Papp Attila Zsolt versei
Ha nem léteznél, kivel tévednék
el vidéki francia kastélyok
zegzugos folyosóin, ablakon
kinézve a tágas Mars-mezőkre,
a szétesés előtti utolsó
reggelinket hány személyre kérném,
melyik teraszon lenne szélvédett,
méltányos hely közös asztalunknak,
őriznék-e geometriájuk
nyomait a mesterséges kertek
[…]
Reggeli egy francia kastélyban
„Et si tu n’existais pas”
Joe Dassin (Iggy Pop hangján)
Ha nem léteznél, kivel tévednék
el vidéki francia kastélyok
zegzugos folyosóin, ablakon
kinézve a tágas Mars-mezőkre,
a szétesés előtti utolsó
reggelinket hány személyre kérném,
melyik teraszon lenne szélvédett,
méltányos hely közös asztalunknak,
őriznék-e geometriájuk
nyomait a mesterséges kertek,
útvesztőkben tavalyi lépteket,
tanúim, ócska marionettek
tükörtermi elhasznált pózait
a hétköznapi nyaktilók előtt,
és a bizonyosságot, hogy szépen
rohadt el minden kezeink között,
hogy így akartuk, omlettek, borok
közben ítéltük halálra együtt
a mindig korszerűtlen francia
parkokat, melyekben egykor jártunk,
örökké tavaly, egyetlen perccel,
órával, évszakkal elmaradva
a nekünk rendelt délidők mögött,
ismétlődő reggelikre várva,
amíg végleg úrrá lesz felettünk
a tájkép baljós szimmetriája.
Genfi zsoltár
„Az embereket te meg hagyod halni”
(a kilencvenedikből)
Isten szétszórja a világ homokját,
mindenhová, de nem egyenlőképpen,
és beleönti majd a tengerekbe,
sirályok köröznek a partra vetett
haltetemek felett, mert part lesz minden,
egyetlen végtelen, kihalt kikötő,
a vitorlákra száradt só illata
nélkül.
Így együtt lehetünk egyedül.
Jóságos Isten, milyen rég velünk vagy,
már évmilliárdok óta hordozunk
szélfútta utakon, városok között,
a nagy vizekben sem hagytunk magadra,
mégis, gyűlölni egymástól tanultunk:
amiért nincsen értelmed nélkülünk,
kimúlni hagysz bennünket oly hirtelen,
mint egy álom, melyből másnaposságra
ébredünk, és nem értjük, hogyan bírtuk
idáig, miért nem bolondultunk meg,
vagy miért nem találtunk ki valamit:
nyarat, villát, közel a Genfi-tóhoz,
egy őrült tudóst, aki összetoldoz
egy teremtményt a teremtés előttről,
életre kel, feláll a sárga földről,
a homokra ír, amit az Úr szétszórt,
hogy nincs halál, hogy minden tévedés volt.