Kölüs Lajos: Mint csarnok ívén mászkáló bogár
Jeltelenül szakad rá az este. Mire felér, nem fog látni semmit. Órák óta lépdel, kavicstól kavicsig, kőről kőre. Kapaszkodik ágba, gyökérbe. Lassan halad, már belátja, hiába rohanna, késő. Valaki figyelmeztette, korán induljon, a távolság csalóka, az út kanyarodik, sokszor és…