Lajtos Nóra: A Mester búcsúja
(KŐ PÁL HALÁLÁRA) Egyszer én is, mint vén kutya, eltávozom az örök vadászmezőkre. Az örökkévalót véstem fába, kőbe, s most apadó kutam mélyén hallgatok, mint a sír. Az egészet kaptam ajándékul, hogy faragjam le belőle a felesleget. És én nekiláttam,…