Jónás Tamás versei
Csak felrobbanni, és a szálló darabokban felrobbanni újra, szétrobbanni jobban, olyan apró, szilánkos, forró darabokra, mint ki rátörni kész üszkös csillagokra. Széttépni a csontok inait, csak láncok, soha nem volt egyben, ami egynek látszott, ököllel sújtani a levegő torkára, holddá…