A Tiszatáj áprilisi számában olvasható a szegedi kultúr- és irodalomtörténet egyik legjobb ismerőjének, legfontosabb közvetítőjének, a 70 éves Lengyel Andrásnak múltidéző tanulmánya. Az írás egy fontos évfordulóra reflektál, mikor a város hajdani rabbijának, Löw Immánuelnek atyja, Löw Lipót emlékére 1935-ben elmondott beszédét komplex történeti dokumentumként, a hazai zsidóság 19. századi emancipációját követő „elkomorulás” krónikájaként olvassa és olvastatja.

Lengyel András tanulmánya most ingyenesen olvasható a Tiszatáj áprilisi számában az issuu.com-on.

LENGYEL ANDRÁS: IRODALOM ÉS MODERNIZÁCIÓ – KOLLÍZIÓS SZERKEZETBEN
Lengyel András legújabb, Irodalom és modernizáció – kollíziós szerkezetben címmel megjelentetett terjedelmes tanulmánykötete zavarba ejtő olvasmány. Meghökkentő és – nem túlzás kimondani – lenyűgöző az az enciklopédikus tudás, amely a több mint négy és fél évtizede bölcsész-kutatóként tevékenykedő szerző sajátja… – MÓROCZ GÁBOR KRITIKÁJA

SIPOS LAJOS KÖNYVÉRŐL
Sipos Lajos új könyve úgynevezett vegyes tematikájú kötet: tanulmányok, esszék, kritikák gyűjteménye. A szerző, aki elsősorban Babits-kutató, s úgy tudom, most is egy nagy, összegző Babits-monográfiára készül, mint minden irodalomtörténész, pályája során – hol személyes érdeklődésből, hol szerkesztői felkérésre, hol egy-egy kutatástörténeti véletlen lehetőségeivel élve – természetesen sok minden egyébről is írt, s a felhalmozódó „anyag” megmentése egy idő után már „kiköveteli” a kötetbe gyűjtést… – LENGYEL ANDRÁS KRITIKÁJA

BARI KÁROLY: CSÖND
Bari Károly a ritkán megszólaló költők közé tartozik. Annak idején (1970), nagyon fiatalon, szinte gyerekként robbant be a magyar költészetbe Holtak arca fölé című kötetével, amely azonnal magához rántotta az ország figyelmét. S az első kötetet hamar (1973) követte a második, miközben első kötete már 1971-ben második kiadást is megért. Az üstökösszerű indulás azonban „váratlanul”, vagy talán nem is annyira váratlanul, mint amennyire törvényszerűen akadályfutássá változott… – LENGYEL ANDRÁS KRITIKÁJA

LENGYEL ANDRÁS: AZ ESTHAJNALI CSILLAG
Lengyel András tanulmánykötete műfajelméleti szempontból rendhagyó vállalkozás. Nem egységes monográfia; „csak” különálló tanulmányok füzére – ám ez a különállás viszonylagos, hiszen a kötetben szereplő összes írás Cholnoky Viktorról, a századelő magyar irodalmának egyik legrejtélyesebb alakjáról szól… – MÓROCZ GÁBOR KRITIKÁJA

Az első naplóbejegyzés dátuma 1897. április 7. – a naplóíró akkor épp tíz éves volt. Ez a tény jóval több, mint szimpla életrajzi mozzanat, ez a naplót – bármennyire tehetséges, sőt koraérett is lejegyzője – egy gyerek, majd kamasz megnyilatkozásaivá teszi. Ami, más oldalról nézve a szöveget, azt jelenti, a szocializáció folyamatát érhetjük benne tetten. Itt tehát voltaképpen az antiszemitizmus is a szocializáció része, aspektusa. S igazában éppen ezért érdekes fejlemény, hiszen rekonstruálása során arra derül fény: hogyan válik egy kamasz antiszemitává? […]

LENGYEL ANDRÁS: A MINDENNAPOK SZEMÜVEGKÉSZÍTŐI
Lengyel András, aki tanulmánykötetekben értelmezte a magyar irodalom meghatározóan fontos szerzőit, műveit és a törekvéseket a klasszikus és a késő modernitás egymást átfedő idejéből és a késő modernitás korszakából, talán legelsőként ismerte fel, hogy az irodalmi folyamatról szóló autentikusabb narratívában elengedhetetlen a médiatudományi megközelítés. Több okból is […]

Az életből mi kevés megmaradt még,
Hetek, napok, legyen neked ajándék.

Legyen tiéd a görcs, a vágy, legyen mind
A könny, mit hervadt arcomra szemem hint.

Már alig élek. Nálad mit keresnék,
Bús öledben bolyongó, puszta emlék?

Megőrzöm ízét lázas ajkaidnak,
Legyen velem, ha nagy utamra hívnak.
[…]

EGY MEG NEM TARTOTT ELŐADÁS VÁZLATA
Móra Ferenc mai évfordulós ünneplése élesen veti föl a kérdést, kit ünneplünk? Egy mindig aktuális nagy írót vagy, esetleg, egy kiüresedett, súlyát vesztett időleges hagyomány ikonját, akit csak a vak megszokás tart meg a nyilvánosság előterében? E kérdésföltevés ünneprontásként hathat, de egyáltalán nem az, s még csak nem is a figyelemfölhívás retorikai eszköze. Valódi problémák rejlenek mögötte […]

EGY KÜLÖNÖS KAPCSOLAT: JÓZSEF ATTILA ÉS TITTEL MARGIT
Hogyan lesz – egyáltalán: hogyan lehet – költővé egy ferencvárosi utcagyerek? A költővé válás első feltétele – az írástechnika ismeretén túl – alighanem az irodalom, mint minta ismerete, az irodalmi hagyományhoz való szándékolt kapcsolódás. De ez a kapcsolódás korántsem evidens aktus, nem magától értetődő, hogy létrejön. A gyerek József Attila esetében is legalább három fázis vezet el ide […]