06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

A művészet természetrajza
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL

Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik. Nemcsak az eredet kérdése hangsúlyos problémája a regénynek, hiszen az a feladat, az a szorongató, nem könnyű (egyszerre mérnöki, nyomozói és szerzetesi/spirituális) munka, aminek során elbeszélhetővé és majd megérthetővé válhat a világ, a nyelv, a tér, az egyes emberi entitás, Bolyai János, a Láng Zsolt elnevezésű szerző-narrátor vagy éppen a művészet genezise, eleve meghatározza, illetőleg újra és újra pozicionálja a világ/önmaga struktúráját, tehát azt a nézőpontot, ahonnan mindez elvégezhető vagy legalábbis megkísérelhető. Az eredet (a csillagporhoz való eljutás mint a regény utolsó mondataként megfogalmazott axiómaválasz pedig utólagosan) definiálja az ember természetét (anyagát) és létezésperspektíváit, a kozmoszban betöltött szerepét, és vezet el az élet interpretálásához. A kéziratokkal (a Bolyai-kézirattal, a 12 683 jegyzetpapírral, akárcsak a regény szövegével) való akkurátus munka, a jelek, nyomok, összefüggések, képletek keresése és megfejtése a létezés káoszában (a „zűrzavaros kupacban”) próbál rendet teremteni és fogódzót találni, miközben a Láng Zsolt-i regényuniverzum tapasztalata éppen az, hogy ezt a rendet, teremtő erőt (és biztos pontot) leginkább egy másik, távoli csillag (zárt világ) megnyugtató, besugárzó közelsége, pontosabban a szerencsés szerelmi együttállások jelenléte képes szavatolni. A mű többféle szerelemképe közül ennek a szerencsés együttállásnak kettő feleltethető meg: az író narrátornak és Évának, illetve Bolyai Jánosnak és Juliskának a szerelme, szemben például a svájci történet krimiszüzséjében kibontakozó, egymást végül elemésztő, megsemmisítő orvostudósok-alkimis­ták erőszakos szenvedélyével. Utóbbiak tragédiája az élet és halál joga feletti rendelkezéssel kapcsolatos hübriszből fakad.

Láng Zsolt rendkívül olvasmányos, izgalmas regénye tehát olyan heterogén bevezetés (a mindenség, a geometria/a művészet, a szerelem elméletébe vagy épp az embertanba), amely többször és több síkon reflektál önmaga előzményeire, önmaga megszületésére és arra a tradícióra, literatúrára, illetve kortárs kulturális kontextusra, amelybe eleve beleíródik. A metareflexív kiszólásaival a posztmodern szövegirodalmat, esztétikát, Esterházy nemlétező, ám tervezett Bolyai-regényét, a Bolyai-hagyatékot (benne Bolyai világtanról szóló kéziratos anyagát) őrző Teleki Tékát, a svájci kolostort, ahol – a matematikuséval párhuzamos életrajzi narratívában – a Láng Zsolt nevű író ösztöndíjas időszaka alatt a Bolyai-kéziratokat kutatja, és a Bolyai-regény megírásán dolgozik, illetőleg a XIX. századi és a jelenkori magyar irodalmat, valamint a svájci tartózkodásnak köszönhetően a kortárs nemzetközi művészetet, művészéletet gyűjti magába, és ezeken keresztül írja meg önmagát. Azon túl, hogy például a jelenkori magyar irodalom csöppet sem kismesterei, Esterházy, Krasznahorkai vagy (a svájci fotókiállítás apropóján) Nádas a regénykeletkezést elbeszélő fejezetekben maguk is szerepet kapnak, – a szöveg rejtett önkanonizációs gesztusa mellett – számos fontos és eltalált kulturális allúzió épül be ebbe a nem hagyományos értelemben vett, tehát nemcsak Bolyairól szóló, a fikciót valósággal és a valóságot fikcióval vegyítő életrajzi (világ)prózába, amelyek között persze a legegyszerűbb kapcsolódást a matematikus személye és felfedezései adják. A Christoph Rütimann munkásságát beszippantó szöveghely, amely a geometria belsejében rejtőző művészi csírák, a művészi tér, valamint a zárt világ és a világ rendezetlenségének, illetőleg megmentésének a kérdéseit taglalja, azért is emlékezetes, mert a kaktuszokon zenélő, tojásból kibújó képzőművész mondja ki a művészet természetének alapigazságát:

„– Regény lesz belőle? – kérdezte, s nem tudtam eldönteni, biztatni akar, vagy inkább fanyalog egy újabb Bolyai-riporthoz hasonlatos élmény előérzetével.

– Nem tudom, mit csináljak. Őszintén szólva Bolyai nélkül nem hiszem, hogy valaha is igazi író leszek. De talán mégsem vágok bele.

– Hát persze, nem kell megírni, teljesen felesleges. Megíródik magától.”

De az érdekes összeolvasások és továbbírások tárházaként a regény például Dragomán György Máglyájának bizonyos momentumait és motívumait is megidézi. Dragomán lisztbe rajzoló, vonalakat húzó Nagymamájának és az ő mozdulatait eltanuló, ismétlő unokának a jelenete, mely az emlékezésre épülő világtan szép allegóriája, a haldokló (a kéziratokkal az „ördög képletét” eltakarni akaró) Bolyai és szeretője egyszerű tésztarajzában variálódik tovább. A felejtés könnyűségének és az emlékezés nehézségének belátása mellett az utánzás, a tanítás, a világ rendjébe való bevezetés, a beavatás során feltáruló időutazás (az időhorizontok összeolvadása) mind a Dragomán-mű, mind Láng Zsolt új regényének kitüntetett tapasztalata és élménye. Láng regényének idézett jelenetében ez a rajz (vagyis a paralelogrammák együttese, „a szellem világának térképe”) – mely eszerint elsődleges a szóhoz, a nyelvhez képest – a halál kapujában kerül a gyúródeszkára. A kép, a vonalak (ismerős mintája: a pókháló, a virág, a kinyílt margaréta, az ánuszvirág, a tűzgolyó), melyek átjárót nyitnak az „egyik pillanatból a másikba, a jelenből a múltba, képzeletből a valóságba és fordítva”, tehát sokkal inkább hozzáférhetőek, mint a szavak („ami a szavakban érthetetlen volt, érthetővé vált a rajzban”), a szeretett másik megszűnésének pillanatában a látáson (az érzeteken) és az emlékeken keresztül tárják fel a titkot, a személyes élettörténetet. Talán véletlen játék és nem tudatos allúzió, hogy a Pintér József által tervezett Máglya-borító rókájával Tillai Tamás Bolyai-borítójának a hátlapján megjelentő állat is dialógusba lép. A közös róka-motívum viszont leginkább mint alkonyati rókatárgy jelenik meg Lángnál: a Bolyai-tárggyal azonos, hiszen Uschi róka-történetén keresztül (az őt megdelejező állatot képtelen megörökíteni a csodakamerájával) a művész és tárgya közötti viszonyt allegorizálja.

Láng Zsolt a Bolyai János számára is lényeges prímszámokkal jelöli a regény egyes fejezeteit, melyek két síkon, de valójában sokfelé futó cselekményszálon vezetnek a cím (a fókuszpont, a megörökíthetetlen mindenség) felé. A Bolyai-életrajzot töredékesen rekonstruáló, bizonyos, a regény nézőpontja, szerkezete szempontjából fontos életeseményeket elbeszélő és a Bolyai-kép ugyancsak ebből a szempontból meghatározó elemeit narráló fejezetek, valamint a kézirattal, a Bolyai-kutatással, anyaggyűjtéssel való foglalkozásról, a svájci ösztöndíjról, a regény alakulásáról és a Bolyai-nyomozásba íródó krimiszálról szóló fejezetek egymást váltják, miközben utóbbiakban leleményesen variálódnak, átértelmeződnek, más-más látószögbe helyeződnek ennek a világtant író matematikus-képnek a sajátos elemei, motívumai. A párhuzamos fejezeteket megelőző BIBLIOTHECA TELEKIANA a hatalmas Bolyai-életrajz és -interpretáció anyagából pedig pontosan azt emeli és gyűjti ki (azon túl, hogy a valós, igaz Bolyai-kép megtalálásának a lehetőségét negligálja és a jelentések szóródását, az értelmezés heterogenitását állítja), ami Láng célkitűzése és regénykutatása számára alapvető, így fejezetenként vagy jelenetenként, illetve több történet- és motívumszinten íródik bele a mű univerzumába. Csak hogy néhány példát említsek: Bolyai Farkas és János, vagyis az apa és a fiú viszonya, Bolyai Gausshoz és Lobacsovszkijhoz fűződő kapcsolata, „az anyai szerencsétlen örökség”, Bolyai emésztési zavarai, meg nem értettsége, katonai múltja, szerelmei, halála.

A regény ügyes megoldásai a különböző idő-, tér- és elbeszéléssíkokban, tudásanyagok között, összefüggésekben felmerülő, kiépülő, a BOLYAI betűsorhoz/címhez/fogalom­hoz/‌név­hez kapcsolódó szövegkomponensek játékba hozása: a Láng Zsolt-i szöveg ezáltal egy olyan jó aránnyal létrehozott, illetve önmaga alakulását folyamatosan kommentáló, nyomon követő, leíró, artisztikus világtanba vezeti be az olvasóját, amiben az általa kutatott Bolyai-jelenség, Bolyai-kép valójában a mindenség elméletével analóg. A Bolyai-regényben tehát az Ugyanazok sokféleképpen variálódnak: a lehetséges világokban, történetekben különbözőképpen tűnnek fel, jönnek létre, teljesednek ki vagy fulladnak tragédiába, így a korábban bestiáriumokat író szerző – továbbra is a művészet alkímiájának köszönhetően – a többféleségek, az újrarendeződések párhuzamosságának gazdag természetrajzát bontja ki.

Láng Zsolt regényének valódi tétje nem a Bolyai-életrajz elbeszélésének a sikeressége, hanem az, hogy mennyiben képes olyan forradalmi nyelvet, esztétikát, regényszerkezetet és ‑világot létrehozni, amely Bolyai János felfedezéseinek a forradalmiságával analóg. Maga a mű is több szinten tematizálja ennek a forradalomnak az égető (egyben nyomasztó) szükségességét – persze Bolyaitól kiindulva és azt variálva kerül elbeszélésre például a régi helyén egy új világtan, a ’89-es romániai rendszerváltás vagy – az Esterházy-közvetítéssel elterjedt – barthes-i nyelvi forradalom. Habár túlzás lenne azt állítani, hogy Láng Zsolt új regényével paradigmaváltás történt volna, azonban egy biztos: a művészet alkimista, transzgresszív erejével nemcsak egy halott (valós vagy valótlan) Bolyai támadt fel, hanem a régiből, a múltból építkezve valami izgalmas, a tragédiákkal, pusztulásokkal szemben is pozitív, reménykeltő világ keletkezett. Némi csillagpor.

Bencsik Orsolya

(Megjelent a Tiszatáj 2020. júniusi számában)

(A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.)

 

Jelenkor Kiadó

Budapest, 2019

456 oldal, 4299 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)