Csobánka Zsuzsa: Origami rév
Mennyire viszonylagos, melyik a túlpart.
Csak annyit kértél, átvihess.
Hogy élők közül halottak közé,
vagy holt lelkeket rövidítesz-e meg,
nem tudhatom. Néma a táj.
[…]
Mennyire viszonylagos, melyik a túlpart.
Csak annyit kértél, átvihess.
Hogy élők közül halottak közé,
vagy holt lelkeket rövidítesz-e meg,
nem tudhatom. Néma a táj.
A csónak papírból van, evezz,
léket az istenek vágnak rajtam,
kicsi kompom, meríts a vízbe,
evezz, hajtogass.
Legfeljebb nem érsz át velem,
de most életedben először
a vízre figyelsz, mit mesél,
merre vinne, ha hagynád.
A papír idővel szétmállik benne,
hajtás mentén sérülékenyebb, azzal kezdd.
Elegyedik fa és víz, evezz, kompom,
tartsd fenn magad a vízen, lebegj.
Akadj fenn a résen, az isten kijátszható,
halhatatlan, te lebegj egy helyben,
míg révbe érsz, hajtogass.
Megjelent a Tiszatáj 2011. októberi számában