tiszatáj | 2014. március 19.

Szeretek kísérletezni, feszegetni a műfaji határokat…

BESZÉLGETÉS KAROSI JÚLIA JAZZÉNEKESNŐVEL
Izgalmas a tavaszi szezonja. „Hidden Roots” címmel jelent meg nemrég a jazz énekesnő második albuma, lázasan készül lemezbemutató koncertjére, amely a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében lesz hallható a Bálnában, aztán irány Stuttgart és Bréma […]

BESZÉLGETÉS KAROSI JÚLIA JAZZÉNEKESNŐVEL

Izgalmas a tavaszi szezonja. „Hidden Roots” címmel jelent meg nem­rég a jazzénekesnő második albuma, lázasan készül kvartettjével lemezbemutató kon­cert­jére, amely a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében lesz hall­ható a Bálnában, aztán irány Stuttgart és Bréma.

Karosi Júlia édesanyja operaénekes, tőle vette első énekóráit, bátyja pedig orgonaművész. Juli hat évesen kezdett el zenélni, először zongorázni, majd hegedülni tanult. Az egyetemi évei alatt ismerkedett meg közelebbről a jazzel. 2005-ben végzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Ka­rán, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén tanult Laka­tos Ágnestől és Berki Tamástól.

– Zenész családból származol, mégsem vezetett egyenes út az énekesi pálya felé, hanem először filozófia és esztétika szakra mentél és ott végeztél, aztán a Jazz Tanszéken kötöt­tél ki. Miért láttad szükségét ennek a kitérőnek?

– Így utólag nagyon örülök a bölcsészkaros éveknek, sokat köszönhetek ennek a pár el­mélyült évnek. Nagyon sok inspirációt merítek mind a mai napig azokból a dolgokból, amikkel ott találkoztam. Ahhoz, hogy végül megtaláljam a hivatásomat, küzdenem kellett, nem hullott semmi sem az ölembe, és ezért is nagyon hálás vagyok.

– 2010-ben a Zeneakadémia által indított tehetséggondozó pályázat öt kiemelt hallga­tója közé választott a szakmai zsűri. Mit adott neked ez a pályázat?

– A Zeneakadémia pályázata során egy speciális képzésben vehettem részt, ami abban segített, hogy tudatosabban induljak el az utamon. Átgondoljam, hogy mit szeretnék el­érni, melyek azok az eszközök, amik ebben segítenek nekem. Csupa olyan óránk volt, ami nem fér bele a tananyagba, mégis fontos részét képezi a művészeti pályára való felkészü­lésnek. Például pszichológus segítségével ismerkedtünk meg a stresszoldás technikáival, egy má­sik órán színpadi mozgást és beszédtechnikát tanultunk, vagy éppen televíziós interjú­helyzeteket gyakoroltuk.

– Mióta zenélsz a kvartett tagjaival?

– Férjemmel, Varga Bendegúzzal (dob) megismerkedésünk óta együtt zenélek, mondha­tom, hogy a zene hozott össze bennünket. Tálas Áron (zongora) és Bögöthy Ádám (bőgő) másfél éve vannak a zenekaromban.

Szeretném, ha a zeném és a dalaim önálló életre kelnének abban, aki hallgatja őket, és eh­hez a legőszintébb formát keresem mindig, távol tartva magamat az öncélú vagy semmitmondó zenei megoldásoktól.

– Az első, tíz saját dalt tartalmazó lemezed „Stroller of the City Streets” címmel 2012 februárjában látott napvilágot. A lemez 2012 decemberében megjelent a Whereabouts Records gondozásában, Japánban is. Ők továbbmentek, újabb lemezt adtak ki veled. Nemzetközi céljaid vannak?

– Tudatos törekvés volt a részemről már a pályám elejétől fogva, hogy nyitni szeretnék az ország határain kívülre is. A zenének egy csodálatos tulajdonsága, hogy egyetemes nyelv, a világon mindenhol értik és beszélik. Mi zenészek nagyon szerencsések vagyunk, hogy be­széljük ezt a világnyelvet, és ha már beszéljük, akkor szeretnénk is használni lehetőleg minél több helyen, minél több helyzetben. Nagyon örültem a japán megjelenésnek, de az itthoni koncerteknek is éppúgy örülök, amikor azt érzem, hogy sikerül megfognunk a kö­zönséget és eljutnak hozzájuk a dalaim, a zeném üzenete.

– A második lemezed most jelent meg „Hidden Roots” címmel. Minek köszönhető, hogy a New York-i Dot Time Records gondozásában adták ki? Ráadásul a lemezen közreműkö­dik a New Yorkban élő fiatal szaxofonos, Tobias Meinhart is. Vele honnan a kapcsolatod?

– Tobiast néhány éve egy szilveszteri örömzenélésen ismertük meg Budapesten. Tavaly júniusban egy kisebb turnéra invitáltuk, amit örömmel el is vállalt. A közös zenélés nagyon jól sikerült, és hogy ezt megörökítsük, gyorsan fel is vettünk vele három dalt. Ezt a felvételt küldtem el a New York-i kiadónak még nyáron, annyira megtetszett nekik az anyag, hogy még aznap felhívtak, és megbeszéltük, hogy mikorra készülnék el a lemezanyaggal.

– Az új album főként saját szerzeményeket tartalmaz, mi inspirált, mi foglalkoztatott?

– Az albumon saját szerzeményeim, zenekarom tagjainak szerzeményei, valamint népdal feldolgozások szerepelnek. A lemez címe „Hidden Roots”, ami magyarul Rejtett Gyökere­ket jelent. A cím arra utal, hogy szerettem volna kicsit felkutatni, melyek azok a zenei gyö­kerek, amelyek a jazz tradícióin túl engem, mint magyar jazzénekesnőt meghatároznak.

Juli 1

– A honlapodon hallottam néhány népdalfeldolgozást, nagyon izgalmas hangzásuk van. Miért fontosak számodra a népdalok?

– Budapesten születtem és nőttem fel, a népdalok nagy részét, amiket ismerek, nagy­mamámtól tudom, aki Egerben él. Nem az volt a célom, hogy magamra erőltessek valami ál-népies stílust, hanem éppen az, hogy ami természetesen jelen van a zenei gyökereimben, mert gyerekkorom óta ismerem, hallom, éneklem, azt beleolvasszam abba a műfajba, amit képviselek.

A dalaimon érződik némi folkos beütés, Bartókos hatás is. A népdalfeldolgozások egy meghatározó keretet adnak a lemeznek hangzásban és stílusban is. Szeretek kísérletezni, feszegetni a műfaji határokat.

– Nálad az ének egyenrangú szerepelt játszik a szaxofonnal. Miért fontos ez?

– A témák sokszor instrumentális jellegűek, az ének hangszeres jelleget kap, mintha egy fúvós szólam lenne, ugyanúgy, mint a szaxofon. Fontosnak éreztem ezt kiemelni, mert ezen a lemezen ez különösen hangsúlyos.

– Milyen dalok szerepelnek a március végi koncerteden?

– A március 26-i lemezbemutató koncertünkön a budapesti Bálnában főként az új anyag lesz hallható ugyanabban a felállásban (Tobias-szal és Kovács Lindával), ahogyan a leme­zen is játszunk. Ráadásnak fogunk játszani egy-két olyan dalt, ami nem szerepel a lemezen.

– Mi a közeljövő terve? Hol hallhatunk, láthatunk?

– A tavaszra most elég sűrű a naptárunk. Április 4-én megyünk Debrecenbe, a Sikk-ben koncertezünk, utána április végén egy kisebb németországi turnéra indulunk: 24-én a stuttgarti Magyar Intézetben játszunk, 26-án pedig a neves Jazzahead Fesztiválon lépünk fel Brémában. Április 30-án a budapesti Művészetek Palotájában játszunk a Nemzetközi Jazz Napon.

Tozzi

Fotó: Raffay Zsófia és Wojtek Bęczarski