EGY SORSFORDÍTÓ ÖNMEGHATÁROZÁSI KÍSÉRLETRŐL
József Attila „Nincsen apám, se anyám” kezdetű, Tiszta szívvel című verse 1925. március 25-én jelent meg a Szeged című – nomen est omen – szegedi napilapban. A vers egyike a költő legtöbbet emlegetett, legnevezetesebb, személyes sorsát is messzemenően befolyásoló költeményeinek. Botránykővé vált, s ugyanakkor hírét s nevét is megalapozta […]

TAR SÁNDOR: VÉN EDE
A könyvnek van bizonyos fragmentáltsága, ki nem kerekítettsége, Kosztolányi szavával: „össze nem csirizeltsége”. A Vén Ede voltaképpen fragmentumok sorozata, a lepusztultság szegénységnél mélyebb bugyraiból. S itt a fragmentáltság nem hiba vagy hiány, hanem az összefüggően el nem beszélhetőnek (meg nem érthetőnek) valahogy mégiscsak fölidézési lehetősége, az elbeszélő számára megmaradt eszköze. Itt a létezés már maga is fragmentumszerű, csak vékony, laza szálak tartják valamennyire össze azt, ami lényege szerint maga a törtség, az emberi létezés helyreállíthatatlan hasadtságának sorsokban is megjelenő következménye… – LENGYEL ANDRÁS KRITIKÁJA

EGY LÖW-EMLÉKBESZÉD
ÖSSZETETT FUNKCIÓJÁRÓL
Szeged nagy rabbijának, Löw Immánuelnek (1854–1944) hosszú élet adatott, s így, egyebek közt, megérte apja halálának 60. évfordulóját is. Ekkor (1935) emlékbeszédet is tartott róla – elődjéről a rabbiszékben (A hatvanadik Jahrzeit). A dolog pikantériája nem az, hogy a fiú az apjáról beszélt, hanem az, hogy Löw Lipót (1811–1875), a zsidók magyarosodásának élharcosa (vö. Oláh 2014), még egy befogadó korszak szereplője és alakítója volt, az emlékbeszéd viszont már egy más karakterű, a kirekesztés jegyeit magánviselő korszakban született meg… – LENGYEL ANDRÁS TANULMÁNYA

A Tiszatáj áprilisi számában olvasható a szegedi kultúr- és irodalomtörténet egyik legjobb ismerőjének, legfontosabb közvetítőjének, a 70 éves Lengyel Andrásnak múltidéző tanulmánya. Az írás egy fontos évfordulóra reflektál, mikor a város hajdani rabbijának, Löw Immánuelnek atyja, Löw Lipót emlékére 1935-ben elmondott beszédét komplex történeti dokumentumként, a hazai zsidóság 19. századi emancipációját követő „elkomorulás” krónikájaként olvassa és olvastatja.

Lengyel András tanulmánya most ingyenesen olvasható a Tiszatáj áprilisi számában az issuu.com-on.

LENGYEL ANDRÁS: IRODALOM ÉS MODERNIZÁCIÓ – KOLLÍZIÓS SZERKEZETBEN
Lengyel András legújabb, Irodalom és modernizáció – kollíziós szerkezetben címmel megjelentetett terjedelmes tanulmánykötete zavarba ejtő olvasmány. Meghökkentő és – nem túlzás kimondani – lenyűgöző az az enciklopédikus tudás, amely a több mint négy és fél évtizede bölcsész-kutatóként tevékenykedő szerző sajátja… – MÓROCZ GÁBOR KRITIKÁJA

SIPOS LAJOS KÖNYVÉRŐL
Sipos Lajos új könyve úgynevezett vegyes tematikájú kötet: tanulmányok, esszék, kritikák gyűjteménye. A szerző, aki elsősorban Babits-kutató, s úgy tudom, most is egy nagy, összegző Babits-monográfiára készül, mint minden irodalomtörténész, pályája során – hol személyes érdeklődésből, hol szerkesztői felkérésre, hol egy-egy kutatástörténeti véletlen lehetőségeivel élve – természetesen sok minden egyébről is írt, s a felhalmozódó „anyag” megmentése egy idő után már „kiköveteli” a kötetbe gyűjtést… – LENGYEL ANDRÁS KRITIKÁJA

BARI KÁROLY: CSÖND
Bari Károly a ritkán megszólaló költők közé tartozik. Annak idején (1970), nagyon fiatalon, szinte gyerekként robbant be a magyar költészetbe Holtak arca fölé című kötetével, amely azonnal magához rántotta az ország figyelmét. S az első kötetet hamar (1973) követte a második, miközben első kötete már 1971-ben második kiadást is megért. Az üstökösszerű indulás azonban „váratlanul”, vagy talán nem is annyira váratlanul, mint amennyire törvényszerűen akadályfutássá változott… – LENGYEL ANDRÁS KRITIKÁJA

LENGYEL ANDRÁS: AZ ESTHAJNALI CSILLAG
Lengyel András tanulmánykötete műfajelméleti szempontból rendhagyó vállalkozás. Nem egységes monográfia; „csak” különálló tanulmányok füzére – ám ez a különállás viszonylagos, hiszen a kötetben szereplő összes írás Cholnoky Viktorról, a századelő magyar irodalmának egyik legrejtélyesebb alakjáról szól… – MÓROCZ GÁBOR KRITIKÁJA

Az első naplóbejegyzés dátuma 1897. április 7. – a naplóíró akkor épp tíz éves volt. Ez a tény jóval több, mint szimpla életrajzi mozzanat, ez a naplót – bármennyire tehetséges, sőt koraérett is lejegyzője – egy gyerek, majd kamasz megnyilatkozásaivá teszi. Ami, más oldalról nézve a szöveget, azt jelenti, a szocializáció folyamatát érhetjük benne tetten. Itt tehát voltaképpen az antiszemitizmus is a szocializáció része, aspektusa. S igazában éppen ezért érdekes fejlemény, hiszen rekonstruálása során arra derül fény: hogyan válik egy kamasz antiszemitává? […]

LENGYEL ANDRÁS: A MINDENNAPOK SZEMÜVEGKÉSZÍTŐI
Lengyel András, aki tanulmánykötetekben értelmezte a magyar irodalom meghatározóan fontos szerzőit, műveit és a törekvéseket a klasszikus és a késő modernitás egymást átfedő idejéből és a késő modernitás korszakából, talán legelsőként ismerte fel, hogy az irodalmi folyamatról szóló autentikusabb narratívában elengedhetetlen a médiatudományi megközelítés. Több okból is […]