Olyan nincs, hogy mese nincs
Előfordult már veled, hogy egész nap fájt a szíved? Megmagyarázhatatlan szomorúság dögönyözött reggel, míg kitámolyogtál a napra, hogy beszívd a késő nyár illatát. A szomszéd háromszínű macskája ijedten rohant keresztül az udvaron, nyomában a rémület halványkék felhője gomolygott. Álltál a fügefa alatt, és sírtál. Komolytalannak, üresnek, semmirevalónak érezted magad. Kapaszkodtál a régi nyarak pókjai szőtte hálóba, de nem tudtál meg a múltadról többet. Magadról sem. Akárhogy töprengtél. Feladnál mindent, de a mesét nem lehet abbahagyni. Folytatni kell. Fájó szívvel is.
SAPKÁS RÖVIDKE MESÉJE
Mindenki szereti, szépséges és piros. A gyerekek a fülükre akasztják. A seregélyek vidáman falják. A benne lakó magocska fegyver az indiánosdiban. Sapkás sosem tudott cseresznyemaggal lőni. Kinevették. Így inkább elvonult és olvasott. Vagy a szekrényben turkált. Talált hímzőfonalat, réges-régi képeslapokat, autós kártyát. Néha mintha sóhajtást hallott volna, de olyankor a szemébe húzta a sapkáját. Hmm, biztos csak a bumfordi szekrény nyikorog – gondolta.
Mindeközben a cseresznye gondolt egyet, és leugrott a fáról. Egyenest a sarokban szomorkodó szekrényhez szaladt. A sapkás épp aludt. A piros gyümölcs óvatosan megkocogtatta a még nem, de már majdnem romokban heverő bútordarab oldalát.
– Hahó! Jól vagy? Folyton sóhajtozol.
A szekrény még inkább magába fordult, de cseresznye nem adta föl. Nem olyan fából faragták, pedig hát nem is fából faragták. Egy ideig keresgélte a kulcsot, de aztán úgy döntött, nem kell az neki, a zárak szakértője, simán kinyitja egy szempillantás alatt, és megvizsgálja, mi lakik a mélyben.
Így is történt. Cseresznye föltett két kérdést magában, és a szekrény kinyílt.
Sapkás fölébredt. Nem értette, mi történt. Nézett egyikről a másikra, és egyre csak csodálkozott.
Gajdó Ágnes
