Tiszatájonline | 2018. március 3.

Nem a könnyebbik úton

SONYA YONCHEVA: THE VERDI ALBUM
Legszívesebben legyintene az ember, hogy Verdivel könnyű, őt mindenki szereti, ha valaki előáll egy Verdi-lemezzel, nyilván siker lesz. Ami valószínűleg igaz is, viszont Sonya Yoncheva nem a könnyebbik utat választotta. The Verdi Album az új lemezének a címe, ám a válogatás elég színes, van olyan ária a korongon, amiről még nem is hallott az ember… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

SONYA YONCHEVA:
THE VERDI ALBUM

Legszívesebben legyintene az ember, hogy Verdivel könnyű, őt mindenki szereti, ha valaki előáll egy Verdi-lemezzel, nyilván siker lesz. Ami valószínűleg igaz is, viszont Sonya Yoncheva nem a könnyebbik utat választotta. The Verdi Album az új lemezének a címe, ám a válogatás elég színes, van olyan ária a korongon, amiről még nem is hallott az ember. Szóval itt van a mostanra a Metropolitant már jó néhány alkalommal megjárt bolgár énekesnő, és jöhetne valami könnyed, összedobott lemezzel, azonban szerencsére nem így tesz.

Azt persze nehezen értem, miért A trubadúr-részlettel kellett indítani, ami nem túl izgalmas, ráadásul a lemez második leghosszabb darabja a maga közel hét percével. Kicsit döcögős is az egész, legalábbis Yoncheva olyan enerváltan énekel, hogy az ember rögtön elkezd aggódni. De úgy tűnik, az ő esetben ez valamiféle alapállapot: úgy énekel, hogy abban ott van a konstans szomorúság, mintha azt üzenné, hogy dalolunk, dalolunk, ám soha nem vagyunk igazán boldogok. Nem tudom, igaza van-e, mindenesetre a Luisa Miller-ária már sokkal izgalmasabb, lendületesebb, bár ehhez az igen jó zenekari kíséret is kell. Illetve hát van gyakorlata Sonya Yonchevának, elvégre az idei szezonban ő játssza Luisát a Met-ben.

Aztán jön az Otello, a Nabucco, és még az Attila is rákerült valami különös oknál fogva a korongra, aminek persze csak örülni tud az ember, mivel ezt az operát itthon ritkán hallja, és aki nem kezd el kutakodni az ilyen csemegék után, annak könnyen ki is marad. A tanulság elsősorban az, hogy mindenki megtalálhatja a személyes kedvencét, nekem például a Simon Boccanegra Come in quest’ora bruna című áriája jelentette a csúcsot: kicsivel hosszabb mint hat perc, alig akar beindul, de a felénél már olyan erőteljesen, szépen énekel, hogy nem akarjuk, hogy vége legyen. Persze, vége lesz, ugyanakkor a zárlatnál olyan magasságokba emelkedik Sonya Yoncheva, hogy az ember legszívesebben indítaná is újra számot. És valójában ez a legjobb, amit tehetünk: újra meg újra nekifutni, mert, nyugodtan mondjuk ki, ez a lemez nagyon rendben van.

Gera Márton

Sonya Yoncheva: The Verdi Album

Sony Music, 2018