01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A művészet lett az én titkos világom
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL

Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk.

Mindig is érdekeltek a művészetek vagy egyszer csak rádöbbentél, hogy zenélni szeretnél? Mi a története az alkotói karriered kezdetének?

– Legkönnyebben mindig is valamilyen művészeti eszközzel fejeztem ki magam, állandóan rajzoltam, rengeteg zenét hallgattam, fotóztam, filmeztem gyerekként. A családom inkább a tudomány felé húz, mindig is távol álltak a művészetektől, alkotástól, így talán tudatalatt a művészet lett az én titkos világom, amelybe beleáshattam magam és nem látott bele senki más. Csodálatos elveszni egy-egy rajzban vagy megtalálni egy olyan zenét, amelyben megvan az a pár másodperc, aminek rabja lesz az ember, és amit újra és újra meg akar hallgatni. Valószínűleg csak idő kérdése volt, hogy mikor folyik át a sok zenehallgatás egy saját zenei projektbe.

Az első nagylemezed 2019-ben jelent meg Whipple címmel, amelyet Budapesten, a Tom Tom Stúdióban Dorozsmai Gergő rögzített. Nehéz volt kiválogatni, hogy melyik számok kerüljenek rá?

– A számok több év alatt íródtak egy viharos szerelmi történet ködében, úgyhogy elég természetesen választódtak ki az albumra.

Milyen érzés volt, mikor kész lett?

– Szerintem a művek sosem készülnek el igazán, épp ezért nagy kihívás tudni, hogy mikor lehet elengedni valamit. Különösen nehéz egy egyszemélyes projektnél eldönteni azt, hogy igazán jó-e a dal, főként egy bizonyos idő után, mikor már annyiszor meghallgattad a számot, hogy elveszik minden kritikus perspektíva. Viszont, megnyugtató érzés volt kiírni magamból ezeket az érzelmeket, a félelmet, a vágyat és a szívfájdalmat. Ezután „beletenni” a lemezbe, ami által ezek az érzelmek valahogyan konzerválódtak, átalakultak dallamokká, hangulatok ködévé. Mondhatni, hogy az alkotás főleg egyfajta terápia számomra, de hátha valaki másnak is az, aki meghallgatja a dalaimat. Rám terápiaként hat az is, ha mások számait hallgatom.

 

 

Stockholmban dolgozol gyereksebészként és közben egy világjáró zenész is rejtőzik benned. Milyen az időbeosztásod, mindent előre tervezel vagy inkább spontán típus vagy?

– Nagyon spontán típus vagyok, például most is a sürgősségi osztályon dolgozom. Részben a covid-19 miatt, de részben azért is, mert így szabadabb az időbeosztásom. Egyébként, nyilván valamennyire meg kell tanulni tervezni, ha az ember valahol dolgozik. Mostanában viszont úgy érzem, hogy a pandémia miatt egyáltalán nem lehet tervezni, így az egész világ egy kicsit az én „módszerem” felé húz, és most mindenki sokkal spontánabb kell hogy legyen.

A zenéd kifejezetten inspirálódik abból, hogy hivatásos orvos vagy. Természetes jelleggel létrejönnek kapcsolódási pontok, például a lemez címe (Whipple) is orvosi szakkifejezés. Körbe tudnád írni, hogy ez hogyan működik, mennyire tudatos? 

– Tetszik az emberi test. Hihetetlen, ahogyan begyógyulnak a sebek, összeforrnak a csontok és a testben lévő lélek mindeközben érez, akár humorizál. Az is nagyon szép, ahogyan körülvesznek minket más „fontos” testek, akik szintén véreznek, éreznek és közben tőlük tanulunk. Az album főleg egy szerelmi vallomás, bár az igaz, hogy sok mindent, ami körülöttem történik az orvostudományból merített kérdések és észrevételek alapján értelmezek. Szóval, talán nem is olyan tudatos, de mivel ezt tanultam, így ez lett a kiindulási pontom.

Ha a jövőben úgy alakulna az életed, el tudnád magad képzelni „csak” zenészként?

– Nem. Orvosként rengeteg mindent kapok a betegektől, beleleshetek mások életébe, álmaiba és nehézségeibe. Ha a fehér „álruhában” vagy, mindenki sokkal őszintébben viszonyul hozzád és ezért többet látok a világból. Ebből hihetetlenül sokat lehet tanulni, az ember világképét az alázatosság, az egészség tisztelete, és a mások megértésére való törekvés felé irányítja. A legtöbb ember igazán jófej, de valószínűleg a buszmegállóban nem mondanák el mindazt, amit orvosként megtudok. Ezt nagyon nehéz lenne feladnom. Zene nélkül viszont megállna a világ és semmi nem menne. Az a konkrét dolgok mögötti tűz.

Az I Am Soyuz egy szóló projekt, de gondolkoztál már azon, hogy a jövőben zenekarral add elő a számaid?

– Gondolkoztam persze, sokan mondják, hogy kellene. Konkrét zenekartagot még nem szerveztem be, de majd meglátjuk, hogy alakul.

 

 

Magától értetődő volt számodra, hogy a szövegeidet angolul írod, vagy tervezetten a nemzetközi zenei piacot céloztad meg?

– Így, hogy Svédországban nőttem fel, már a kezdetektől sok anyanyelvem volt egyszerre. Szóval, nagyjából egyik nyelvet sem érzem teljesen a magaménak. Általában angolul hallgattam zenét, így ez volt a leglogikusabb választás, miközben a dalszövegeimen dolgoztam. Konkrét zenei piacokat tudatosan még nem céloztam meg, csak úgy zenélgetek és ha van lehetőségem játszani valahol és tetszik a helyszín, akkor elmegyek.

Mesélnél nekünk arról, hogy milyen volt az Ázsiai turnéd 2019-ben? A jövőben számíthatunk egy Tokióban íródott dalra, telefonra dúdolt slágerre? 

– Hihetetlenül nagy élmény volt! Valahogyan az utolsó pillanatban bekerültem egy showcase fesztiválra Tokióba, úgy, hogy nagyából két hetem volt a fesztivál kezdete előtt mindent megszervezni. Mivel ez egy igencsak turbulens periódusom volt, igazából nem volt vesztenivalóm. Jól jött, hogy egyszerűen csak belevethetem magam valamibe, amiről semmit sem tudok. Így hát nekivágtam. Két hét alatt sikerült leszervezni egy 12 állomásos turnét Japánban, és egy koncertet Szöulban is. Nagyon vagány a japán zenei szcéna, rengeteg menő zenésszel ismerkedtem meg. Ezenkívül pont elkapott egy nagy tájfun és mikor Okinawában elkavarodtam valahol, láttam egy égő templomot. Tokió túl nagy és színes volt ahhoz, hogy ott legyen időm leülni dalt írni, viszont Kiotóban volt egy pár esős nap, amikor készültek új számok. Majd meglátjuk, kiderül a jövőben, de a legjobban továbbra is a koncert előtti éjszaka tudok dalt írni, vagy ha szomorú vagyok.

A lemezborítódat a Berlinben élő Hegyháti Emese tervezte. Van más is, akivel a vizuális megjelenésed tervezed?

– Hegyháti Emese jól megérzi minden rezzenésemet, és ezidáig szuper dolgok sültek ki abból, hogy nagyjából „szabad kezet” adok neki. A fotókat Stuber Ágnes készíti, aki nemcsak egy elképesztően tehetséges fotós, de a legvagányabb csaj is. A többi az spontánul alakul.

Brestyánszki Bernadett 

 

 

Közösségi oldalak:
Facebook: https://www.facebook.com/iamsoyuz
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCpRPOltQlmmqvO_aYzZzSYA
Bandcamp: https://iamsoyuz.bandcamp.com/
Instagram: @soyustunes 

Címke: , , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő