Guillaume Métayer versei
Nem vagyok felsőbbrendű emberi lény, Nem vagyok szépelgő-kéjes burzsoá, Ki szűk fűzőjében fuldokolva Ittas iszonyában lebegve él, Ki, meglegyintvén a napot és a fényt, Kifacsarja minden pillanatát, Kegyesen kizsigereli világát, Nevetve, meg sem érintve bőrét. [...]