljon, amivel ténylegesen megteremtődött egy olvasóköri hangulat. A kérdés már csak az: mi lesz a következő közös könyvünk?

Ispánovity Krisztina