Tiszatájonline | 2018. március 27.

Nem tévednek

SHEKU KANNEH-MASON: INSPIRATION
Olvassa az ember, milyen elképesztő tempóban kapkodják a zeneszeretők Sheku Kanneh-Mason legújabb lemezét, és legszívesebben rögtön rá is vágná, hogy ennyi ember biztosan nem tévedhet. Tényleg nem tévednek, de a Sheku Kanneh-Mason-rajongásnak nyilván több oka is van: a brit csellista még 20 éves sincs, két éve megnyerte a BBC év legjobb fiatal zenészének járó díját, és az is körbejárta az internetet, hogy fellépti díját egykori iskolájának adta… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

SHEKU KANNEH-MASON: INSPIRATION

Olvassa az ember, milyen elképesztő tempóban kapkodják a zeneszeretők Sheku Kanneh-Mason legújabb lemezét, és legszívesebben rögtön rá is vágná, hogy ennyi ember biztosan nem tévedhet. Tényleg nem tévednek, de a Sheku Kanneh-Mason-rajongásnak nyilván több oka is van: a brit csellista még 20 éves sincs, két éve megnyerte a BBC év legjobb fiatal zenészének járó díját, és az is körbejárta az internetet, hogy fellépti díját egykori iskolájának adta. Minden adott tehát ahhoz, hogy szeressük és kövessük a fiatalt, akinek az életművében alighanem kiemelt helyen lesz, hogy nemcsak Sosztakovicsot, de a Hallelujah-t is eljátszotta, ráadásul elég borzongatóan. Írja valaki a YouTube-on, hogy minden este meghallgatja a dalt az előadásában, és igazából csak egyetérteni lehet vele.

Inspiration az új lemezének a címe, és valószínűleg sokan csodálkoznak majd, hogy mit keres egy lemezen Bob Marley és Sosztakovics, de pont azt demonstrálja a korong, hogy van átjárás, lehet a komolyzene felől is kacsintgatni a könnyűzene felé, ráadásul nem is sikerületlenül. Mert éppen olyan jól szól Sosztakovics Csellóversenye, mint a lemez végén szereplő No Woman, No Cry. Van ugyan némi bátortalanság Sheku Kanneh-Masonben, mintha nem merne teljesen elszakadni a bevett tempótól, ám ennek alighanem csak a tapasztalatlanság az oka. Nem kell ahhoz látni, hogy érezze az ember, hogy átéli az egészet: úgy adja elő például a Song of the Birds-öt, mintha valóban a madarak énekét szeretné átadni nekünk. Mosolyog a lemez borítóján, de végigvonul valami megmagyarázhatatlan szomorúság a lemezen, a végén érünk el a Hallelujah-ig.

Hogy merre megy tovább Sheku Kanneh-Mason, egyelőre nehéz megmondani. Nyilván a koncerttermek és igényesebb tévéműsorok lesznek a székhelyei, csak azt nem tudni, a komoly- vagy esetleg a könnyűzene irányába tesz-e egy határozott lépést. Bár ha jobban belegondolok, egyikkel sem járnánk rosszul. És hát ez a lemez is azt mutatta: talán nem is kell választani.

Gera Márton   

Sheku Kanneh-Mason: Inspiration

Decca, 2018