Mire táncoltak New Orleansban?

BESZÉLGETÉS
GAYER MÁTYÁS
JAZZ ZONGORISTÁVAL ÉS
HOFECKER MÁTYÁS
BŐGŐSSEL

Az egyetem dísztermében gyakorolnak, az Őszi Kulturális Fesztivál koncertjére próbálják össze még utoljára a számokat. A zene, amit játszanak, nagyon emberbarát. Olyan lazán és természetesen fut körbe a teremben, hogy fantáziám egy pillanat alatt benépesíti azt New Orleans-i zenészekkel, bokáig pezsgőben tipegő, túlsminkelt filmcsillagokkal, szivarfüsttel, szomorúan végződő love sztorikkal, s melléjük képzelem még a fekete énekesnőt is. Huszonévesek, de már a világ nagy jazz zenészeivel játszottak együtt. Hónapokig járták a New York-i klubokat, hogy az „életből” tanuljanak, jelenleg Bécsben élnek és körbeturnézzák Európát. Gayer Mátyás zongoristával és Hofecker Mátyás bőgőssel beszélgettem első szegedi koncertjük előtt.

– Egész koncerten kotta nélkül játszotok. Hogy működik a jazz? Amit most játszottatok, azt mind fejből tudjátok, vagy vannak alapmotívumok, melyeket, variáltok és improvizáltok rá?

H. M.: A jazznek az alaprepertoárját a Great American Song Book számai adják, melyet a 20. század eleji Broadway és musical zeneszerzők (pl. Gershwin, Cole Porter…) írtak. Ezeket a dalokat a világ minden táján ismerik és (fejből, kotta nélkül) játsszák jazz muzsikusok, ez ennek a zenének a közös nyelvezete. Ma este mi ebből a repertoárból játszunk különböző kompozíciókat (jazz sztenderdeket), illetve elhangzik majd egy klasszikus zenei feldolgozás is Gayer Mátyástól.

G. M.: Egy Chopin-darabot írtam át jazzre. Nagyon fontos a két zenei műfaj kapcsolata, hiszen a jazz többek között a klasszikus zenéből fejlődött ki.

– Mik a klasszikus jazz hangszerek, melyeket már a legkorábbi időkben is használtak?

G. M.: A jazz alapvető hangszereit két csoportra lehet osztani: szólóhangszerekre (pl. trombita, szaxofon, harsona) és a ritmusszekcióra (dob, nagybőgő, gitár, zongora). Mostani duónk a zongora és nagybőgő párbeszédéről szól. Szóba jött, hogy fejből játszunk. Ezeket a számokat nyilván lehet kottából is előadni, de ha tudjuk őket anélkül, akkor tudunk a nüanszokra figyelni. Ha a nagy jazz öregeket megnézi az ember, legtöbb esetben fejből játszanak, így jobban el lehet mélyülni a zenében.

– A jazz egy nagyon emberbarát dolog. Fizikailag is nagyon természetesen reagálunk rá.

H. M.: A jazzt ritmikája különbözteti meg az összes többi zenei műfajtól, mely egykor tánczene volt, vagyis az akkori pop zene. Ez szólt New Orleansban és a többi nagyvárosban is, erre táncoltak az emberek. Az a célunk, hogy a hallgatók még duó felállásban is érezzék a zene lüktetését, és akár táncolni is tudjanak rá.

– A mai popzenének a jazz az őse?

G. M.: A jazz nagyban közrejátszott a mai popzene előzményeként: a rock & roll, majd későbbi műfajok (pl. R’n’B) is összefüggenek vele. De manapság a jazz rendkívül tág, a tánczenétől gyakran távolodó fogalom, melyet a népzenével, rockzenével és sok minden mással ötvöznek, s főleg itt Európában rengeteg válfaja él egymás mellett.

– Most itthon éltek Magyarországon? Merre jártatok az utóbbi időben?

G. M.: Most voltunk mindketten New Yorkban, két hete értünk haza egy egyhónapos tartózkodás után. Egyébként Bécsben lakunk: én ott tanulok mester szakon, Matyi pedig most diplomázott.

– Mit csináltatok kint?

H. M.: Minden este zenét hallgattunk, klubokba, koncertekre jártunk, sok zenésszel ismerkedtünk meg. Egyébként is sok zenészt ismertünk már kint, de ez még tovább bővült, s nagy részükkel volt is lehetőségünk együtt játszani. Tapasztalatszerzés, tanulási folyamat és új zenei inspiráció volt a kiutazás célja. Még él az idősebb jazz generáció néhány képviselője is, tőlük első kézből tanulni nagyon nagy szó. Ráadásul közeli kapcsolatba lehet kerülni, hiszen nap, mint nap játszanak és jelen vannak a klubokban. Ez olyan számunkra, mint egy tanulmányút, igyekeztünk minél több tapasztalatot szerezni.

– Vannak kifejezetten olyan jazz klubok, ahol el lehet csípni ezeket a zenészeket?

G. M.: Persze. Régebben azért több volt, de manapság is nagyon sok hely van, ahol ezek az ismert muzsikusok nap, mint nap fellépnek.

– Sok magyar zenész van kint?

G. M.: Egyáltalán nem. Nagyon drága a város és nehéz érvényesülni, sok pénz és művész vízum vagy zöldkártya kell a kint tartózkodáshoz. Amerikát amúgy is nehéz megszokni európaiként: más a kultúra és a légkör, az emberek mentalitása.

H. M.: Inkább jellemzően gazdagabb nyugat-európai országokból (pl. Németország, Franciaország, Svájc), valamint Ázsiából érkeznek az USA-ba. Őket is New York pezsgő zenei élete motiválja.

– Magyarországon vannak jazz klubok?

G. M.: Igen, Budapesten többek között a Budapest Jazz Club, az Opus Jazz Club vagy az IF Kávézó, de szerencsére a vidéki nagyvárosokban is működnek klubok.

– Bécs ilyen szempontból jobb, mint Budapest?

H. M.: Ami szerintem a fő különbség, és komolyabb probléma a magyar zenei élettel, hogy zártabb Nyugat Európához képest, amely hálószerűen működik. A különböző nemzetiségű zenészek heti szinten játszanak együtt. Ebből a körforgásból a magyar zenészek sajnos ritkábban részesülnek.

– Turnéztok sokat? S ha igen, milyen felállásban játszotok?

G. M.: Szerencsére van sok lehetőségünk fellépni. Rendszeresen zenélünk együtt a szakma neves képviselőivel (pl. Jim Rotondi, Jesse Davis, Luis Bonilla, Dusko Goykovich, Stjepko Gut). Az elmúlt évek során volt alkalmunk különböző országok (Németország, Spanyolország, Svájc, Anglia…) patinás színpadain megmutatni magunkat. Nagyszerű érzés a zenénkkel ennyi helyre eljutni.

H. M.: Természetesen sokféle felállásban játszunk, a ma esti duótól kezdve egészen a big bandig.

– Szegeden már játszottatok?

G. M.: Érdekes, de nem, pedig engem nagyon sok rokoni szál köt ide. Az egyik dédmamám ágáról innen származom, és jelenleg is itt él a családom egy része. Családfámat vissza lehet vezetni a 19. századig, az őseimnek még szobra is van Szegeden, ezért nagyon örülök, hogy itt fogok fellépni.

Váraljai Anna

_{Fotó: Rómer János (Őszi Kulturális Fesztivál)}