Virág helyett egy-egy verssor…
Immár második alkalommal szerveztek estet Borbély Szilárd barátai és tisztelői a debreceni Csokonai Színházban. A megemlékezésen zsúfolásig megtöltötték a Horváth Árpád stúdiószínházat a 2014-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt debreceni költő, író, irodalomtörténész hívei, olvasói, tisztelői, gyászolói, barátai. Virág helyett egy-egy verssor vagy egész költemény vagy egy személyes emlék került elő […]
BORBÉLY SZILÁRD EMLÉKÉRE
Immár második alkalommal szerveztek estet Borbély Szilárd barátai és tisztelői a debreceni Csokonai Színházban. A megemlékezésen zsúfolásig megtöltötték a Horváth Árpád stúdiószínházat a 2014-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt debreceni költő, író, irodalomtörténész hívei, olvasói, tisztelői, gyászolói, barátai. Virág helyett egy-egy verssor vagy egész költemény vagy egy személyes emlék került elő.
A József Attila-díjas költő, debreceni közéleti személyiség emlékét egy olyan est keretében idézték fel, ahol a résztvevők közül bárki felolvashatott Borbély Szilárdtól egy-egy számára kedves verset, prózaszöveget, cikket vagy drámarészletet, közéleti írást. Elhangozhattak róla szóló, vagy éppen neki dedikált írások is, és ha valaki ahhoz érzett kedvet, egy-egy vele kapcsolatos irodalmi élmény vagy személyes találkozás felidézésével is hozzájárulhatott a közös emlékezéshez.
Az idei tavasz – így az április 13-i est, illetve a IX. Deszka Fesztivál egy-egy programja is – róla szólt. Az Árkosi Árpád által rendezett, és idén januárban bemutatott Akár Akárki című moralitásdrámával indult a fesztivál, majd március 20-án a Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves színművész osztálya hozta el a cívisvárosba a Nincsteleneket. A darab – amely a 2013-ban megjelent Nincstelenek – Már elment a Mesijás? című utolsó könyve alapján készült Máté Gábor rendezésében – tulajdonképpen egy szabálytalan adaptáció a megrázó erejű műből, amely egy elzárt szatmári kisfalunak a helyszíneit és figuráit, emlékeit és hiedelmeit, mélyszegénységben élő világát mutatja be egy gyerek szemszögéből. Akit érdekel az előadás, április 25-én az Ódry Színpadon megtekintheti.
A borbélyi életmű rendkívüli és kikerülhetetlen…
A darab előtt egy szakmai-baráti beszélgetésre hívták az érdeklődőket „Borbély Szilárd írásai a színpadon” címmel. „Művei egyelőre várakozólistán szerepelnek, hiszen a hatalmas méretű életmű olyan perspektívákat kínál, amelyeket eddig nem fedeztek fel a rendezők. A nagy művek még megszólaltatásra várnak!” – mondta Radnóti Zsuzsa dramaturg, aki tanulmányt írt a témában.
Debrecenben nincs feledve, sőt! A kamera.man című előadást Pinczés István rendezte a helyi stúdiósokkal még 1998-ban, a Csokonai Színházban pedig a már említett Akár Akárki előtt a Halotti Pompa került színre még 2008-ban. Vidnyánszky Attila Borbély Szilárd két művét (Halotti pompa és a Míg alszik szívünk Jézuskája) fordította le a színház nyelvére. „A Borbély-művel való foglalkozás felszabadító, de egyszerre szembesít azzal a hallatlan bátorsággal is, amely az alkotó fogalmazásmódjában rejtőzik” – emlékezett a rendező.
Radnóti Zsuzsa úgy vélte: a Halotti Pompa és a Míg alszik szívünk Jézuskája kötetekben már teljes nyíltsággal jelenik meg a tragikus létállapotról való beszédmód és ez a nyíltság jelenti a művek erős dramatikus hatását, felkínálva a művek színpadra alkalmazásának lehetőségét.
Én ezt megírtam, és most már bánjatok vele szabadon…
Árkosi Árpád azt mondta: a kísérletezés által érhető el, hogy az életmű teljességében ki tudjon nyílni, hiszen a borbélyi életmű rendkívüli és kikerülhetetlen. Borbély Szilárd egyébként nem írt rendezői utasításokat, néhány instrukciót adott csupán, s ez a szabadság jelentősen befolyásolta az előadás létrejöttét – tette hozzá a rendező, akinek darabja április végén is látható Debrecenben.
A rendező kifejezte reményét, hogy más színházak is műsorra tűznek majd egy-egy Borbély-művet. Vidnyánszky Attila elárulta: szeretné a Nemzeti Színházban is bemutatni a Halotti Pompát. „Újraolvastam, s másként zaklat fel azóta” – tette hozzá az igazgató-rendező.
Tóth András Tozzi
És íme az „én Borbély Szilárdom”…
Ha menni kell…Ha menni kell oly jó volna még maradni elüldögélni még egy kicsikét beszélgetni hallgatni erről arról a döntő pillanatot halogatni mely eldöntetett volt már hamarább de most mégis oly jó voln még maradni hogy együtt legyen még a volt a van hogy múljon is maradjon is ami lesz minden legyen minden múlhatatlan és tartson tovább még a lehetetlen az üldögélés és ami lehetne. |
Fotó: Bach Máté