Horváth Imre Olivér versei
A tóhoz vissza már gyalogszerrel mentem, mert a vártól a városig lovagoltam annyit, hogy nem győzte a kovács patkóval, véletlen vágtám mögött széles ösvény húzódik már, ahogy az untalan napfény arcomra sütötte a rostélyt – minek az rám? Kóbor vadászok…