Farkas Wellmann Éva: Beszéd és könyörgés születésért

Jó volna tudni, hogy mi itt marasztal

téged, ki teremtve mennyi malasztban,

tényleg csak arcod, tűnő földi ittlét,

vagy mindaz, minek tagjaidat hitték,

az alak, amit nyert húsod, hogy öltse,

míg nem volt keserű a fád gyümölcse,

vagy volna más, valami lenne, bármi,

mitől nem kéne megváltásra várni,

mert mit kezdhetnél, mondd, egy olyan testtel,

mely élni sürget, várakozni restell,

egy olyan testtel, mi ha fázik, éget,

s vendégül lát szerelmet, betegséget,

és elbotorkál szinte bármely ágyig,

ha nem is kéjre, megértésre vágyik,

s ha fizetni kell, nincsen is már több gond,

lélek-bankkártyát nyújt át, pin-kód, zöld gomb…

*

lehetne végezve holott rég

kellene valami jogot még

valami törvényt mely megvédne

fújná el búját, a kedvét ne

járhatna bárkinek szünet és

valami jóból a születés

ha már a testünk a bűné is

maradjon idebent hű fétis

valami maradjon lehessen

port hamut gyáván meg ne vessen

használja örök-új nemzőnek

fonálnak amit kéz nem sző meg

és mégis tovább- és továbbér

nem csupán személyes csodáért

nemcsak hogy ne kérdezd miért vert

lehet hogy elég egy kiért mert

nem mindegy haltunk vagy szűntünk meg

látjátuk feleim szümtükhel