10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

A művészet lett az én titkos világom
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL

Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk.

Mindig is érdekeltek a művészetek vagy egyszer csak rádöbbentél, hogy zenélni szeretnél? Mi a története az alkotói karriered kezdetének?

– Legkönnyebben mindig is valamilyen művészeti eszközzel fejeztem ki magam, állandóan rajzoltam, rengeteg zenét hallgattam, fotóztam, filmeztem gyerekként. A családom inkább a tudomány felé húz, mindig is távol álltak a művészetektől, alkotástól, így talán tudatalatt a művészet lett az én titkos világom, amelybe beleáshattam magam és nem látott bele senki más. Csodálatos elveszni egy-egy rajzban vagy megtalálni egy olyan zenét, amelyben megvan az a pár másodperc, aminek rabja lesz az ember, és amit újra és újra meg akar hallgatni. Valószínűleg csak idő kérdése volt, hogy mikor folyik át a sok zenehallgatás egy saját zenei projektbe.

Az első nagylemezed 2019-ben jelent meg Whipple címmel, amelyet Budapesten, a Tom Tom Stúdióban Dorozsmai Gergő rögzített. Nehéz volt kiválogatni, hogy melyik számok kerüljenek rá?

– A számok több év alatt íródtak egy viharos szerelmi történet ködében, úgyhogy elég természetesen választódtak ki az albumra.

Milyen érzés volt, mikor kész lett?

– Szerintem a művek sosem készülnek el igazán, épp ezért nagy kihívás tudni, hogy mikor lehet elengedni valamit. Különösen nehéz egy egyszemélyes projektnél eldönteni azt, hogy igazán jó-e a dal, főként egy bizonyos idő után, mikor már annyiszor meghallgattad a számot, hogy elveszik minden kritikus perspektíva. Viszont, megnyugtató érzés volt kiírni magamból ezeket az érzelmeket, a félelmet, a vágyat és a szívfájdalmat. Ezután „beletenni” a lemezbe, ami által ezek az érzelmek valahogyan konzerválódtak, átalakultak dallamokká, hangulatok ködévé. Mondhatni, hogy az alkotás főleg egyfajta terápia számomra, de hátha valaki másnak is az, aki meghallgatja a dalaimat. Rám terápiaként hat az is, ha mások számait hallgatom.

 

 

Stockholmban dolgozol gyereksebészként és közben egy világjáró zenész is rejtőzik benned. Milyen az időbeosztásod, mindent előre tervezel vagy inkább spontán típus vagy?

– Nagyon spontán típus vagyok, például most is a sürgősségi osztályon dolgozom. Részben a covid-19 miatt, de részben azért is, mert így szabadabb az időbeosztásom. Egyébként, nyilván valamennyire meg kell tanulni tervezni, ha az ember valahol dolgozik. Mostanában viszont úgy érzem, hogy a pandémia miatt egyáltalán nem lehet tervezni, így az egész világ egy kicsit az én „módszerem” felé húz, és most mindenki sokkal spontánabb kell hogy legyen.

A zenéd kifejezetten inspirálódik abból, hogy hivatásos orvos vagy. Természetes jelleggel létrejönnek kapcsolódási pontok, például a lemez címe (Whipple) is orvosi szakkifejezés. Körbe tudnád írni, hogy ez hogyan működik, mennyire tudatos? 

– Tetszik az emberi test. Hihetetlen, ahogyan begyógyulnak a sebek, összeforrnak a csontok és a testben lévő lélek mindeközben érez, akár humorizál. Az is nagyon szép, ahogyan körülvesznek minket más „fontos” testek, akik szintén véreznek, éreznek és közben tőlük tanulunk. Az album főleg egy szerelmi vallomás, bár az igaz, hogy sok mindent, ami körülöttem történik az orvostudományból merített kérdések és észrevételek alapján értelmezek. Szóval, talán nem is olyan tudatos, de mivel ezt tanultam, így ez lett a kiindulási pontom.

Ha a jövőben úgy alakulna az életed, el tudnád magad képzelni „csak” zenészként?

– Nem. Orvosként rengeteg mindent kapok a betegektől, beleleshetek mások életébe, álmaiba és nehézségeibe. Ha a fehér „álruhában” vagy, mindenki sokkal őszintébben viszonyul hozzád és ezért többet látok a világból. Ebből hihetetlenül sokat lehet tanulni, az ember világképét az alázatosság, az egészség tisztelete, és a mások megértésére való törekvés felé irányítja. A legtöbb ember igazán jófej, de valószínűleg a buszmegállóban nem mondanák el mindazt, amit orvosként megtudok. Ezt nagyon nehéz lenne feladnom. Zene nélkül viszont megállna a világ és semmi nem menne. Az a konkrét dolgok mögötti tűz.

Az I Am Soyuz egy szóló projekt, de gondolkoztál már azon, hogy a jövőben zenekarral add elő a számaid?

– Gondolkoztam persze, sokan mondják, hogy kellene. Konkrét zenekartagot még nem szerveztem be, de majd meglátjuk, hogy alakul.

 

 

Magától értetődő volt számodra, hogy a szövegeidet angolul írod, vagy tervezetten a nemzetközi zenei piacot céloztad meg?

– Így, hogy Svédországban nőttem fel, már a kezdetektől sok anyanyelvem volt egyszerre. Szóval, nagyjából egyik nyelvet sem érzem teljesen a magaménak. Általában angolul hallgattam zenét, így ez volt a leglogikusabb választás, miközben a dalszövegeimen dolgoztam. Konkrét zenei piacokat tudatosan még nem céloztam meg, csak úgy zenélgetek és ha van lehetőségem játszani valahol és tetszik a helyszín, akkor elmegyek.

Mesélnél nekünk arról, hogy milyen volt az Ázsiai turnéd 2019-ben? A jövőben számíthatunk egy Tokióban íródott dalra, telefonra dúdolt slágerre? 

– Hihetetlenül nagy élmény volt! Valahogyan az utolsó pillanatban bekerültem egy showcase fesztiválra Tokióba, úgy, hogy nagyából két hetem volt a fesztivál kezdete előtt mindent megszervezni. Mivel ez egy igencsak turbulens periódusom volt, igazából nem volt vesztenivalóm. Jól jött, hogy egyszerűen csak belevethetem magam valamibe, amiről semmit sem tudok. Így hát nekivágtam. Két hét alatt sikerült leszervezni egy 12 állomásos turnét Japánban, és egy koncertet Szöulban is. Nagyon vagány a japán zenei szcéna, rengeteg menő zenésszel ismerkedtem meg. Ezenkívül pont elkapott egy nagy tájfun és mikor Okinawában elkavarodtam valahol, láttam egy égő templomot. Tokió túl nagy és színes volt ahhoz, hogy ott legyen időm leülni dalt írni, viszont Kiotóban volt egy pár esős nap, amikor készültek új számok. Majd meglátjuk, kiderül a jövőben, de a legjobban továbbra is a koncert előtti éjszaka tudok dalt írni, vagy ha szomorú vagyok.

A lemezborítódat a Berlinben élő Hegyháti Emese tervezte. Van más is, akivel a vizuális megjelenésed tervezed?

– Hegyháti Emese jól megérzi minden rezzenésemet, és ezidáig szuper dolgok sültek ki abból, hogy nagyjából „szabad kezet” adok neki. A fotókat Stuber Ágnes készíti, aki nemcsak egy elképesztően tehetséges fotós, de a legvagányabb csaj is. A többi az spontánul alakul.

Brestyánszki Bernadett 

 

 

Közösségi oldalak:
Facebook: https://www.facebook.com/iamsoyuz
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCpRPOltQlmmqvO_aYzZzSYA
Bandcamp: https://iamsoyuz.bandcamp.com/
Instagram: @soyustunes 

Címke: , , , ,
2020.09.28 - tiszatáj

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő