03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Minden Egész eltörött, vagy mégsem?
2013.11.08 - tiszatáj

AZ ADY-TRILÓGIA MÁSODIK RÉSZE A FÉSZEK KLUBBAN

„Hatása? Közvetlenül vagy közvetve szinte valamennyiünkben tovább él. De vajon az egyetlen kis didergő molekulára redukált ember után mit kezdjünk Ady királyi pózaival?”
(Pilinszky János: Vallomás Adyról, 1969.)

A Petőfi Irodalmi Múzeumban már bemutatott Az Óperenciás tengeren – a táltos költő címet viselő első Ady-est után a trilógia második részét, a Csodálatos képes retteneteket láthatta a közönség a Fészek Klubban a Medve Társulat előadásában. Az este folyamán Ady Endre 36 verse hangzott el október 31-én Csuja Imre Jászai Mari-díjas színművész, Legerszki Krisztina színésznő és Baranyi Zoltán hegedűművész tolmácsolásában.

Hogyan varázsolható színház Ady verseiből? Épp most, amikor korunk Ádámja és Évája digitális világban fuldokol. Ájpeden olvasunk híreket, webkamerával, csettel élünk, okos telefon ragad a kezünkhöz, még akkor is, ha épp nem pötyögünk rajta, csupán zavarunkat rejtjük mögé. Empéhárom fülhallgatója tapad a fülünkhöz, a zenétől már önmagunkat és egymást sem halljuk meg. Rövidesen szkájpon gyónhatunk, s perlekedhetünk a Feljebbvalóval, ha úgy érezzük igazságtalanul oszt nekünk lapot.

Halmy György rendező nem volt rest, hogy a digitális térben tévelygő, elmagányosodás felé sodródó ma emberét megszólítsa. A Csodálatos képes rettenetek a nyugatos költő sorainak segítségével párbeszéd formájában elhangzó verseket és zsoltárokat kínál a közönségnek hegedűszó kíséretében. Izgalmas, meghitt, kortárs produkcióval kel életre az Istenes Ady.

A cigányprímás, a múzsa és a költő közötti dialógus során a mindenkori férfi és nő közötti harc, a belső feszültséggel való szembenézés áll a középpontban. Hárman alkotnak egyetlen lelket, és hol sötétben, hol halovány lámpafénynél vallanak szerelemről, Istenről, felnőtt és gyermeki lélekben lappangó hitről. Minden Egész eltörött, / Minden láng csak részekben lobban, / Minden szerelem darabokban, / Minden Egész eltörött.

Perlekednek, vívódnak egymással, önmagukkal, illetve a van-vagy-nincs Úrral. Helyüket csupán néhány szék és egy asztal jelöli ki. A megzenésített versek és felcsendülő archaikus vallásos énekek a költő istenes verseinek mélységeibe segítenek bepillantani.

A huszadik századi poéta versei női tolmácsolás által is hitelesen kelthetők életre, többek között ebben rejlik az előadás újszerűsége. Ady énjét két színész, a Férfi illetve a Nő eleveníti meg. Különböző Ady-személyiségek egymásnak felelő, egymást kiegészítő megnyilvánulásoknak adnak hangot, akár az ősidőktől fennálló, egymással szemben álló, de mégis egymást kiegészítő kozmikus Jin és Jang, a szét nem választható egység, akik csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetők, mi több, vitatkoznak, csüggednek, figyelnek, bölcselkednek és harcolnak egymással a jelenetek során.

Emberben rejtőző férfi és női vonatkozások, jellemvonások, belső monológok szegeződnek egymásnak. A prímás a versek mondanivalójának és stílusának megfelelően képez hidat vagy éppen feszültséget muzsikájával a két szereplő között.

Az érzelmek periodikusan váltakoznak: könnyekkel átitatott bizonytalanság, kiáltásban kitörő dac, felnőtt bőrbe bújt gyermeki őszinteség fagyasztja meg a levegőt. Az elgyötört „lírai én duó” (nő, férfi) – a kettéosztott Egész – végül szelíd ölelkezésben talál egymásnál vigaszra.

A pátoszos, biblikus képek összefonódnak a panaszos, könyörgő, bűnbánó és belenyugvó, hangokkal. Zaklatottság, halálfélelem, szerelmek, imák, gyónások túlélték Adyt, éppen ezért szembesíti kemény kérdésekkel a mai kor emberét az előadás: szerelem, boldogság, halál és nihil elbeszélésén haladva vezeti a két művész a nézőt a transzcendens megéléséig. Életünk önmarcangoló kérdései néhány méterre tőlünk, a pódiumon hangzanak el. A jelenetek meghagyják az individuum gondolati szabadságát, önálló állásfoglalásra, interpretációra sarkallnak, és akárcsak az élet, számvetésre késztetnek. A szívfacsaró produkció közel hetven perces szembenézés. Szembenézés olyan kérdésekkel, mint: kell-e hit, van-e Isten, ha van, miért nem tudunk hozzá gyermeki őszinteséggel fohászkodni. Ha csüggedünk, vajon ki nyújt kezet, hogy legyen erőnk felkelni.

Habár a bibliai szókincs, a szimbólumok egy ősi gondolkodásmód felé nyúlnak vissza időben, mégis új, korhű megvilágításba kerül a versmondanivaló. Az önmarcangoló, hitét kereső ember, Isten létét, lét értelmét kétségbeesetten fürkésző, kapcsolatok romjain ülő szerelmes-istenes Ady most, a 21. században meglehetősen emberközeli. „Halottan visszajöttem hozzád / Én, az életben kárhozott. / Csak tudnék egy gyermeki imát.”

Nyoma sincs színházias hatásvadászatnak, manírnak, modorosságnak. A színészek testbeszédük és tekintetük által újra szervezik a hegedűszóra felfűzött verseket. A falakat időnként bizony megperzseli a kételyekkel terhes istenkeresés, a dacos tagadás, a hol ironikus, hol patetikus hangnem, a hit melletti pro és kontra.

Csuja Imrét szeretik az ízi, a rájder, az üvegtigris, no meg a sörimádó Csoki köntösébe burkolni, ám a Csodálatos képes rettenetekben nyújtott alakítása láttán bizony el kell ismerni, hogy skatulyába gyömöszölésre nem méltó, az egyik legsokoldalúbb, magyar színművésszel állunk szemben. A versszínház estjén a néző kettős metamorfózissal szembesül: Csuja Imre egyazon időben bújik a szimbolizmust képviselő költő bőrébe, és vedli le a motoron száguldozó, komikus karakter bőrdzsekijét. Kicsit sem ízi. Férfias, szenvedélyes, Adyhoz érett.

legerszki1A Katona József Színházból, a Piccolóból, a Merlin Nemzetközi Színházból és a Thália Stúdióból ismert Legerszki Krisztina színművésznő sikeresen oszlatja el a sorozatszínészekkel kapcsolatos előítéleteket. Alakítását elnézve senkinek sem jut eszébe a kereskedelmi csatornán futó sorozatban alakított karakterként tekinteni rá. Előadását zavarba ejtően mély átélés jellemzi, színészi eszköztárával igen bölcsen és merészen bánik: kitűnő érzékkel választja meg a versek hangulatához illő hangszínt. Mer és tud színpadon szenvedni, kétségbeesetten fohászkodni, térdre esni egy Szelid, Esti Imádság alkalmával is. Ne ülje szívemet / Nyomorék szivemet / Az ébrenlét lidérce / Rettenetes lidérce. /Aludjak kacagón, Álmodjak kacagón / S boldoguljak álmomban, / Ifjuljak meg álmomban. A néző pedig éppen ezért hisz neki. Hisz neki, mert azonosul könnyeivel és mosolyával, és hisz benne, mert hagyja, hadd vezesse őt fényben, sötétségben, poklon és megváltáson át a Sion-hegytől egészen Jézusig.

Halmy György rendező, producer, forgatókönyvíró – akit mindig is vonzott a szakrális magyar gondolkodás megteremtése és továbbgondolása – és Csuja Imre színművész egykor együtt jártak a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Több mint 20 éven át volt dédelgetett álmuk egy Ady-est létrehozása. Többször nekifutottak, de a terv csak 2009-ben valósulhatott meg. Hogy miért csak ekkor, arra Csuja Imre egy korábban adott interjúban a következőt nyilatkozta: „meg kellett érni hozzá.” A nyugatos géniusz költészete mást jelent gimnazisták, felnőttek, magyarországi magyarok és érdminszenti közösség számára. Meg kell tanulni érteni, érezni, ízlelgetni. Ady Endre költészete az évek múlásával érik az emberben, mint jó bor a hordóban.

Az alkotók az előadás létrehozását a költő iránti tiszteletből, mindenféle támogatás nélkül, önerőből vállalták. Céljuk Ady üzenetének közvetítése, eljuttatása a ma emberéhez. A Petőfi Irodalmi Múzeumot, Pécset, és Csuja Imre szülőhelyét, Hajdúnánást már megjárt Csodálatos képes rettenetek és a trilógia első része legközelebb a Fészek Klubban november 25-én várja az Ady világát átélni, megérteni kívánó, verskedvelő közönséget.

Jónás Ágnes

Az esten elhangzó versek:

Mesét Mondok, Nagyon Közelbe Kerültünk, Vallomás, Az Élet Álmok Után, Vallomás A Szerelemről (zene), Megköszönöm, Hogy Vagy (zene), Beszélgetés A Boszorkánnyal, Nem Élek Én Tovább…, Becéző, Simogató Kezed (zene), Minden Nagy Megujhodottságom, Álmodom…, A Csodák Föntjén zsoltár, Láttalak… (zene), A Sion-Hegy Alatt (zsoltár), Menekülés Az Úrhoz (zsoltár), Szelid, Esti Imádság (zsoltár), Egy Kevésnyi Jóságért (zsoltár), Pap Vagyok Én (zsoltár), Káin Megölte Ábelt (zsoltár), Az Ős Kaján, Volt Egy Jézus zene, Kocsi-Út Az Éjszakában zene, Vezeklő Vigadozás

Zeneszerző: Balázs Barnabás

 


Címke: , , , , , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő