05.20.
| Közös, szolidaritáson alapuló kampány indult >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
05.04.
| OSZK – Trianon 100 – Történelmünk tragikus sorsú művészeti alkotásai >>>
NAPI TANDORI

05.28.
| Elhunyt Dr. Diószegi István történész >>>
05.26.
| Ezek a könyvek esélyesek az idei Merítés-díjra >>>
05.26.
| Wa(l)king the city – Pályázati kiírás >>>
05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>
05.04.
| Értéket ment és munkahelyeket teremt a Népi Építészeti Program >>>
04.28.
| Zene otthonmaradáshoz – Lounge remix album a Kerekes Bandtől >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

A művészet lett az én titkos világom
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL

Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk.

Mindig is érdekeltek a művészetek vagy egyszer csak rádöbbentél, hogy zenélni szeretnél? Mi a története az alkotói karriered kezdetének?

– Legkönnyebben mindig is valamilyen művészeti eszközzel fejeztem ki magam, állandóan rajzoltam, rengeteg zenét hallgattam, fotóztam, filmeztem gyerekként. A családom inkább a tudomány felé húz, mindig is távol álltak a művészetektől, alkotástól, így talán tudatalatt a művészet lett az én titkos világom, amelybe beleáshattam magam és nem látott bele senki más. Csodálatos elveszni egy-egy rajzban vagy megtalálni egy olyan zenét, amelyben megvan az a pár másodperc, aminek rabja lesz az ember, és amit újra és újra meg akar hallgatni. Valószínűleg csak idő kérdése volt, hogy mikor folyik át a sok zenehallgatás egy saját zenei projektbe.

Az első nagylemezed 2019-ben jelent meg Whipple címmel, amelyet Budapesten, a Tom Tom Stúdióban Dorozsmai Gergő rögzített. Nehéz volt kiválogatni, hogy melyik számok kerüljenek rá?

– A számok több év alatt íródtak egy viharos szerelmi történet ködében, úgyhogy elég természetesen választódtak ki az albumra.

Milyen érzés volt, mikor kész lett?

– Szerintem a művek sosem készülnek el igazán, épp ezért nagy kihívás tudni, hogy mikor lehet elengedni valamit. Különösen nehéz egy egyszemélyes projektnél eldönteni azt, hogy igazán jó-e a dal, főként egy bizonyos idő után, mikor már annyiszor meghallgattad a számot, hogy elveszik minden kritikus perspektíva. Viszont, megnyugtató érzés volt kiírni magamból ezeket az érzelmeket, a félelmet, a vágyat és a szívfájdalmat. Ezután „beletenni” a lemezbe, ami által ezek az érzelmek valahogyan konzerválódtak, átalakultak dallamokká, hangulatok ködévé. Mondhatni, hogy az alkotás főleg egyfajta terápia számomra, de hátha valaki másnak is az, aki meghallgatja a dalaimat. Rám terápiaként hat az is, ha mások számait hallgatom.

 

 

Stockholmban dolgozol gyereksebészként és közben egy világjáró zenész is rejtőzik benned. Milyen az időbeosztásod, mindent előre tervezel vagy inkább spontán típus vagy?

– Nagyon spontán típus vagyok, például most is a sürgősségi osztályon dolgozom. Részben a covid-19 miatt, de részben azért is, mert így szabadabb az időbeosztásom. Egyébként, nyilván valamennyire meg kell tanulni tervezni, ha az ember valahol dolgozik. Mostanában viszont úgy érzem, hogy a pandémia miatt egyáltalán nem lehet tervezni, így az egész világ egy kicsit az én „módszerem” felé húz, és most mindenki sokkal spontánabb kell hogy legyen.

A zenéd kifejezetten inspirálódik abból, hogy hivatásos orvos vagy. Természetes jelleggel létrejönnek kapcsolódási pontok, például a lemez címe (Whipple) is orvosi szakkifejezés. Körbe tudnád írni, hogy ez hogyan működik, mennyire tudatos? 

– Tetszik az emberi test. Hihetetlen, ahogyan begyógyulnak a sebek, összeforrnak a csontok és a testben lévő lélek mindeközben érez, akár humorizál. Az is nagyon szép, ahogyan körülvesznek minket más „fontos” testek, akik szintén véreznek, éreznek és közben tőlük tanulunk. Az album főleg egy szerelmi vallomás, bár az igaz, hogy sok mindent, ami körülöttem történik az orvostudományból merített kérdések és észrevételek alapján értelmezek. Szóval, talán nem is olyan tudatos, de mivel ezt tanultam, így ez lett a kiindulási pontom.

Ha a jövőben úgy alakulna az életed, el tudnád magad képzelni „csak” zenészként?

– Nem. Orvosként rengeteg mindent kapok a betegektől, beleleshetek mások életébe, álmaiba és nehézségeibe. Ha a fehér „álruhában” vagy, mindenki sokkal őszintébben viszonyul hozzád és ezért többet látok a világból. Ebből hihetetlenül sokat lehet tanulni, az ember világképét az alázatosság, az egészség tisztelete, és a mások megértésére való törekvés felé irányítja. A legtöbb ember igazán jófej, de valószínűleg a buszmegállóban nem mondanák el mindazt, amit orvosként megtudok. Ezt nagyon nehéz lenne feladnom. Zene nélkül viszont megállna a világ és semmi nem menne. Az a konkrét dolgok mögötti tűz.

Az I Am Soyuz egy szóló projekt, de gondolkoztál már azon, hogy a jövőben zenekarral add elő a számaid?

– Gondolkoztam persze, sokan mondják, hogy kellene. Konkrét zenekartagot még nem szerveztem be, de majd meglátjuk, hogy alakul.

 

 

Magától értetődő volt számodra, hogy a szövegeidet angolul írod, vagy tervezetten a nemzetközi zenei piacot céloztad meg?

– Így, hogy Svédországban nőttem fel, már a kezdetektől sok anyanyelvem volt egyszerre. Szóval, nagyjából egyik nyelvet sem érzem teljesen a magaménak. Általában angolul hallgattam zenét, így ez volt a leglogikusabb választás, miközben a dalszövegeimen dolgoztam. Konkrét zenei piacokat tudatosan még nem céloztam meg, csak úgy zenélgetek és ha van lehetőségem játszani valahol és tetszik a helyszín, akkor elmegyek.

Mesélnél nekünk arról, hogy milyen volt az Ázsiai turnéd 2019-ben? A jövőben számíthatunk egy Tokióban íródott dalra, telefonra dúdolt slágerre? 

– Hihetetlenül nagy élmény volt! Valahogyan az utolsó pillanatban bekerültem egy showcase fesztiválra Tokióba, úgy, hogy nagyából két hetem volt a fesztivál kezdete előtt mindent megszervezni. Mivel ez egy igencsak turbulens periódusom volt, igazából nem volt vesztenivalóm. Jól jött, hogy egyszerűen csak belevethetem magam valamibe, amiről semmit sem tudok. Így hát nekivágtam. Két hét alatt sikerült leszervezni egy 12 állomásos turnét Japánban, és egy koncertet Szöulban is. Nagyon vagány a japán zenei szcéna, rengeteg menő zenésszel ismerkedtem meg. Ezenkívül pont elkapott egy nagy tájfun és mikor Okinawában elkavarodtam valahol, láttam egy égő templomot. Tokió túl nagy és színes volt ahhoz, hogy ott legyen időm leülni dalt írni, viszont Kiotóban volt egy pár esős nap, amikor készültek új számok. Majd meglátjuk, kiderül a jövőben, de a legjobban továbbra is a koncert előtti éjszaka tudok dalt írni, vagy ha szomorú vagyok.

A lemezborítódat a Berlinben élő Hegyháti Emese tervezte. Van más is, akivel a vizuális megjelenésed tervezed?

– Hegyháti Emese jól megérzi minden rezzenésemet, és ezidáig szuper dolgok sültek ki abból, hogy nagyjából „szabad kezet” adok neki. A fotókat Stuber Ágnes készíti, aki nemcsak egy elképesztően tehetséges fotós, de a legvagányabb csaj is. A többi az spontánul alakul.

Brestyánszki Bernadett 

 

 

Közösségi oldalak:
Facebook: https://www.facebook.com/iamsoyuz
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCpRPOltQlmmqvO_aYzZzSYA
Bandcamp: https://iamsoyuz.bandcamp.com/
Instagram: @soyustunes 

Címke: , , , ,
2020.05.28 - tiszatáj

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

>>>
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK
Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól… – KATONA ANDREA KRITIKÁJA

>>>
2020.05.26 - tiszatáj

BÖDECS LÁSZLÓ: AZ ÁRVÍZ HELYE
Bödecs László második kötete is a hiány esztétikájára épít, ahogy számos műalkotás a XX. század elejétől egészen napjainkig. A hiányérzet, a töredezettség, szétesettség, az értékvesztettség tapasztalatából táplálkozó művek a világot, a dolgokat in absentia ábrázolják. A hiány azonban olyan jel nélküli jelölet, olyan üres hely, lyuk, hézag, repedés, űr stb., amely mindig a valamivel – az artikulálhatóval, jelenlévővel – szembeállítható. A semmi is a valamivel, mindennel szemben megképződő nemlét… – VISY BEATRIX KRITIKÁJA

>>>
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

GERGELY ÁGNES: A SZOMJÚSÁG ÁRA. KÉT REGÉNY
Gergely Ágnes lírája, tárcái, memoárja és regényei szorosan összetartoznak, írásainak mélyrétegeiben beforratlan, újra meg újra feltépett sebek sejlenek fel. Regényei szereplőinek az életét egyéni és kollektív traumák, a személyiséget eltörölni próbáló hatalmi rendszerek alakítják. „Mi is megtapasztaltuk a már elfelejtett szavak – mint éhség, szomjúság és hazátlanság – elemi jelentését” – írja Pilinszky János. Gergely Ágnes azt tárja elénk, mi lett ennek a gyötrelmesen megtapasztalt, majd elfelejteni próbált elemi szomjúságnak az ára… – POLGÁR ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE
5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő