Vécsei Rita Andrea versei
Összebújtak színesen, szürkén, csőrhöz fejtető ért, tollak borultak egymásra, pedig nem fújt a szél. Messziről egyetlen nagy madárnak tűntek, alattuk az ág műbőrös kocsmaszéknek, hernyónyomok a szegecsek. A fehéregyensúly vörös felé tolódott, elcsúszott a sötét kupola, karommal egymás ujjába martak,…