Az idő

KOVÁCS FLÓRA KRITIKÁJA A FIATAL ERDÉLYI ÍRÓKAT BEMUTATÓ ECHINOX ANTOLÓGIÁRÓL

„Hiszen annyit sem tudok az időről, hogy körben halad-e vagy egyenesen. Egyáltalán: halad-e. Hogy a percek valamelyikére egy megállíthatatlannak tetsző mánus mutat rá vádló mozdulattal, újra és újra rámutat az időnek egy-egy rettegő kis töredékére, egy másodpercre, egy percre, egy órára… mígnem egyszer csak… hogyan is nevezhetnénk… az óraműből kifogy az elem, netán időnap előtt széttörik az óralap, vagy a mánussal történik valami, és megbénult, néma vádbeszéde egyetlen, találomra kiszemelt idő-töredékre mutat, a megállás pillanatától számolva: mindörökre.”

Jancsó Noémi: Jancsó Noémi háza. In Echinox. Kétnyelvű magyar irodalmi antológia, 10.

Nemrégiben mutatták be Kolozsváron a kétnyelvű (magyar–román) Echinox-antológiát, amelybe Balázs Imre József irányításával Serestély Zalán és Kulcsár Árpád válogatott olyan szerzőktől szövegeket, akik a nyolcvanas évek végén, illetve kilencvenben (Vizi Tünde) születtek. Miklós Ágnes Kata A szóértés feltételei. Nemzedékváltási problémák a hetvenes évek romániai magyar irodalmában (Kolozsvár, Korunk-Komp-Press Kiadó, 2010.) című könyvében az Echinox egyetemi lap magyar oldalainak jellemzésével is foglalkozva kitér történeti áttekintésben arra, hogy az Echinox nem egy esetben bővelkedett a „diáklapszínvonal fölötti munkák”-ban (95.). Ez a jegy szerencsére folytatódni látszik az antológiával is, amelynek előszavában Balázs Imre József az emlékezésre helyezi a hangsúlyt. Én most ebben a rövid írásban az előszóval párbeszédbe lépve az emlékezéshez kapcsolódó idő megjelenését veszem szemügyre.

Az antológia egyik legkimunkáltabb, legerősebb és legösszetettebb szövege a fiatalon elhunyt Jancsó Noémi Jancsó Noémi háza című írása. E szövegben – mely az esszé felé hajlik, ezt Balázs Imre József szintén kiemeli – a kollektív emlékezetre, a mítoszképzésre s annak idővel való összefonódására a hozzátoldás funkciójában mutat rá a szerző. Az átírás, továbbírás a sokféleség játékba hozása nem független az emlékezéstől. (Vö. a gadameri emlékezésműködéssel: Hans-Georg Gadamer: Költeni és gondolkodni Hölderlin Emlékezés című verse tükrében. Ford. Orosz Magdolna. In Uő.: A szép aktualitása. Vál. Bacsó Béla. Budapest, T-Twins Kiadó, 1994. 202-227.) A továbbíró, gazdagító szerep különösen a kollektív emlékezetnél több individuumra hárul: „Homérosz utolérhetetlen, mert alakja, az öreg vak mesélő: mítosz. Műve pedig: ideál, amelynek szavaiért nem egyedül ő, hanem két-három évszázad névtelen írástudói együttesen felelősek. És még két-három évezred képzelgő, csodálkozó, feledékeny, újra rácsodálkozó, újra felejtő, aztán elmerengő és újra-újra visszatérő »civiljei«, az olvasó emberek, akik irodalomelméletet varázsolnak egy-egy mű köré.” (8.) Az idő lehetséges „cövekeltetésének” beemelése ugyancsak egy mítoszt hoz mozgásba a kérlelhetetlenséggel, a végességre való célzással, amelyet majd a Jancsó Noémi-szöveg következő passzusai érzékenyen finomítanak.

Vízi Tünde Feloldozlak-írása a mítoszképzéshez való viszonyulást másképpen ragadja meg: egyrészt a bezárkózással, másrészt az írás befogadása feltételezésének következtében a „nyithatósággal”. A későbbi olvasó lehet akár a létrehozó, akár egy tőle különböző individuum, mégha ez utóbbit a szöveg látszatra el is óhajtja tartani magától.

Láng Orsolyánál a fentiekhez képest az idő problematikája a nyomhagyás humorba oltásával mutatkozik meg. E humor összetettségében, a kellemes és kellemetlen érzetek vegyítésével pontosan tárul fel: „A házfalon árnyék-verebek ülnek/ árnyék-villanydrótokon./ A nap meglágyítja a házfalat,/ s mint tejben a kenyérdarab,/ az árnymadárkák lassan elmerülnek. / Sűrű malter őrködik majd álmukon.” (Délután, 22.) A nyomhagyás problematikájában kapcsolódik össze e szöveg és Váradi Nagy Pál A bolygó hollandi-írása, csak ez utóbbi a nyomozást, keresést, a múlt feltárását húzza alá. Potozky László Éjszakai vizek című rendkívül izgalmas szövege sejtetve hordozza a nyomozás tematikáját azzal a hangulattal, amely a Bodor Ádám-írások és Potozky László munkája közötti kötődést érzékelteti. [Nem is véletlen, hogy e fiatal szerző egy szövege megjelent az Állomás, éjszaka. Tízkezes egy Bodor novellára-kötetben (Kolozsvár, Koinónia, 2011.).]

Az egyéni emlékezet játékát László Szabolcs vonja be invenciózusan, ugyanis szövegében, az Erdélyi példázatban az idő múlásának taglalása a gyermekkor tárgyaitól indítva és az almasajtolás bemutatásával párhuzamosan tűnik fel a legerőteljesebben: „csorgott az aranyszínű lé, gyűlt a hab, s furcsa módon, könnyed belenyugvással szemléltem a közöttem és apám között táguló, frissen hasadó szakadékot, mely fokozatosan megtelt zavaros almalével, és elnyelte a zajokat, s elnyelte ugyanakkor a régi biciklijére szerelt gyerekülést, amin évekig hordozott iskolába, a hegyi patakokból kihorgászott pisztrángokat, a közösen végigizzadt matekpéldákat, a legelső Pink Floyd-kazettámat, a svájcibicskámat, az indiánkönyveket, és még pár ilyen apróságot.” (14.)

Az idő telése a látással párosítva leginkább Takács Istvánnál jelenik meg: „[…] onnan nézzed a régi/ blokkot, ahol tavaly ősszel először láttad a lányod./ Ott, ahol Évit – a gyűrűje nincs már – óvta a csended/ egy darabig, majd sírva fakadt. […]” (Negyed, 30., a Mala Strana című vers szintén ezt húzza alá.). Ez az összekapcsolás a látással azért vélhető fontosnak, mert erősíti a párbeszédet az illusztrációkkal és a fotókkal.

A kiadványban található szövegek elismerése mellett egy pillanatra sem lehet elfelejteni, hogy az antológia igényességét fokozza Alina Bradu, Roxana Pop és Dan Burzo munkája, hiszen a vizuális elemek dialogizálnak az írásokkal; sem az irodalom, sem a vizuális művészet darabjai nem uralkodnak a másikon, hanem együttmondanak.

(Echinox-kétnyelvű magyar irodalmi antológia. Kolozsvár, 2011. 5 lei.)

Kép forrása: http://multikult.transindex.ro/?hir=5565

Kapcsolódó:

Echinox: http://revistaechinox.ro/

Miklós Ágnes Kata: A szóértés feltételei. Nemzedékváltási problémák a hetvenes évek romániai magyar irodalmában. Kolozsvár, Korunk-Komp-Press Kiadó, 2010.

Varga László: Kétnyelvű Echinox-lapszám jelent meg fiatal magyar szerzők munkáival. In Krónika. http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=61798.

Varga Melinda: „A másfajta nyolcvanasok”. In Irodalmi Jelen. http://www.irodalmijelen.hu/node/13257.