08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.17.
| Kiállítás nyílik a 27. Pozsonyi Illusztrációs Biennálé magyar munkáiból a Pesti Vigadóban >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.15.
| A közelség és a találkozás iránti vágy inspirálja a Homo Ludens Project új évadát >>>
08.14.
| MAMŰ – Alibi >>>
08.14.
| Babits Piknik >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
NAPI TANDORI

Ma 52 éves Bozsik Yvette
BÍRÓ JÓZSEF : TÁNC
( visual poem )

08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

„Bolond az, aki nem megy humoristának ilyenkor”
2019.06.21 - tiszatáj

SPIRÓ GYÖRGY KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA

Mi mindenre lehet válasz vagy megoldás a humor? Illetve hogyan lehet majd eszköze annak az ihletnek, mely a közéletből születik? Spiró György Egyéni javaslat című kötetének bemutatóján minderre választ kaptunk június 16-án a Dugonics téren. A szerzővel humorról, a magyar valóságról és globális abszurdum formáiról Jászay Tamás beszélgetett.

Humoreszkek – foglal helyet a kötet alcímeként a műfaji megjelölés, mely aztán mégis többféle szöveget fed egyszerre. Jászay első kérdése e szövegek megszerkesztettségére irányult, hisz olyan fiktív képviselői indítványokat is olvashatunk a kötetben, melyek precízen szerkesztett, pontos leírásai a valóságnak – vagy valami másnak, mely csak később derül ki. Mennyire rendszerező, rendszerető ember állhat e szövegek mögött? „Attól függ, milyen szempontból, de igen, akár ügyvédnek is elmehetnék e szövegek alapján.” – felelte Spiró reflektálva a gondos szerkesztésmódra, majd kiemelte, nincs benne ilyesmi rendszeretés, csupán ilyen korban élünk. Folyamatosan rendeletekbe bonyolódunk, ügyintézésbe, állandóan számonkérnek valamit rajtunk. Ez vesz körül minket, ez a modern világ és ezt veszik célba a kötet szövegei is. A szerző ’89 után kezdte el figyelni, hogyan és mit mondanak ezek a rendeletek – „Két mondat biztosan ellent mond egymásnak.” – mondta, majd kiemelte: ott pedig van egy joghézag, abban meg remekül lehet evickélni. Ez az evickélés az, ami előbb-utóbb megihlette, hisz ebben élünk, nem is tudunk másban.

 

 

A pontosan megszerkesztett anyagot azonban az a humor köti össze, mely a precizitás mögött feszül, s ezzel mintegy könnyeddé oldja a komoly problémákat taglaló, kifigurázó szövegeket. Központi szerepe van tehát a humornak, mint megtudjuk, s ezek humoreszkek  így állítanak egyfajta tükröt a valóságnak. Annak a valóságnak, ahol valóban mindig a fejünkre olvasnak vagy folyamatosan számon kérnek rajtunk valamit, ahol nem tudunk bejelentkezni az ügyfélkapura, nem jó a jelszó, mást kérünk, az sem. Ez az a valóság, ahol ha nem is egyetlen, de a legészszerűbbnek tűnő megoldás lehet a humor. E valóság tapintására pedig a legkézenfekvőbb a sajtó, s innen jön maga az inspiráció is – „például nézem a tévét, megszállottan. Engem megihlet.” – mondta Spiró, mikor Jászay az ihletmerítésről kérdezte. Végigzongorázza a csatornákat és elmondása szerint, volt politikai újságíróként figyelmet fordít arra, hogy melyik hír hányadik helyen van a híradásokban, hogy van megírva, mit hallgatnak el, miről és hogyan hazudnak – „csodás tanulmány, remek játék” –  hangsúlyozta. Mindebből azonban feltételezhetjük: aki elolvassa a szóban forgó kötetet, nem téved nagyot, ha észleli az átfedést a szövegek világa és a mai magyar valóság között. Ugyanakkor megemlítendő, hogy bár vannak bizonyos időbeli jelzések, utalások mégsincs a szövegeknek pontosan meghatározott időpontja, nem reflektál teljes egészében a konkrét történésekre. Spiró elmondása szerint ez szándékos, mert nem volt cél a politizálás, semmi értelme, sőt: érdemes egy írónak mélyebbre mennie és megragadni valami ennél lényegibbet. Azokat a folyamatokat kell parodizálni, melyek a mélyben forognak, azt a mentalitást kell tálalni, annak van értelme. Természetesen nem csak magyar viszonylatban említette mindezt, hanem az egész közép-kelet-európai mentalitásra célzott. Az Egyéni javaslat szövegei mindezt helyezik középpontba, helyet kapott a bürokrácia, az állami „hülyeségek”, a szövegek kifigurázzák a nemzeti idiotizmust, sőt valójában az egész világ abszurditását parodizálják. Ami azonban mégis inkább magyar, azt egyfajta mellérendelő, kissé paraszti gondolkodás képviseli. Tehát a kötet mozgatórugója bár maga a humor, nem a kávéházi, urbánus humor uralkodik e szövegekben, ennek oka a szerző szerint akár az is lehet, hogy ő maga sem abban szocializálódott. Megfogja és egy görbe tükör elég állítja azt a tipikus mentalistást, és élethelyzet-csokrot, amelyek „annyira mi vagyunk” – ahogy Jászay is fogalmazott a beszélgetés során. Ez mint egy házmester-ország képe jelenik meg, ahol feljelentjük a másikat és ahol képtelenek vagyunk megérteni egymást – akár az az eset, mikor becsönget a szomszédasszony, hogy elmondja, biztosan a másikhoz akartak csöngetni hajnali ötkor, aztán hiába hívják be, hogy nézze meg, nem hiszi el, hogy nincs bent náluk senki. Spiró ismeri ezt a vidékies mentalitást és humort – hisz az említett példa is magával a szerzővel történt meg – így vezet végig minket a köteten. A mondhatni sajátos magyar valóság, mentalitás miatt felmerült a fordítás lehetőségének kérdése is: mennyire lenne lehetséges, mind nyelvileg, mind kulturálisan. Tekintve, hogy egy szöveg sem kötődik sehol sem időhöz vagy térhez, nincsenek folyamatosan nevek, helyszínek, dátumok, akár ez is lehet garancia arra, hogy működhetnek ezek a szövegek tágabb kontextusban is. Emellett az abszurd  másol is abszurd – tette hozzá Spiró, csak be kell vonzani, ahogy ő is teszi, képessége van rá.

 

 

A fiktív képviselői indítványok mellett olvashatunk áriát, lakógyűlési jegyzőkönyvet, tudományos értekezést, párbeszédet, drámai szösszenetet – mintha az Egyéni javaslatból egyszerre köszönne vissza a színpadi, az esszéíró és a prózaíró Spiró. Ennek kapcsán felmerült: mi dönti el a formát? „Attól függ, mit ad ki az anyag” – felelte a szerző, majd kiemelte, lényeges tudnivaló e kötet kapcsán, hogy felolvasásra szánt szövegeket tartalmaz, sokkal több poénnal, mint ahogy az egy prózai szövegben előfordulhatna, ugyanis füllel másképp fogadunk be, fontosabb a figyelem fenntartása. Emiatt azonban e kötet más olvasási attitűdöt kíván: nem átlósan kell olvasni, ahogy a prózát szoktuk, hanem egyszerűen egymás után a szavakat, mert nem lehet tudni, mikor csap le a poén. Nincs cselekmény, türelmet igényel és a kitartást, hogy az ember elviselje a csömört, melyet az emberi hülyeség szül.

A műfaji sokszínűség ellenére Spiró egyszerűen humoreszkeknek nevezte a szövegeket – ahogy ez az alcímben is szerepel –, mindazok ellenére is, hogy e műfaj hagyományait sem követik közvetlenül és teljesen. Nem novellák, talán valamilyen szatírácskák, rövidek és életszerűek, miközben abszurdak is. Mindezek, az abszurd, (negatív) utópia és groteszk parodizálás kapcsán végül az irodalmi forrásvidékekre tértek ki, említve Bulgakov korai műveit,  Örkényt, valamint egy egészen kurrens művet, a Szolgálólány meséjét is.

Ferencz Hedvig

 

 

Fotó: Somogyi Könyvtár


Címke: , , , , , , ,
2020.08.11 - tiszatáj

TISZT ÉS KÉM: A DREYFUS-ÜGY
Kisebb botrányt váltott ki az új Polanski-film francia premierje. Feminista csoportosulások állták el néhány mozi bejáratát, ami miatt az adott helyen műsorra sem kerülhetett a Tiszt és kém, Valentine Monnier színésznő sokadikként vádolta nemi erőszakkal a direktort, plusz az idei Césaron legjobb rendezői díjjal kitüntetett Polanski ellen kirohanással, ironikus tapssal és „Éljen a pedofília!”-kirohanással reagált Adéle Haenel és Céline Sciamma, a Portré a lángoló fiatal lányról sztárja és rendezője… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.08.10 - tiszatáj

Meghalt hétfőn Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia tagja – adta hírül internetes oldalán a Háromszék napilap.

>>>
2020.08.08 - tiszatáj

INTERJÚ HARAG ANITÁVAL
Július 29-én, a Grand Café új, Ráolvasás című zenés irodalmi sorozatának keretében mutatták be Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb novelláskötetét Szegeden. Az est apropóján a szerzővel hiányról, a nyelv elnyomó és teremtő szerepéről, párkapcsolatok és parkolóhelyek egymásra olvashatóságáról beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.08.07 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A LB27 ZENEKAR TAGJAIVAL
A Ladánybene 27 zenekartól származik az első reggae, dub és riddim lemez Magyarországon. A zenekar 35 éve folyamatosan aktív, a nevéhez kötődik az LB27 Reggae Camp is, a hazai reggae élet legfontosabb eseménye. 2020-ban egy új nagylemezt terveznek kiadni és amint lehetséges, már pörgetnék is a reggae beatet a színpadokon… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.08.06 - tiszatáj

DÓM TÉR PÓTÉVAD
Csaknem teljesen áldozatul esett a koronavírus-járványnak az idei szabadtéri szezon. Végül nyár végére tudtak annyit lazítani a korlátozásokon, hogy pár előadást meg lehetett tartani. A Szegedi Szabadtéri Játékok 4000 fős Dóm téri nézőterét, a hozzá tartozó színpaddal és fémvázas világítóállványzattal azonban nem építették föl. Túl nagy lett volna a költség és a kockázat… – MÁROK TAMÁS BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.08.05 - tiszatáj

FEHÉR RENÁTÓ: HOLTIDÉNY
Fehér Renátó másodikként megjelent Holtidény és első, Garázsmenet, című kötetének az összevetésekor például hamar kiderül, hogy a két könyv közti különbség kevésbé tematikus, mint inkább nyelvi jellegű. Ebből a szempontból számomra elsősorban az a legfontosabb, hogy míg szerzőnk nemzedékének egyes hangadói az úgynevezett poszthumán létezés poétikáját az én-eltűnés, a helytől, időtől elszakadó örök útonlevés pszeudo-személyes identitáskonstrukcióival, a testfétis vagy a másik stb. idiomatizmusaival írják, addig költészetével Fehér Renátó azok köréhez kötődik, akik munkáikkal az itt és most világához kapcsolódóan, annak teljességigényű esztétikai bemutatását kívánják színre vinni… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő